Egy nápolyi fiatalember mozgó kávéstandot üzemeltet, hogy elkerülje a maffiával való kapcsolatot.

Giuseppe Schisano Olaszországban, Nápoly legveszélyesebb szomszédságában született, amely a maffia fennhatósága alatt áll. Annak ellenére, hogy Giuseppe 14 évesen elvesztette apját, ő nem a szervezett bűnözés természetes vagy egyszerű útját választotta - azt a közös utat, amelyre sokan ráléptek. Dolgozni kezdett, ahogy és ahol csak tudott: építőipari munkásként, éttermekben vagy bárokban, bármely munkát elvállalt, ami lehetővé tette, hogy segíthesse a családját.

Amikor egy kávézóban vállalt munkát, akkor kezdte el élvezni azt, ami mára a szenvedélyévé vált: jó kávét felszolgálni, méghozzá a nápolyi hagyományok szerint. Ekkor fogant meg benne az álom, mely mára valósággá vált.

„A Quartieri Spagnoli-ban születni azt jelenti, hogy már van rajtad egy címke, ami megkülönböztetéssel jár. Már a kezdetektől kirekesztettek vagyunk, attól függetlenül, hogy mit választunk az életben. Látok sok olyan férfit, aki keményen dolgozik, de látok olyanokat is, akik eltévednek. Barátokat, akik a rossz úton járnak, barátokat, akik meghaltak. Az életedet a döntéseid határozzák meg. Már fiatalon eldöntheted, hogy melyik utat választod: az egyik a rossz út, mert nem érdekel téged senki, a másik út az, hogy követed az álmaidat, ahogy én is tettem.”

Kemény munkával és találékonysággal Giuseppe valóra váltotta az álmát, „újra rátalált” önmagára és képes becsületesen dolgozni.

Köszönhetően a "Tanulj-Tedd meg" alapítványnak és a Caritas  „remény kölcsönbe” programjának sikerült életre hívnia az ötletét: a „Don Cafe - Street Art Coffee”-t. Ez egy mozgó kávézó, mely egy kerékpár és egy utcai kocsi kombinálásából, egy fém pultból, egy gázsütőből és egy tűzhelyből áll.

Mint mondja, varázslatos ötletnek ad életet: a cuccumella-val, a híres nápolyi kávéfőzővel készített kávé és a „sfogliatella”, egy helyi leveles tésztából készített sütemény párosításának.

Az emberek várják, mikor gurul feléjük a Don Cafe, hogy élvezhessék a kedvelt italt, amelyet az álmaiért harcoló, kedves fiatalember szolgál fel.

Sokan az egész város büszkeségének nevezték őt.

Giuseppe választhatta volna a „könnyű” utat, amely a legtermészetesebb döntés lett volna az ő helyzetében, bár valójában az a brutális út korai halálhoz vezethet. Ehelyett úgy döntött, követi az álmát, olyan munkával tisztelve meg önmagát, melyet szenvedéllyel végez. Kétségeket kizáróan, sok fiatalnak nagyszerű példaként szolgálhat a mai világban.

Bravo, Giuseppe!

Forrás:aleteia.org