A Keresztény Tanösvény újabb állomásán Isten második parancsán elmélkedik Csaba testvér.
Az embernek harmóniában kellene élnie Teremtőjével.
Nézzünk magunkba!
Ha Istennel való viszonyomat egy kerthez hasonlítanám, az mennyire lenne rendben, mennyire lenne kész? A Jóisten bekopogtat az én szívembe - mennyire készítettem elő jó cselekedetekkel, imádsággal, Szentírásolvasással az értelmemet, a szívemet, lelkemet?
Isten nevét hiába ne vedd!
Adja az Úr, hogy tényleg ez a tisztelet, ez a békés, örömteli együttlét töltse be szívünket, hogy Istennel szoros, személyes kapcsolatot tudjunk létrehozni és ápolni.
