Rockzene a műtőben, villamosvonal a tervasztalon, kilépés a politikai sémákból, orvosképzés a láthatáron – bőven akadt témánk a kormánypárti polgármesterjelölttel.

– Második alkalommal lett Önből győri polgármesterjelölt, ám 2002 óta, amikor alulmaradt Balogh Józseffel szemben, sokat változott a világ. Egészen más az országos politikai helyzet, a kisalföldi megyeszékhelyre ugyancsak rá sem lehet ismerni, hatalmas fejlődésen ment keresztül. Hogy érzi magát most, amikor újból megméreti magát egy kampányban a városvezetői székért?
– Tökéletesen összefoglalta azt a két jelentős változást, amely Győr helyzetére és a bennünket körülvevő politikai környezetre vonatkozik. Egyetlen dolog maradt ki a felsorolásból: én is rengeteget változtam. Eltelt azóta bő másfél évtized, s akkor a jó Isten úgy döntött, hogy nekem más a feladatom az életben. Akkor nem választottak meg polgármesternek, ám olyan ember vagyok, aki általában a feladatok oldaláról közelíti meg a helyzeteket, ezért a szakmámban vizsgáltam meg, hogy mivel tudnám előbbre vinni a város sorsát. A kardiológia területén Győrben hiányzott a szívkatéteres ellátás, ami ezért fontos, mert ez egy életmentő beavatkozás, és erre korábban csak Budapesten volt lehetőség a környéken. Az elmúlt 17-18 évben felépítettem a Győri Szívcentrumot, ehhez 2,5 évig tanultam a fővárosban a szívkatéterezést, mellette a győri kórházban dolgoztam. Győri emberek összefogásából, helyi vállalkozók adományaiból egy alapítvány által hoztuk létre a szívcentrumot – azt szoktam mondani, a szívinfarktus pártsemleges. Akkor élére álltam egy olyan ügynek, amely minden győri érdeke volt, hiszen mindenki szeretné a szeretteit egészségben, biztonságban tudni. Két éven keresztül havonta 30-31 napon keresztül ügyeltem, ami azt jelentette, hogy ha valaki infarktust kapott, azonnal behívtak, hogy katéterezzem meg. Azóta sikerült több kollégát kinevelnem, így ma már hatan végzünk Győrben ilyen beavatkozást. Időközben felfejlesztettem a pacemakeres beavatkozásokat is, amelyek olyan magas színvonalúak napjainkban, hogy külön egységet képeznek a kardiológián.

– Említsük meg a győriek körében hallható aggodalmat, miszerint így is alig van orvos, de ha Ön lesz a polgármester, még egy jó szívsebészt elveszít a helyi egészségügy. Nyilván Ön már megfontolta ezt a dilemmát. Mit válaszolna az aggódóknak?
– Először is szeretném jelezni, hogy kardiológus vagyok, intervenciós kardiológus, nem szívsebész. Sokfelé ezt írják rólam, de ez nem pontos így.

– Nyilván én is így olvastam valahol, köszönöm a pontosítást! A kérdésem lényege, hogy aligha lehet két lovat egyszerre megülni, Győr vezetése kétségkívül teljes embert kíván. Azt feltételezem, hogy ha Önt választják meg január 26-án, attól még nem áll le az élet a szívcentrumban.
– Nagyon fontos számomra a szakmám, amit azért csinálok, mert szeretem. Viszont nagyon szeretem Győrt is. Ha járműipari szemlélettel azt mondjuk, hogy Győr a magyar gazdaság egyik motorja, akkor számomra Győr Magyarország szíve. Fontos, hogy Győr fejlődése ne akadjon meg, ennek egyik része a szívcentrum is. Amint említettem, az elmúlt években nem csupán dolgoztam, hanem az oktatásra is sok energiát fordítottam – magas szakmai követelmények elé állítom a kollégáimat. Ennek köszönhető, hogy

amíg mi beszélgetünk, épp egy beteget operálnak a szívkatéteres laborban, egy másik betegnek pacemakert ültetnek be, a kollégáim az intenzív osztályon is folyamatosan dolgoznak. Ha elmegyek szabadságra, akkor is ugyanolyan magas színvonalon folyik a munka. Senkinek nem kell félnie, hogy nem fogják ellátni.

