A La-Croix Magazin leír egy esetet, amikor vasárnap este, a Montmartre Sacré-Coeur templomában a pap "laikusokat" hív fel, hogy jöjjenek és segítsenek az áldoztatásban. Egy szerzetes-nővér is felment, de a pap hidegen visszautasította: "Csak férfiakat kérek!”

Ez a nővér elmondta a La-Croix újságnak, hogy sok templomban két dolgot végezhetnek a nők: énekelhetnek és takaríthatnak.

Ugyanakkor megszólítják Párizs VII. kerületének plébánosát, Richard Escudier-t, aki számára nagyon fontos, hogy nők is vegyenek részt a liturgiában amennyire csak lehetséges. Amint elmondta, „fontos, hogy mindenki lássa, van helyük a liturgiában."

Olivier de Cagny atya, az École Cathédrale-ban, valamint a Studium Notre-Dame-ban liturgia-professzor kifejezetten ösztönzi a papokat arra, hogy mindenki vegyen részt a mise liturgiájában: Az egyház  liturgikus szövegeiben nem szerepel, hogy az eucharisztiát csak férfiak oszthatják. "Fontos azonban, hogy felkészült laikusokat bízzanak meg ezzel a szolgálattal. Krisztust adjuk másoknak, és ez egy egész életen át tartó elkötelezettség."

A "Redemptionis Sacramentum" (2004) szerint „a liturgikus ünnepségekben segítő hívőknek a keresztény életben, hitben, erkölcsi magatartásban és az egyház iránti hűségben kellőképpen fel kell készülnie."(46.) "Ha a rendes szolgálók (püspökök, papok, diakónusok) elegendő számban vannak az eucharisztia kiosztásához, akkor nem engedélyezett laikus emberek kihívása." (157.)

Sok félreértés van e téren. Például, hogy Isten először a férfit teremtette. Pedig a Teremtés könyve szerint Ádámot teremtette az Isten, ami azt jelenti ember, férfi és nő egyszerre. A férfi Ish, és a nő Ishshah, akiket egymásból alkotott.

Gyakran mondogatjuk, „a férfi ilyen", "a nő olyan".  De ezek általánosítások, és sokszor tévesek. Jean-Paul Vesco érsek a La-Croix magazinban mintegy magától kérdezi meg: miért szorulnak háttérbe a nők az egyházban? Talán csak a szokás hiánya? Egyszer egy anglikán női püspökkel találkozva magamon fedeztem fel, milyen erős bennem a megszokás: furcsának tűnt számomra önmagában az, hogy egy nő bejön mitrában és mellkereszttel a nyakában. Ezeket a tárgyakat a férfiassághoz kapcsolja az agyam. Az új, női szolgálatok különböznek a férfiakétól, de felelősség szempontjából azonosak.

Véleményem szerint a fő kérdés nem az, hogy a nők ünnepelhetik-e az Eucharisztiát.  Éppen ellenkezőleg, új szolgálatokat tudnánk kitalálni, amelyek nemcsak a nők, hanem minden megkeresztelt számára nyitottak.

A mai kihívás nem a nők „klerikalizálása”, hanem az egyház deklerikalizálása. 

(Forrás: La-croix.fr)