Immaculée Ilibagiza bemutatja, hogyan találta meg Istent a borzalmak közepette.
A könyv megtörtént eseményt dolgoz fel. A célja azonban nem egy történelmi beszámoló. A ruandai népirtást – amelynek során 1994-ben alig 100 nap alatt több mint 1 millió embert gyilkoltak meg – történelmi szempontból már jó néhány könyv, tanulmány, tényfeltáró mű leírta, elemezte. Ez a történet Immaculée személyes története, amelyben a saját nevét használja, és a szülei, testvérei nevét sem változtatta meg, de a könyv más, valós szereplőinek nevét igen. Nem elégtételt akart venni.
Ez a történet számomra két fontos dologról szól. Az egyik, hogy milyen könnyű az embereket manipulálni. Azok, akik évtizedekig békességben éltek egymás mellett, milyen könnyen fordíthatók egymás ellen. Elég néhány rosszakaratú ember pár mondata, és máris sikerül ellentéteket, gyanakvást szítani, amely aztán önálló életre kel, öngerjesztővé, végül megállíthatatlanná válik. Jelen esetben két együtt élő népcsoport kizárólag faji alapon válik ellenséggé: gyerekeket, öregeket gyilkolnak csupán azért, mert a másik csoporthoz tartoznak. Láttunk már ilyet nem egyszer a történelemben, de úgy látszik, az emberi alaptermészet nem változik, csupán az a kérdés, hogy sikerül-e kontrollálni. A kontroll azonban akár egy pillanat alatt odalesz.
És ne áltassuk magunkat azzal, hogy ez csak Afrikában történhet meg – ugyanebben az időszakban zajlott a délszláv háború itt, a szomszédban! Önmagunkat és a bennünk lévő indulatokat is érdemes tehát megvizsgálni.
A könyv másik fontos vonalát a hívő ember örök kérdései jelentik. Vajon miért engedi a jó Isten, hogy ilyen szörnyűség megtörténjen, miért kell ártatlanoknak meghalni? Ezen a válaszon nekünk, magunkban kell dolgoznunk, magunknak kell megpróbálni felfogni. Ez a kérdés a saját hétköznapjainknak is az egyik legnehezebb kérdése, amelyre földi halandó csak a hitében találhatja meg a választ.
– Vajon én miért éltem túl – teszi fel az újabb kérdést Immaculée. Erre azonban már kapunk választ: „megmaradtam hírmondónak”. De miért van szükség hírmondóra? Azért, hogy legyen, aki elmondja, leírja a történteket. Azért, hogy Isten tanítson minket, hogy bölcsebbé tegyen. Mert mindig megfeledkezünk arról, hogy
az indulatokat csak a szeretet oldja fel, a lelki békét pedig nem a bosszú, hanem a megbocsátás hozza el.
Minden, ami történik – jó és rossz egyaránt – azért van, hogy Isten elvezessen minket önmagához. Még a halál is. Erről szól ez az igaz történet.
Immaculée Ilibagiza Steve Erwin közreműködésével: Megmaradtam hírmondónak.
Kiadó: Mécs Családközösségek, Budapest 2019.
Magyar fordítás: Ménesiné Mezősi Krisztina
(Nyitókép: patheos.com)
