Van-e igazán zöld energia? Erre a kérdésre kerestük a választ a Párbeszéd Házában az Áldott légy! - sorozat negyedik estéjén. Jó lenne egyre több megújuló energiaforrás, de a mai tempót senmmi sem bírja.
A Párbeszéd Házában a jezsuita rend – tapasztalatom szerint - támogat minden olyan kezdeményezést, amely valamiképpen gyógyír a mai kor gondjaira, és kapcsolatokat sző a válaszokat keresők között. Ez történik abban a sorozatban is, amely Ferenc pápa Laudato Si enciklikájának ötéves évfordulója emlékére indult, és sorra veszi a teremtésvédelem-környezetvédelem égető kérdéseit. Tegnap, február 6-án az energia volt a fókuszpont.
Sajgó Szabolcs, a Párbeszéd Háza igazgatója szellemi kalandozásra hívott minket bevezetőjében Palamaszi Szent Gergely segítségével. (Gregoriosz Palamasz, 1296 – 1359) A misztikus látomásai szerint az isteni energia az Istennel való egyesülés eszköze, isteni energiák teszik lehetővé az ember Istenhez való felemelkedését. Minden, ami Istentől van, hordozza Isten energiáit. Az ember Isten képmása. Ezért feltétlen hordozza Isten energiáit.
Tudjuk, hogy Isten szeretet, ezért lényege a szeretet energiája. Érdemes erre a távlatra is gondolnunk, amikor az energiaforrások területén araszolgatva kutatunk. A súlyok, méterek és kilojoule-ok világában jó erre is figyelnünk!
Két szakember volt ezúttal az est vendége, dr. Sáfián Fanni, A Magyar Energiahatékonysági Intézet tudományos munkatársa, valamint Mezei Csaba, közlekedéspolitikai szakértő.
Sáfián Fanni először alapfogalmakkal ismertetett meg minket, mint például elsődleges-, másodlagos energiaforrások, azaz például a kőolaj, illetve a villanyáram. Az energiaigényünk megnövekedéséről bemutatott táblázat látványosan mutatta be, mennyire megnövekedett igényekkel élünk mai világunkban. Több mint kétszázszor annyi energiát használunk fejenként, mint néhány ezer éve.
Érdekes volt végiggondolni azt, ahogyan az emberiség először elkezdett félretenni, raktározni, majd haszonállatokkal dolgoztatni egészen az ipari forradalomig, amikor a föld fosszilis energiáival gépeket működtet.
Megdöbbentő volt az a tény is, hogy a megújuló energiatermelés a legtöbb esetben jelenleg csak a növekedést kompenzálja, tehát annyit érünk el velük, hogy nem nő a hagyományos erőművek száma.
Együtt néztük meg a Holnap című film energiahordozókról és közlekedésről szóló részletét, melyben felteszik az alapkérdést: Vajon valóban szükségünk van minden tevékenységre, amelyhez ezt a végtelennek tűnő energiamennyiséget termeljük?
Persze kényes kérdés az, hogy mire nincs szükség. Négy példát nevezett meg az előadó, amelyek tényleg ilyen formában nem szükségesek: a fényreklámok, a túlzott városi kivilágítás és a luxusnyaralások és a túlzásban használt telefonkészülékek.
Közben állandóan azon merengtem magamban, vajon miféle mérlegre tesszük rá az életünket, amikor spórolni szeretnénk az energiával?
Vajon az evangélium farizeusai szerint beosztjuk, hogy mi az, ami még éppen belefér a mértékletesség eszméjébe? Vagy a jézusi mérlegre helyezzük, aki azt mondta, ne vigyél erszényt se? Magamról beszélek: Vajon nem saját mulya falkalényem természete az, hogy megyek azok után, akik a jó környezetvédő szerepében akarnak tetszelegni, és műanyag fogkefe helyett bambuszt használnak? Vajon meghallom-e Jézus radikális hívását ma, amikor fogy a világ energiája? De lehet, hogy ezek csak az én kérdéseim voltak.