Egy kicsit munkamániás és eredménycentrikus vagyok. Ez abból fakad, hogy gyermekkorom óta dzsúdózok, és a sport arra nevel, hogy ha nem próbálod meg a lehetetlent, a lehetségest sem fogod elérni. Ezért a szakmámban is szeretem addig feszegetni a határokat, hogy mindent, ami lehetséges, elérjünk. Most előállt egy olyan helyzet Győrben, ami nagyon fontos megoldást kíván, hiszen a polgármesterünk lemondott. Nem elég, hogy valaki megnyerje a választást, hanem arra van szükség, hogy a város nyugalomra leljen, tovább fejlődhessen, a városban abszolút többségben lévő Fidesz-KDNP frakció és a polgármester között harmonikus munkakapcsolat alakuljon ki, a parlamenti képviselők közreműködésével pedig harmonikus legyen a város kapcsolata az ország vezetésével. Ez további komoly fejlesztéseket eredményezhet, újabb jelentős tőke érkezhet a városba. Amint az első kérdésben is szóba került, 2002-ben egészen más volt az országos politikai helyzet: akkor MSZP-SZDSZ kormány volt hatalmon, most van egy kétharmados Fidesz-KDNP többség a parlamentben. Akkor MSZP-többség volt a győri önkormányzatban, ma Fidesz-KDNP-többség van. Akkor úgy döntöttek az emberek, hogy ne én legyek a polgármester, az volt a város érdeke is, hogy a kormánnyal megegyező polgármester vezesse Győrt. Ez racionális döntés volt, el is fogadtam, próbáltam más területen hasznos emberként dolgozni Győrben. Úgy gondolom, most akkor leszek hasznos ember Győrben, ha a város fejlődését szolgálom, de nem hagyom magára a betegeimet sem. Minden hét 7 napból áll, amiből 2 szabadnap. Ezeken a szabadabb napokon más színházba megy, horgászni jár, vagy egyéb hobbijának hódol, én pedig abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szakmám a hobbim. A szabadnapjaimat arra fogom fordítani, hogy hátrahagyva egyéb más fontos tevékenységet – hiszen le tudom adni az olimpiai bizottsági tagságot, a dzsúdószövetségi tagságot, félre tudom tenni az írói tevékenységemet – a betegeimmel tudjak foglalkozni.

– Akkor is találkozhatunk Önnel fehér köpenyben, ha megválasztják polgármesternek?
– Az energiáim jelentős részét maximálisan a város szolgálatába fogom állítani, a munkám legnagyobb részét a város vezetése fogja kitenni. De amennyire a szabadidőm engedi, ennek a szabadidőnek a rovására el fogom látni a betegeimet. Aki szeret futni, és mondjuk felkészül egy maratonra, ezért akár naponta futni jár, attól ritkán kérdezik meg: te amúgy el tudod látni a feladatodat a munkahelyeden? Pedig ez ilyen egyszerű. Az, amit Ön számon kér tőlem, hogy a polgármesteri munka mellett pár órában el tudom-e látni a betegeimet, olyasmi, amit az emberek 90 százaléka naponta csinál. Mert ez teljesen természetes. Csak az a furcsa, hogy sokan a munkára teherként gondolnak. Nálam ez nem így van, én a munkámat szeretem. Szeretem Győrt is, és szeretném, ha meghatározó lenne az a gondolatiság, amely mentén a város fejlődését elképzelem. Eddig 7 ciklusban nyertem meg a körzetemet önkormányzati képviselőként. Ennek valószínűleg az az oka, hogy meg szoktam kérdezni az embereket, mit szeretnének ebben a körzetben változtatni, majd azt csinálom, amivel ezek az emberek megbíztak. Az elmúlt 12 évben politikai téren azzal foglalkoztam, hogy a saját körzetem ügyeit intéztem. Noha elsősorban a szívcentrum kiépítését végeztem, de a maradék időmben sokat tudtam tenni a nádorvárosi polgárok problémáinak megoldásáért. Nem voltam tagja egyetlen bizottságnak sem, nem vettem részt a döntések jó részének az előkészítésében. Most teljes hangsúlyeltolódás lesz: 100 százalékosan a város fejlődéséért fogok dolgozni, a szabadidőmben pedig maratoni futásra való felkészülés helyett a betegeimmel fogok foglalkozni.

– Nem számonkérésnek szántam a kérdésemet, egyszerűen ezt hallani sokfelől a városban. De akkor megkaptuk a választ, miszerint az Ön orvosi tevékenysége polgármesterként sem vész el, csak a fontossági sorrend átalakul, de továbbra is hódolni fog azon szenvedélyének, ami az emberek gyógyítása.
– Köszönöm szépen, ez így korrekt! Nem is Önnek szántam a számonkérős célzást, hanem az embereknek. Mivel a testi betegségek és a lelki állapotok szoros kapcsolatban vannak, nagyon jó barátságban vagyok a betegeimmel, akik között mindenféle világnézetű ember előfordul, baloldaliak is. Kettévált, polarizálódott a társadalom, de én szeretném ezt Győrben megszüntetni – ne hozzuk ide az országos politika csatározásait! Győr akkor lesz erős, ha összefogunk. Az összefogás mindig jellemző volt erre a városra, a szívcentrum esetében is ezt láthattuk. Ha azt látnák kívülről, hogy itt állandóan veszekedés zajlik, Győr megszűnne annak a mintavárosnak lenni, amivé az elmúlt években vált. Most folt esett a becsületünkön, ezt helyre kell állítani és továbbra is mintavárosként kell működnünk. Meg kell őriznünk a munkahelyeket, hiszen nagyon sok ember költözött ide az elmúlt években, sokan találták meg a boldogulásukat nálunk. Egy város vezetése sok tekintetben hasonlít a szívkatéterezéshez, hiszen mindkét esetben egyszerre több dologra kell egyszerre figyelni.

– Bár nem hangzott el, de jól gondolom, hogy a holisztikus kifejezéssel lehetne legjobban leírni mind a gyógyítást, mind a polgármesteri tevékenységet?
– Abszolút, csak ez azért veszélyes szó, mert kevesen ismerik a jelentését.

– Valóban jó lenne, ha nem a veszekedés, hanem az egy irányba húzás jellemezné Győr jövőjét. Ennek kapcsán szeretném idézni a már megemlített Balogh József korábbi polgármestert, aki 2004 körül elismeréssel beszélt Önről, korábbi riválisáról, konkrétan a szívcentrum kapcsán végzett munkája okán. Ilyen pártokon átívelő elismerésre nem nagyon tudnék példát mondani a helyi Fidesz-KDNP részéről. Ön tudna valami jót mondani a más pártokhoz tartozókról?
– Olyat biztosan tudok mondani, ami máshol még nem hangzott el és ide tartozik. Nemrég odamentem Pollreisz Balázshoz – akiről akkor még nem tudtam, hogy őt fogják indítani polgármesterjelöltként az ellenzéki pártok – és azt kértem tőle, hogy a jövőben készítsenek megalapozott előterjesztéseket, ne az ajtón dörömböljenek, mert annak semmi értelme nincs.

Nem balhézni kell, hanem olyan terveket letenni az asztalra, amelyek valóban előbbre viszik a város sorsát. Azt mondtam neki: ha meggyőztök bennünket, hogy az az előterjesztés valóban a városlakók érdekeit szolgálja, hidd el, hogy meg fogjuk szavazni!

