Nem is érdemes nem élni a lehetőséggel.
Egy játékfilm esetében rengeteg lehetőség adódik az alkotók számára, hogy lekössék a nézők figyelmét. Ha ráadásul a történetet egy olyan valós esemény inspirálta, mint Benedek pápa lemondása, amely nem csupán a katolikusokat, de az egész világot enyhén fogalmazva is meghökkentette, akkor még több az esély rá, hogy egy jól eltalált forgatókönyv és a színvonalas színészi gárda duettje hozzáértő filmes csapattal karöltve tömegeket fog a képernyők elé ültetni.
A két pápa (eredeti címén: The Two Popes) a rövid előzetes alapján sikerfilmnek ígérkezik – nagyjából 5 percen belül el fogjuk felejteni, hogy a Joseph Ratzingert alakító Anthony Hopkins és a Ferenc pápára szinte a megtévesztésig hasonlító Jonathan Pryce játékát látjuk majd. A szeptemberben szűk körben, egy fesztiválon bemutatandó, majd novembertől szélesebb körben is vetítendő film talán egyetlen gyenge pontja épp az, hogy valószínűleg könnyen el tudja hitetni a nézővel: minden valóban úgy történt, ahogy bemutatják nekünk.
Pedig ez "csak" játék, kitaláció, annak viszont figyelmet érdemlő alkotás. Az biztosan kiderül belőle, hogy nem mennyből alászállt félistenek a pápák, hanem emberek, nagyon is emberi vonásokkal. Ma már evidencia, így könnyű szembesülni vele, de ki gondolta volna 2013-ban, hogy két ennyire markánsan egyedi, némely tekintetben igencsak különböző személy követi majd egymást Szent Péter székében? A szituáció alapfeszültsége akkor is adott lenne, ha végig a kertben beszélgetne egy frissítő ital mellett a két főszereplő. De ennél azért jóval több történik a filmben.
A labda tehát fel van dobva. Hogy miként csapja le a brazil Fernando Meirelles rendező és stábja, hamarosan kiderül.
Amíg a teljes film elér hozzánk, az alábbi galériában lapozgathatunk a színfalak mögötti fotók között.
