A környezetvédelem, a klímaváltozás mindennapi témává vált. Mostanában elég extrém módokon is. És természetesen rengeteg vitát is gerjeszt. Olyan vitákat, amik bennünket is érintenek.

Ég az Amazonas. A világ tüdejének is nevezett erdőségben naponta több száz új tűz lobban fel. Ebben az évszakban a tűz nem szokatlan arrafelé, az idei tüzek mennyisége azonban meghaladja a korábban megszokottat. Sokan szándékos gyújtogatást emlegetnek és aggodalmuknak adnak hangot. Miközben a világ egy része a klímaváltozás miatt aggódik, az érintett országokat – elsősorban Brazília, Peru, Ecuador és Kolumbia – sokkal inkább a földben rejlő gazdasági lehetőség foglalkoztatja. Számukra – úgy tűnik – a klímaváltozás globális probléma, nem csak az övék, ezzel szemben a gazdasági fejlődés, a mezőgazdaság, az új munkalehetőségek, a mindennapi megélhetés lényegesen nagyobb súllyal latba eső helyi kérdések. Megjegyzem, a politikusok számára kizárólag az ott élő emberek hozzák a szavazatokat. A világ tehát aggódhat, de az ott élők napi gondjai és szempontjai előrébb valók. Végül is,

ha én egy munkanélküli, esetleg éhező brazil ember lennék, aki el akarja tartani a családját, akkor engem se érdekelne, hogy olvadnak a gleccserek. A probléma épp ezért rendkívül súlyos és nehezen feloldható.

Bennünket annyiban (is) érint, hogy ha Európában – Magyarországon – kevesebb lenne a károsanyag-kibocsátás és a környezetszennyezés, akkor egy kicsit kevésbé kéne félnünk attól, hogy az Amazonas pusztulása miatt mennyiben változik meg a Föld klímája. Elég lenne a becslések szerint ott élő 75 000 fafajta és 150 000 magasabb növény, valamint 5-10 millió állatfaj miatt nyugtalankodni.

Persze, hogy ki min aggódik, az változó. Nagy-Britanniában például azon zajlik épp a vita, hogy Harry herceg és a felesége nemrég 11 nap alatt 4-szer utazott magánrepülőgépen. A London-Ibiza és a London-Nizza utat járták meg oda-vissza. Ez azért baj, mert így a fejenkénti károsanyag-kibocsátásuk hozzávetőlegesen hétszer akkora volt, mint ha menetrendszerű gépen utaztak volna. Csak a nizzai út „szén lábnyoma” 3 tonna volt, miközben az egy brit főre jutó átlag évi 13 tonna. Elton John – aki a gépet biztosította, hogy a pár eljusson hozzá a nizzai villájába – azzal védte meg őket, hogy másként a hercegi pár biztonságát nem lehetett volna garantálni. Balszerencséjükre épp mostanában utazott Harry bátyja, William, Kate és a gyerekeik egy 40 utast szállító, fejenként 73 fontba kerülő belföldi menetrendszerű járattal, és még arról is készültek fotók, hogy saját maguk cipelték a kézipoggyászaikat. A biztonságukat az egyik utas szerint úgy oldották meg, hogy először beszállították az összes utast, majd beszállt a királyi család, akiket elkülönítettek a gépen. Érkezéskor pedig előbb ők szálltak ki, majd utána az utasok, akiknek többsége mit sem sejtett arról, hogy kik utaztak velük a gépen. Magyarán szólva megdőlt a biztonsági szempontokra való hivatkozás. Egyes vélemények szerint az egész botrány csak arról szólt, hogy bele lehessen rúgni egyet Harry feleségébe, az amerikai, elvált és színes bőrű Meghan-be, akit a britek egy része képtelen elfogadni. A vita azért is furcsa, mert amúgy magángépek ezrei röpködnek naponta, miért pont őket pellengérezték ki... Számunkra azonban most az a figyelemreméltó, hogy a vitában az egyik érv a légszennyezés volt. Magyarán ez a téma egyre kényesebb, egyre több embert foglalkoztat. A brit polgárok számára a közbeszéd része, szemponttá vált. Olyan szemponttá, amire odafigyel a sajtó és amiben még a királyi család sem lehet kivétel.