– Vagyis ha Ön lesz a polgármester, csak azért nem fognak lesöpörni egy javaslatot, mert nem a saját pártjuktól származik.
– Számomra nem erről szól a politika. A politika a polisz szóból származik, és azt jelenti, hogy a város ügyeit intézzük. Az egyik legjobb barátom a Népszabadság újságírója volt. Az emberi kapcsolataimat nem pártkötődés mentén alakítom ki. Nekem az a fontos, hogy olyan környezetet alakítsunk ki, amiben a győriek jól érzik magukat. Rendbe kell tenni a buszközlekedést, fontos, hogy ne kivágjuk, hanem ültessük a fákat. Vannak, akik azzal jönnek, hogy ezt már hallottunk máshol is, de hát az ember tanul. Ha én olyan dolgokat mondanék, amit még sehol nem hallottunk, akkor zseni lennék. De nem, én egy szorgalmas ember vagyok, aki figyel és meghallja azokat a hangokat is, amiket gyakran azért nem hallunk meg, mert számunkra nem szimpatikus embertől származnak. Szerintem Győrben nincsenek pusztán jobboldali és pusztán baloldali emberek – az egyik ember a dolgokat így látja, a másik úgy látja. Nem szeretem címkézni az embereket. Ebből a szempontból nehéz természetű ember vagyok, mert nem a hagyományos pártsémákban gondolkodom, nem is hiszek a jó ember, rossz ember felosztásban. Minden embernek vannak jó és rossz tulajdonságai. Azt is gondolom, hogy sok ember tévesen választ pályát. Van olyan, aki jó asztalos lenne, de a szülei megálmodták, hogy legyen belőle orvos. Rengeteg értelmiségi pályára a szülők nyomására kerülnek az emberek.

– Nem mindegy, hogy valakinek hivatása van, vagy küldetése.
– Igen, és utóbbi eset, amikor mások küldik valamerre ahelyett, hogy a szívére hallgatna, nagyon nagy baj. Azért politizálok, mert érdekel a politika, nem azért, hogy más emberekkel ordenáré módon viselkedjek olyan szituációkban, amilyeneket a mai politikai helyzet adott esetben megkíván. Ez számomra elfogadhatatlan. A másik oldalon is emberek vannak, és el lehet jutni a legkisebb közös többszörösig, ami meghatározza Győr alapvető fejlesztési irányait. Ebben a városban is különböző gondolkodású emberek élnek. Szerintem Győrben békét lehet teremteni, de ehhez olyan személy kell, akire hallgatnak az emberek.

– Olyan nagyfokú magabiztosság sugárzik a szavaiból, mintha nem lenne kétsége afelől, hogy Ön lesz Győr következő polgármestere. Viszont a választás többesélyes, s a szerencsétlenül ünnepi időszakba eső kampány során a politikai ellenfelei szinte biztosan elő fognak jönni Borkai Zsolt ügyeivel. Az volt az első kérdésem, hogy milyen érzések vannak Önben újbóli polgármesterjelöltként, most pedig azt kérdezem, milyen érzései vannak azon előzmények kapcsán, amik ehhez a választáshoz vezettek.
– Ami a magabiztosságot illeti: gondoljon bele, hogy én emberi életeket mentek napi szinten! Olyan alaptermészetem van, hogy addig végzek egy beavatkozást, amíg a leghalványabb reménye is van annak az ember túlélésre. Rengeteg újraélesztésben vettem részt – ezt nem lehet határozatlanul csinálni. Egy várost sem lehet bizonytalanul, ezer dilemmával vezetni. Meg kell tárgyalni a dolgot, utána pedig határozottan kell menni a cél irányába. Hoztam egy döntést, hogy háttérbe helyezem az orvosi tevékenységemet, hiszen a szívcentrum vezetését már olyan állapotban tudom átadni, hogy nélkülem is képes működni, de továbbra is rajta tartom a vigyázó szememet. Sőt, polgármesterként Győr teljes egészségügyét is hasonló sikertörténetté tudnám előmozdítani. A Borkai-ügy kapcsán nem arra az időszakra szeretnék visszatekinteni, amikor lemondott, hanem amikor én visszavonultam a politika frontvonalából – 12 év óta kizárólag a körzetem, Nádorváros fejlesztésével foglalkoztam. Azért, mert az emberek ezt bízták rám.

