– Azt látom, hogy a társadalmunk csak akkor értékel bennünket, amikor valami hasznot hozunk létre, képesek vagyunk termelni, de Jézus nem a „hasznosságunkat” tekinti, számára mindentől függetlenül értékesek vagyunk. Azt szeretném, ha nem feledkeznének meg arról, hogy értékesek, és hogy megvan bennük a képesség, hogy szeressenek és hogy hagyják magukat szeretni. Olykor megijedünk Jézus feltétel nélküli szeretetétől, ami annyira hatalmas, hogy fel sem tudjuk fogni. Mégis csak akkor lelünk békére, ha átadjuk magunkat neki. Azt is el szeretném mondani nekik, hogy figyeljenek a kis dolgokra is maguk körül, mert a valódi boldogság apró dolgokban rejlik. Sokszor azt hiszik, hogy akkor lesznek boldogok, ha gazdagok és sikeresek. Nos, ez utóbbiról nekem is van tapasztalatom, hiszen megnyertem az olasz The Voice énekversenyt.

A siker azért lehet veszélyes, mert azt hihetjük, hogy felértünk a csúcsra. Pedig a siker inkább kiindulópont, ami segíthet, hogy megerősödhessünk az értékeinkben, a hitünkben.

Akik a sikerünkhöz hozzásegítenek, gyakran meg is akarnak változtatni minket, át akarnak formálni. Fel szeretném hívni a figyelmüket, hogy semmiképp se hagyják, hogy ígérgetéssel bárki befolyásolja őket.

– Honnan származol? Milyen családban nőttél föl?
– Szicíliai vagyok. A családom nagyon vallásos volt, főként édesanyám. Azt hiszem, olykor már egy kicsit soknak is éreztem ezt kamasz koromban és annyira elegem lett a hit dolgaiból, hogy már templomba se jártam. Édesanyám persze nagyon aggódott. Én arra vágytam, hogy Rómába menjek, szerettem volna énekesnő lenni.

Édesanyám volt az, aki felfigyelt egy szereplőválogatásra egy zenés darabhoz, ami egy rendalapító szerzetesnő életéről szólt. Én azonnal átláttam a szitán, hogy azért biztat a jelentkezésre, hátha így újra közelebb kerülök az Egyházhoz, ezért hallani sem akartam arról, hogy elmenjek a meghallgatásra. Végül engedtem a győzködésnek és meg is kaptam a főszerepet. Az apáca bőrébe bújva átéltem Isten szeretetét és megéreztem a hívását. Két évig Brazíliában éltem a szerzetesi jelöltidőm alatt, és ezt a tapasztalatot sose fogom elfelejteni. Brazíliában olyan szociális központunk van, ahol kisgyerekeket, kamaszokat fogadunk, akik nyomorúságos körülmények között élnek. Azt hihetnénk, hogy boldogtalanok, de nem így van. Épp a szegénységükből fakadóan szabadabbak, ráadásul ha csak valami kevesük is van, akár egy darab kenyér, azt megosztják másokkal. Úgy láttam, hogy boldogabbak, mint mi, akiknek sokszor mindenünk megvan, amire vágyunk. Miénk lehet a legújabb okostelefon, a legszuperebb tablet, menő ruhák; ezek ellenére mégis olyan üresnek és szomorúnak érezzük magunkat. A birtoklás kiüresít minket és szomorúvá tesz.

– Hogyan változott meg az életed a The Voice megnyerése után?
– Rengeteg helyre hívnak a világ minden táján. Az elöljáró anya úgy látta, hogy ha énekelek és beszélek Jézus szeretetéről, akkor Ferenc pápa szólítását követjük, hogy lépjünk ki a kolostorainkból és menjünk a világ perifériájára.

Nincs olyan hely, ahol ne tehetnénk tanúságot a Krisztussal való találkozás öröméről.

Én most ezt ilyen módon tudom tenni. A fiatalokat is arra buzdítom, hogy ők se féljenek attól, hogy Jézus örömét hirdetik! Visszatérve a kérdésre: a fellépések között ugyanúgy élek, mint korábban, azt teszem, amire a közösségünkben épp szükség van, kimegyek a piacra, főzök, teszem a dolgom. Az emberek csodálkoznak is, amikor látnak vásárolni, egyszerű, mindennapi életet élni.

– Szoktál imádkozni azokért, akik részt vesznek a koncertjeiden?
– Igen, és én is kérem az ő imáikat! A magyar fiatalokért is imádkozom. Azt kérem az Úrtól, segítsen nekik, hogy soha ne adják fel az álmaikat, de bízzák azokat Jézusra. Mert a magunk erejéből sok mindent tudunk tenni, de igazán nagy dolgokat Ő fog tenni az életükben! Kérni fogom Istent, hogy a budapesti találkozón részt vevők meg tudják nyitni a szívüket és hagyják magukat szeretni.

Beszélgetőtárs: Madocsai Bea