Merengésemre éppen rímelt az előadó mondata: Úgy tűnik, hogy a fejlett országokban lehetséges az, hogy csökkentsék az energiafogyasztás azzal, hogy például növelik a hatékonyságot, a házak szigetelését. Kiderült, hogy bevett kifejezés az energia-szegénység.
Ez nem azt jelenti, hogy valaki szegény, és nem tudja bekapcsolni a villanyt, hanem hogy éppen a szegények fogyasztanak többet, mert nincs lehetőségük azokra a beruházásukra, amelyek csökkentenék energiaigényüket. Erre jó példa az a számtalan vidéki ház, amelyet a hatvanas években építettek, amikor még semmiféle követelmény nem létezett a szigetelésre nézve. Egy ember fűt egy szobát a nagy házban, ez a lehető legkevésbé gazdaságos módszer!
Külön érdekessége volt az estének az a része, amikor arról volt szó, hogy a megújuló energiaforrásokat is nagyon elővigyázatosan kell kialakítani. Éppen most jelentettünk meg egy hírt arról, hogy milyen sok pénzt áldoz a holland kormány arra, hogy a szélerőművektől megvédje a madarakat.
Az Európai Unióban 2010-2011-ben volt a legtöbb olyan beruházás, amelynek segítségével megújuló erőműveket hoztak létre. Magyarországon jelenleg körülbelül 10% -ot tesznek ki ezek.
2008 óta minden évben több megújuló erőművet helyeznek üzembe, mint fosszilist vagy nukleárisat.
Magyarországon jelenleg körülbelül 8-10% -ot tesz ki a megújuló alapú áramtermelés. Mint kiderült, egyes szakemberek nem tartják jó tendenciának azt, hogy az utóbbi években és a tervek szerint a napenergiára koncentrálódik szinte minden megújuló alapú beruházás.
A leginkább pozitív példa a dán energiaszövetkezetek alakulása volt. Ezek a közösségek erősítik a humán erőforrást, azaz a helyi közösségeket is amellett, hogy saját maguk számára befektetési lehetőséget is nyújtanak. Magyarországon sajnos még nincs meg a törvényi lehetősége annak, hogy egy ilyen vállalkozás sikeresen működjön. 
Az est végén a közlekedés témája került elő Mezei Csaba segítségével, aki jelenleg a CEEweb a Biológiai Sokféleségért hálózat főtitkára, és számos projektet vezetett a városi közlekedéssel kapcsolatosan a Regionális Környezetvédelmi Központnál (REC).
Az est végén a közlekedés témája került elő Mezei Csaba segítségével, aki a Biodiverzitás központ főtitkára, és számos projektben részt vett a városi közlekedéssel kapcsolatosan.
Nagyon izgalmas képeket láthattunk előadásában indiai és bangladesi dugókról, ahol a gépjármű ugyan óriási státusszimbólum, de a városok nincsenek erre a forgalomra alakítva. Láthattunk huszonöt sávos kínai autópályát, ahol szintén nem haladnak az autók, valamint kerékpáros dugót Koppenhágában. Érdekességként megtudtuk, hogy Utrechtben van a világ legnagyobb biciklitárolója, és Hollandiában akad olyan város is, ahol még a transzplantációra is gyorsabb kerékpárral szállítani a szükséges szervet. Hallottunk a Fehér könyvről, amely útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához. Sajnos arra már nem volt idő, hogy az elektromos autókhoz szükséges akkumlátorokról részletesen beszélgethessünk, de közismert, hogy például Afrikában mennyi gondot okoz az, hogy embertelen körülmények között bányásszák.
A magyar pozitív példa a Cargonomia volt, amely egy teherbicikli kölcsönző központ.
Nem csak energia, de időszűkében is él mai világunk, ezért most egy szuszra ennyire futotta, ráadásul a kérdésre sem tudom igazán a jó választ. De folytatjuk a beszélgetést március 5-én!
Fényképek az estről:
