Különleges módon teljesítette a tetris challenge-et a budaörsi Simon család: a szülői hivatás képviselőiként mutatták meg magukat, tíz gyerekükkel együtt.

Az édesanya, Walton Kinga 18 évesen adott életet első, és 3 hónapja tizedik gyermekének: Péter 20, Kinga 18, Mirjam 15, Brúnó 13, Ágota 11, Eliza 10, Abigél 7, Dávid 4, Emma 2 éves, Jonatán pedig 3 hónapos.

Zsivajra és ottfelejtett játékokra számított a csalad.hu újságírója, de a lakásban meghitt csend, patyolat tisztaság, és egy csinos, fiatal nő fogadta.

Kinga, aki – gépészmérnök férjéhez hasonlóan – nagy családból származik, azt mondja, inkább hátrányát látta annak, hogy sokan voltak testvérek.

- Miért lett mégis nagyobb családja, mint a testvéreivel és a szüleivel volt?

– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez tudatos döntés volt – emlékezik vissza Kinga. – 18 évesen szültem az első gyermekemet. Nem volt ez tervszerű. Az egész családosdiról nem volt elképzelésem.

Férjét a plébániáról ismeri, mindkettőjük családja ugyanoda járt. A hit a mai napig fontos szerepet játszik az életükben.

– Katolikusok vagyunk, a hitből ered minden: a gyerekek, a nevelés, a szabályok, a rendszer. Ez az alap, ehhez igazodik az életünk. A gyerekek közül négyen már saját közösségbe járnak. A Neokatekumenális Út az, amin járunk. Ezek a közösségek egy 6 hetes katekézis sorozattal kezdődnek, akik meghallgatják, és szeretnének tovább járni, azokból alakul egy közösség. Ez egy hosszú út, a megtérés útja, a felnőtt hitre vezető út. Nincs benne hókuszpókusz, az Isten szavát hallgatjuk. Egyszer egy héten van liturgia, családon belül kilogisztikázzuk, hogy ki, mikor megy a sajátjára. Szombaton este van az eucharisztia, mindenkinek a saját közösségében. Itt mindenki ismer mindenkit. Ez csak ennyiben más, mint a mise, ahol ugye idegenek jönnek össze, nem ismerik egymást az emberek.

- Ez egyben egy baráti közösség is?

– Nagyon érdekes, mert nem. Van, akit ki nem állhatok, mégis együtt vagyunk. Az egy külön estés program lenne, hogy kivesézzük, mégis mi a jó ebben. De nekünk ebből a közösségből jön a világosság az életünkben.

Nagy fegyverem az imádság, de ha valahol elmondom, nem hiszik el nekem, hogy a géllakkos körmömmel, a kisminkelt fejemmel, meg a belőtt sérómmal, a rózsafüzér vagy a Jézusima a mindennapjaim része.

Hülyének néznek, vagy kiröhögnek. Mindenesetre, komoly tapasztalatom van, hogy az imának nagy ereje van, és ezt is az úton kaptam, mint nagy kincset és azt is, hogy bizony sokszor nagyon nehéz imádkozni.

Kinga azt mondja, az imádság segít elviselni a mindennapokat, átlendíti a nehézségeken.

- Mostanában úgy érzem, hogy fáradt vagyok. Hiába aludtam 6-7 órát… 15 perces beosztásban élek. Fölkelek, olyan az életem, mint a tetrisz játék. Folyamatosan jönnek felém a megoldandó feladatok, állandóan csörög a telefonom. Volt olyan nap, hogy több mint 60 hívásom volt. Keresett az egyik osztályfőnök, a zongoratanárnő, a szolfézstanár, a férjem, a gyerekeim. Mindemellett zajlik az élet, rengeteg a mosnivaló, az intézendő családi ügyek, az egészségügyi dolgok, közösségi ügyek. Ahhoz, hogy ne bolonduljunk meg, és ne veszítsük el a helyes irányt, elengedhetetlen a reggeli imádság, amit a férjemmel mondunk minden nap. Vasárnap pedig a gyerekekkel együtt, ez fontos része a hit átadásának. 7 órakor lejönnek a gyerekek, megreggeliztetjük őket, most a négy általános iskolásról beszélünk, mert a 3 nagy elintézi magát. Elmennek iskolába, akkor jön az ovis, őt papa viszi be. Maradok kettővel, a 2 évessel és a 3 hónapossal. És akkor kezdődik a nap. Elkezdek pakolni, mert persze, mindenki itt hagy maga után mindent. Sokszor rakok be zenét, az üvölt, amíg teszem a dolgom.

- Egyházi zenét?

– Ó, nem. Napi slágereket hallgatok.

A családban minden gyerek zenél - Kinga azt mondja, náluk ez kötelező.

- Azt gondolom, hogy a zene legalább olyan fontos, mint a nyelvtanulás. Szerintem, ha valaki játszik valamilyen hangszeren, az olyan, mintha lenne egy plusz nyelvvizsgája. A sport az más. Azt annyira csinálják csak, amennyire jól esik, és örömüket lelik benne, de szerintem nem kell, hogy központi dolog legyen, vagy életforma.

A tízgyerekes édesanya mesélt Istenhez és a férjéhez fűződő viszonyáról is.

- Van egy sorrend az életemben, első az Isten, aztán a férj és a gyerekek. De ezek a kapcsolatok nem külön-külön vannak, az Istennel való kapcsolatom a férjemen keresztül valósul meg. A házasságunk nem a mindenem, az már a terv része. Isten ezt a férjet választotta nekem, hogy boldogítson, és hogy elvezessen a végcélhoz, ami az örök élet, együtt lenni Istennel. Az, hogy a közbülső szakaszban, itt a Földön mit és hogyan teszek, ebben van a férjemnek szerepe. Ha mondjuk az Istennel rosszban vagyok, akkor a férjemmel is. De ha Istennel békében vagyok, akkor a férjemmel is jó a kapcsolatom.

- Van, hogy nincs kibékülve Istennel?

– Hogyne. Ez olyan, mint egy apa-gyerek kapcsolat. Amikor az apa mond valamit a gyereknek, akinek az nem teszik, és egy kicsit toporzékol.

Karácsonykor egy plébániát bérelnek ki és 70-en ülik körbe az asztalt – egyelőre. A gyerekvállalásról ugyanis ezt mondja Walton Kinga:

- Őket az Isten adja, érdemes rá hagyatkozni. Ha felcsapjuk VI. Pál pápának a házasságról szóló tanítását, abban le van írva, hogy a védekezés nem javasolt a keresztény életben. Ez nem törvény egyébként, hanem az élet szava. Jó embernek lenni az Isten akaratában. Elfogadom, hogy az Isten az úr és bölcsebb, mint én. Nem fogok okoskodni, majd megtudom, hogy meddig és hány gyereket szülök még.

(Forrás. csalad.hu)