Persze nem a táska imádkozik, hanem én. Ezt a nevet nem én találtam ki, hanem ezzel ellátva kaptam lányomtól ajándékba.

Lányunk azért gondolta, hogy imádkozó táskára van szükségem, mert fel-, felmegyek a hegyre itt mellettünk, hogy egy kicsit beleszippantsak az Isten jó levegőjébe, és érezzem az illatát, elteljek vele magával.

A minap megkérdeztem férjemet, nincs kedved együtt járni egyet? Magunkkal vittük a zsoltáros könyvet, és egy padon, a hegy tetején együtt elolvastunk néhányat. Szeretem ezeket a pillanatokat. Évezredek imája válik jelenvalóvá. Kultúrák értelmezése folyik át egymásba: Sion lesz a Csík-hegy is. Ott álltunk a fenyőfapárok tövében, és az imába beleültetve fújtuk azt, amit hétszer hét nemzedék is így tett, de mégis másként.

Aztán visszafelé igyekeztem mögötte lépegetni. Azt mondtam magamban, kipróbálom, milyen is az, amikor az életben követek valakit. Felvettem tempóját, lábváltogatásának ritmusát. Jobb, bal... Egy idő után nem is kellett már figyelni rá.

Valami ilyesmi az ima is. Követem Jézust, és felveszem a ritmust. Ez nem azt jelenti, hogy pontosan kopírozom Őt, ami amúgyis lehetetlen. Senki sem várja, hogy életünk minden pillanatát mérlegeljük, vizsgálgassuk, és állandó döntéskényszeredettség alatt görnyedve kövessük Őt. Ez inkább egyfajta ráhangolódás: Fogom az imádkozó táskámat, megyek, és főként figyelek! Napról-napra igyekszem bekerülni abba az áramlásba, amely értelmet ad ennek a néhány földi évtizednek.

Aki hisz, az úton jár. Felemeli a lábát, elbillen az egész élete, aztán leteszi a lábát, és megtalálja az egyensúlyt. Megtalálja azt a ritmust, amelyben újra és újra előrébb helyezi a súlypontját, és megint felemeli a lábát, hogy aztán újból elveszítse. Billenésből billenésbe halad előre az élet. Minden mozog.

Nem egy rendszer biztonságában élek, nem törvények védelme alatt, hanem Isten vonzásában. Megyek a Mester után. Sokszor kér az ember lelki mankókat. Szeretnénk tudni, hogy pontosan mi lesz. Az imádság, Jézus útja mindig bizonytalan. Itt a bizalom követésébe kell állnunk. Valamit elengedek, valamit megtalálok. Csatlakozom, és újat indítok. Kiveszem a zsoltárt az imádkozó táskából, és a saját imám szólal meg.