Sokan tudják, hogy volt egy konfliktus, ez Győrben nagy port kavart: bizonyos dolgokkal nem értettem egyet. Nem a polgármester személyével, hanem azokkal a folyamatokkal, amelyek kezdtek kialakulni, kapcsolati hálókkal... Akkor én ezeket szóvá tettem, mert úgy gondoltam, hogy nem ebbe az irányba kellene haladnunk. Sokkal nyitottabb, kommunikatívabb városvezetést képzeltem el.

Elfogadtam ugyanakkor, hogy nem engem bíztak meg a város vezetésével. A polgármester jól végezte a munkáját, sőt, kiemelkedően teljesített, hiszen Győr lenyűgöző fejlődésen ment át. Egy embernek mindig érdemes tudnia, hogy az adott zenekaron belül milyen pozícióban muzsikál. Ha valaki "kiszól", elvész a harmónia. Azt gondolom, az lehet a felkérésem hátterében, hogy sokan azt gondolják, 12 parkolópályán töltött év után valamiféle megújulást hozhatok a Fidesz-KDNP munkájába.

– Akkor nem is állná meg a helyét egy olyan kijelentés, hogy folytatni kívánná Borkai Zsolt munkáját?
– Folytatni szeretném, ami jó volt, de kigyomlálnám, ami nem oda való. Van gyomlálnivaló, ezt az emberek is látják. Győrben ma nagyon fontos munkákra van szükség, amiket el kell végezni. Nem vitákra van szükség, hanem összefogásra. Fel kell húzni a bakancsot, meg a munkásnadrágot, nem a csokornyakkendőt, és nekiállni dolgozni. Ezt a mentalitást szeretném bevinni a városházára. Valaki örülni fog neki, valaki meglepődik, valaki pedig nem fog neki örülni. Össze kell fogni és tolni kell a szekeret, mert ha nem, akkor itt nagy bajok lesznek.

– Annyira sokszor előkerült már a beszélgetésünkben az egészségügy, hogy szeretnék egy pozitív témát is idehozni. Az már kiderült, hogy nem lesz veszteség a szívbetegek számára, ha Ön polgármester lesz, de így ráadásul akár azért is többet tud tenni, hogy orvosképzés induljon Győrben. El tudja képzelni, hogy ez belátható időn belül megtörténjen?
– Elképzelhetetlennek tartom, hogy ne tudnánk elindítani orvosi egyetemet Győrben. Kell. Nem csak Győrnek, hanem az egész országnak szüksége van rá. Ha kevés az orvos idehaza, akkor nem azon kell siránkozni, hogy miért mennek ki külföldre közülük többen, hanem képezni kell orvost, ápolót. Ahogy akkor is, ha kevés az esztergályos, képezni kell több esztergályost. A győri egyetem szerintem az egyik legrugalmasabb hazai felsőoktatási intézmény, amely a munkaerő-piacon hasznosítható szakmát ad az embereknek.