A minap egy budapesti vendéglátóhelyen érdekes nyomtatványra lettem figyelmes. Arról tájékoztatott, hogy ez egy szívószálmentes hely. Csak akkor adnak az italokhoz szívószálat, ha valaki kifejezetten kéri. Egyben arról is tájékoztatott, hogy annak a szívószálnak, amit kb. 20 percig használnék, nagyjából 500 év a lebomlási ideje, nehezen hasznosítható és ha szemétégetőbe kerül, akkor a feldolgozás során terheli a környezetet. Lefotóztam a lapot és posztoltam. Az egyik komment így szólt: „Ameddig büntetlenül fel lehet gyújtani az Amazonast és betelepíteni haszonnövényekkel, valamint az újrahasznosítás is igencsak gyerekcipőben jár(na) Magyarországon (is), addig sajnos nem egy-két szívószálon múlik a Föld jövője… Persze, kezdeményezésnek jó.” Erről több minden is eszembe jutott. Egyrészt szerintem

az Amazonas égése nem felmentés arra, hogy mi itt Magyarországon ne próbáljunk megspórolni akár egyetlen szívószálat is. Mindenkinek azt kell megtennie, amit megtehet. Másrészt az „egy-két szívószál” legfeljebb egy év alatt egy állampolgárra fejenként számítva állja meg a helyét, úgy meg már összesen évi 10-20 millió darab, csak Magyarországon.

Ráadásul aki megspórol egy-két szívószálat, az megspórol más egyszer használatos tárgyat is, esetleg a szemetet is szelektíven gyűjti és más módokon is óvja a környezetét. Azt meg már a Föld is kezdi megérezni.

De ami a legjobban elgondolkodtatott mindhárom eset kapcsán, az az, hogy a környezetvédelem napi témává vált. Sokat vitatkozunk még, sokan csak legyintenek, sokan csak magukkal vannak elfoglalva, de már állandó beszédtéma. Elgondolkodtatott, mert mintha már átéltem volna hasonlót. Amikor megjelentek az első biztonsági övek az autókban, akkor eleinte nagy volt az ellenállás. De ma már senki nem beszél arról, hogy kényelmetlen lenne a hölgyeknek, vagy hogy benn ég az autós, ha kigyullad a kocsija. Általánosan elfogadottá vált, hogy a biztonsági öv jó dolog. Hasonló folyamat zajlott-zajlik a dohányzás kapcsán is. Amikor gyerek voltam, szinte mindenki cigarettázott. Otthon, a munkahelyen, az utcán. Senkinek eszébe se jutott, hogy nekünk, gyerekeknek is káros a füst, meg hogy a dohányzás rákot okoz. Aztán eleinte kitalálták a füstszűrőt, manapság pedig már egyre kevesebben dohányoznak, és már csak a kijelölt helyeken lehet cigarettát venni, és kijelölt helyeken lehet azokat elfüstölni. Ezek persze eleinte felháborodást váltottak ki, de lassan a dohányzók számára is megszokottá és elfogadottá váltak. Lehet tehát azt állítani, hogy a vendéglátóhely akciója csupán marketingfogás – hallottam ilyen véleményt is –, de nem lesz sokáig az, mert megszokott és általánosan elfogadott lesz. Lehet azon csodálkozni, hogy a királyi család menetrendszerű gépen utazik, de már nem sokáig, mert megszokott és elfogadott lesz. Ha pedig megváltozik az emberek gondolkodása, a környezet védelme természetes és magától értetődő lesz, akkor egy nap majd az erdőket sem gyújtjuk fel.