– Győr egyik óriási előnye, hogy a járműipar terén nem csupán hazánkban, de a régióban is egyfajta fellegvárrá vált. Egyetlen lábon állni viszont nem veszélytelen, hamar hátránnyá válhat a járműiparnak való kitettség – mostanában számos negatív hír érkezik erről az iparágról, sokezres elbocsátásról is értesültünk nemrég. Azt hallottam ki az eddigi szavaiból, hogy van valamiféle víziója Győr továbbfejlesztése tekintetében. Milyen pillérekre lehetne még építkezni?
– Nagyon fontos az oktatás, amelynek adottak a lépcsőfokai. Nagyon fontos az említett egyetemi képzés, de a szakképzést is rendkívüli módon meg kell erősíteni, mert az idők során elsorvadt. Nem csupán Győrben, az egész országban. Amint már említettem, sokan úgy váltak diplomássá, hogy sokkal jobban jártak volna, ha a családban már bevált szakmát viszik tovább. Ma például a kőfaragó nagyon keresett szakma, de sorolhatnánk tovább. Hiány van szakemberből, de nemcsak azért, mert kimentek külföldre, hanem a képzésük sem megoldott. Hogy egy sportos hasonlattal éljek: olimpiai bajnokokat ott lehet kinevelni, ahol van honnan meríteni, ahol meg kell küzdeni a sikerért. Edzőpartner nélkül nincsenek világcsúcsok. Az iskolákban ezért kell a szakmai oktatást megerősíteni – úgy tudom, ilyesmit tervez is egyébként a győri egyetem vezetése.

– Járműipar, oktatás – mi lehetne további fejlesztési fókusz a következő öt évre vonatkozóan?
– Egy fontos dolgot emelnék ki: Győrben beszűkültek a mozgásterek. A vállalkozói lehetőségekre gondolok. Úgy gondolom, e téren bővítésre van szükség, segíteni kell a vállalkozni szándékozó embereket. Nem kizárólag munkahelyek teremtéséről van szó, hanem az önállóvá válás segítéséről. Hogy az emberek tudjanak olyan felelősségteljes döntéseket hozni, amelyek révén a saját lábukra tudnak állni. Mondok egy példát. Nagy hiba volt a deviza alapú hitelek bevezetése, az embereket ugyanis belekergették abba, hogy felvegyék ezeket a hiteleket, miközben várható volt, hogy a kamatok elszaladhatnak. A vállalkozóvá váláshoz elengedhetetlen, hogy egy ember reálisan ítélje meg a képességeit és a piaci helyzetet. Ebben sokat tud segíteni az önkormányzat, hiszen ott állnak rendelkezésre a szükséges információk a világtendenciákról, a kereslet-kínálat várható alakulásáról.

– Mindez a kamarákkal való szorosabb együttműködést is feltételezi.
– Így van. Ma már megengedhetetlen, hogy a kamarákat egy év végi vacsora szintjén kezelje egy város – az érdekvédelmi szervezetekkel húzd meg, ereszd meg harc helyett partnerségre kell törekedni. Nagyon fontos, hogy az a bizonyos szekér egy irányba menjen, ehhez pedig az kell, hogy a különböző vektorok eredője egy irányba mutasson. Ettől még az érdekek lehetnek különbözőek. Érdek nélkül nincs eredmény. Nagyon ritka az, hogy valaki érdek nélkül tesz valamit. Még az adakozásban is megjelenik az érdek: a saját lelkiismeretünket nyugtatjuk meg vele, hiszen sokkal jobb adni, mint kapni. Ezt pontosan tudja, aki rendszeresen adakozik.

Ha összerakjuk azt a sok muníciót, amivel külön-külön rendelkezünk, szerintem Győr csodákra képes.

– A győri közlekedők számos hasznos fejlesztést üdvözölhetnek, gondolok itt az Audi gyára felé vezető városi kivezető út bővítésére, a Pápa felé vezető út fejlesztésére, az északi elkerülő egy részének megépítésére. Ugyanakkor a belső utak, a belváros környéke dugóktól hemzseg. Ez kétségkívül összefügg a mobilitási szokások megváltozásával éppúgy, mint a város és az agglomeráció lakosságának ugrásszerű növekedésével, de a helyzet mindenképp megoldásért kiált. Van erre vonatkozóan valamilyen terv a tarsolyában?
– Abszolút. A győri közlekedést annak minden szegmensében át kell gondolni. Nagy probléma a jelenlegi buszközlekedés – elavultak a járművek, kimaradnak járatok. Ennek a fejlesztése folyamatban van, új buszokat szerez be a Volán, tehát elindult a megújulás. Át kell gondolni, hogy a város miként, milyen mértékben tud hozzájárulni a tömegközlekedés fejlesztéséhez. Orvosként én is a tömegközlekedést és a kerékpározást pártolom. Gyakran mondom a betegeimnek, hogy ha gyalog, vagy kerékpárral mennek munkába, már tettek valamit az egészségükért. Ahogy az Omega megénekelte, "tízezer lépés kéne csak", bár nyilván nem ugyanarra gondoltak, mint én, de a gondolat tökéletes. Az a baj, hogy elszoktak az emberek a gyaloglástól.

– Elkényelmesedtünk.
– Sajnos így van. Olyanná váltunk, hogy ha nincs áram, kétségbeesünk: jaj, most mi lesz, nem tudunk mást tenni, legfeljebb beszélgetni! Ebben pedig benne van, hogy elszoktunk a kommunikációtól is, ami ugyancsak nagy hátrány. Nem azért nem kommunikálunk egymással – és ez talán hatványozottan igaz a fiatalokra –, mert nem érdekel a másik véleménye, hanem mert nem tudjuk, hogyan kell kommunikálni, nem tudjuk megszólítani egymást.

– A közlekedésfejlesztés tehát az Ön szemében részben szemléletformálást jelent?
– Köszönöm, hogy megfogta a lényeget! Sokszor ehhez az kell, hogy példát mutassunk egymásnak. Idővel aztán egyre többen rájönnek, hogy nemhogy nem ördöngösségről van szó, hanem sokkal jobban érezzük magunkat, ha hazafelé gyalogolunk, kerékpározunk, így kitisztul a fejünk, csökken bennünk a stressz.

– Térjünk vissza az úthálózathoz!
– Ennek kapcsán azt gondolom, hogy nem kizárólag több útra van szükség, hanem átgondolt fejlesztésre. Már a közlekedési lámpák jobb összehangolásával nagy előrelépéseket lehet elérni a dugók csökkentése terén. Saját körzetemben, a Bem tér környékén pedig részleges egyirányúsítással sikerült rendezettebbé tenni az addig borzasztó közlekedési állapotot. Azt se felejtsük el, hogy a győri egyetemen közlekedésfejlesztéssel is foglalkoznak. Kérdezzük meg őket! Magam is egyeztettem arról az ottani szakemberekkel, hogy vizsgáljuk meg a kötöttpályás közlekedés lehetőségét.

– Többször felmerült már az ötlet, hogy lehetne esetleg villamosjárat Győrben. Aztán mindig lekerült a napirendről.
– Igen, például Balogh József polgármestersége idején is felmerült, de kiderült, hogy drága lenne. Leegyszerűsítve elmondható, hogy akkor is 70 százalékos költség termelődik, ha áll a villamos, buszok esetében ez 50 százalék. Viszont ha Győr városa megengedheti magának, akkor nem zárom ki, hogy még akkor is legyen esetleg kötöttpályás közlekedés, ha ez többe kerül. Meg kell vizsgálni, hogy van-e olyan fő útvonal, ahol garantált a folyamatos igénybevétel, így megérné egy ilyen fejlesztést megvalósítani.

– Nem zárja ki tehát, hogy villamosvonala legyen Győrnek?
– Többről van szó, mint hogy nem zárom ki. Felkértem a szakembereket, hogy gondolkodjanak rajta. Nem kérdés, hogy a város közlekedésében jelentős fejlesztésre van szükség. Az embereknek mi kell? Biztonság, nyugalom, élhető város. Egy város pedig attól élhető, ha a polgárok élvezik, hogy benne élnek. Akkor élvezik, ha a közlekedés nem nyomorgást jelent számukra. Biztosnak tűnik számomra, hogy a jelenlegi buszközlekedést nem csupán meg kell újítani, hanem ki is kell egészíteni.

– Van bennem egy tüske, és mivel lehetőségem nyílt egy őszinte hangvételű személyes beszélgetésre Önnel, fel is tenném ezt a talán nem túl kellemes kérdést. Ahhoz képest, hogy december 6-án jelentették be az Ön polgármesterjelölti indulását, hetek óta átad ezt, köszöntőt mond ott. Ezek a szereplések nyilvánvalóan összefüggésben vannak a választás közeledésével. Mi akadálya annak, hogy a két dolgot – az Ön aktívabb politikai szerepvállalásának kezdetét és az ezzel összefüggő bejelentést – összehangolják a döntéshozók?
– Minden kérdésére mindig egyenes választ fog kapni tőlem. Itt az az egyenes válasz, hogy ezt a kérdést nem nekem kell föltenni. Hogy akik engem felkértek, kiben gondolkodtak, hogyan, mikor születtek meg a döntések – ezek nem az én döntéseim. Nem is én tettem a bejelentést. Nyilván a megfelelő személyek valamiért úgy gondolták, hogy nekem van a legnagyobb esélyem megnyerni a választást és polgármesterként irányítani Győr városát. Mindenki mellett szólnak pro és kontra érvek, ez esetemben is biztosan így van. Amint elmondtam, olyan szempontból nem vagyok könnyű ember, hogy nem lehet beilleszteni a mai politikai sémákba.

– Ez eléggé átjött a beszélgetésből.
– Engem nem lehet joytsick-kal irányítani. Nem is vállalnék olyan feladatot, ami ilyen embert igényel. A döntéshozóknak fel kellett vállalniuk, hogy én olyan ember vagyok, aki minden tekintetben csakis Győr város érdekeit hajlandó szolgálni – különben más személyben kellett volna gondolkodniuk. Úgy tűnik, az lett a döntés, hogy ha ennek az embernek Győr érdeke az első, akkor hagyjuk, hogy dolgozzon. Tehát az Ön felvetésére az a válaszom, hogy ez nem az én taktikázásom volt.

– Köszönöm szépen a korrekt feleletet!
– Nagyon örülök, hogy egy város vezetésére kértek fel, nem pedig más feladatra. Mert Győrért szívesen dolgozom, miközben

nem szeretnék belekeveredni az ország jelenlegi állapotába, hogy emberek pusztán azért gyűlölnek másokat, mert eltérő a világképük. Ezt Győrben nem szabad megengedni, s ha rajtam múlik, ez nem is fog itt teret nyerni.

– Ne hagyjuk végszóként figyelmen kívül, hogy bár az orvoslás a munkája mellett a hobbija is, emellett a közéletről is sok szót ejtettünk, de van még ott hely a magánéletének is. Példának okárt miután pénteken bejelentették, hogy Önt indítja a Fidesz-KDNP polgármesterjelöltként, pár nap múlva Deep Purple koncerten találkozhat Önnel, aki szintén oda váltott jegyet. Milyen Dézsi Csaba András civilben?
– Ezek nálam nem szétválasztható dolgok. Szívkatéterezés közben például 5 éve AC/DC-t hallgatok, előtte Green Day ment 3 évig, de az asszisztensek kérték, hogy cseréljük le másra az American Idiot című lemezt, mert megunták. Végeztem ugyanis egy kutatást: hallgattunk relaxációs zenét, Vivaldit, AC/DC-t, és csendben is voltunk műtét közben. Kiderült, hogy rosszul érezték magukat a betegek a relaxációs zenétől, Vivaldi pedig egyenesen stresszelte őket. Érdekes módon a rockzene volt az egyetlen, ami csökkentette a szorongásukat. Nem szeretném, ha az emberek sémákban gondolkodnának. Az, hogy én rocker vagyok, közben szívműtétet végzek egy lyukon át – a kettő miért zárná ki egymást? A rockerek egyébként a világ legjámborabb emberei. Azzal, hogy a Fidesz-KDNP engem jelölt, felvállalja azt, hogy itt nem az országos pártpolitika fog számítani, hanem mindent meg fogok tenni azért, hogy Győrnek jó legyen.

Beszélgetőtárs: Gégény István

Fotók: Krizsán Csaba