A fiatal sportolóval még a verseny előtt beszélgettem. Éppen felébresztettem kötelező sziesztájából, amit két edzés között tartott. 

- Nagyon be van osztva most az életem. Két edzés között aludnom kell egy órát, délelőtt-délután vízreszállás, edzés. De nagyon szeretem. Szinte függőségem lett ez a sport. Nem tudom elképzelni, hogy ne csináljam. Azért vannak konkrét motivációim is.

- Hogyan kerültél bele ebbe a függésbe?

- Először kajakoztam, mert a bátyám is azt csinálta. Nem volt rossz, szerettem kint lenni a természetben. Szüleimnek van a Szigetközben egy túracége, a Tambitúra. Túra, ami biztos, innen kapta a nevét. Ez bevonzott engem is. Láttam az apukámat, aki kiskorától ezt a sportot űzte. Mindig lejárt velünk edzésre. A végén általában mentem az ő hajójával is. Aztán ez győzött.

- Mi tetszik benne jobban? Én csak annyit látok, hogy gyorsabb a kajak.

- Más a mozgás. A kajakban mind a két oldalon evezünk, ezért olyan darálós az egész. Itt pedig egy légző mozdulattal haladunk előre mindig. Van egy ritmus: húzás, légmunka. Ez sokkal jobban hasonlít az állatok mozgására. Például a gepárd is vesz egy nagy levegőt, aztán lök előre egyet. Az élet ritmusa is ilyen: beszívás, kifújás. A kajak ehhez képest messziről nézve olyan össze-vissza tűnik. De aztán jobb eredményeim is lettek, nyilván ez is számított.

- Milyen eredményeid voltak?

- Először hasonló szinten voltam, mint az ellenfeleim. Lassan érő típus vagyok. A többiek hirtelen megnőttek, én pedig nem. Úgyhogy nem hozta a befektetett munkám az eredményeket. A tizenéves kor elején sokkal többet számít a testi felépítés, egyszerűen mondva a méret! Egy jó három évig majdnem hiába dolgoztam. Aztán szép lassan jöttek az eredmények, hogy legyen kedvem folytatni.

- Milyen számban indultál?

- Eredetileg maratonista voltam, és arra tökéletes is volt a testsúlyom. De most síkvizes lettem, ahova nagyobb erő kellene, még híznom kellene. Most 5000 méteren indulok, az pont a kettő között van. Elég hosszú táv a síkvízen. Most nagyon akarják, hogy erre készüljünk, mert ez olimpiai szám is.

- Fájdalmas, hogy ennyire számít a finanszírozása egy-egy számnak!

- Igen, sajnálom, jobban szeretem a maratont, annak nagyon jó a hangulata. Az 18 kilométer ifjúsági kategóriában, most 24 kilométer. Most nem készülhetek arra, mert az 5000 méterre készültem. A szövetségnek ez a fontos. Egy idő után csak így lehet folytatni, mert csak ezzel a síkvizi evezéssel kapok támogatást. Ha maratonoznék, sokkal nehezebb megélni.

- Volt egy komoly eredményed már…

- Ifjúsági kategóriában 2017-ben ifjúsági világbajnok lettem. Ez a verseny Dél-Afrikában volt. Nagyon nagy volt akkor velem szemben az elvárás, mert az ifjúsági korosztály tetején mindig a könnyebb nyerni.

- Mindig egyedül eveztél?

- Nem, mindig igyekeztem párt találni, de ez nem egyszerű.

- Apukád mondta, hogy most valakivel összetérdelsz majd. Gyönyörű kifejezés!

- Egyik nagy riválisommal térdelek össze, néha én vagyok a jobb, néha ő, eddig két edzésünk volt együtt, nagyon bizakodó vagyok.

- Jóban vagytok?

- Igen. Nem vagyunk ellenségek azért, mert ellenfelek vagyunk! Edzőtáborokban eszünkbe sem jut, hogy nemsokára vérre menő küzdelmek lesznek! Az ellenfelek csak azért vannak, hogy az ember kihozza magából a maximumot. Ha ez sikerül, akkor jó, és mindegy, hogy hányadik lett az ember.

- Nagyon szeretem Lázár Ervin meséjét, Ló Szerafin legyőzi önmagát, mert ő az a csodaló, aki igazából nem a másikat győzte le!

- Érdekes!

- Mennyire vált fontossá a hit számodra a sportolás közben?

- Nagyon erősen jelen van! Ha nem lettek volna eredményeim, akkor nem megyek tovább. Mintha Isten mindig jókor jó eredményeket adott volna, ő vezetett.

- Hova jártál iskolába?

- Szentendrére a ferencesekhez.

- Jó volt?

- Jó, csak azt nem szerettem, hogy nem engedtek el a délelőtti edzésekre. Az osztályközösségnek nagyon örültem. De a hitem nem ehhez az iskolához kötődik, szerintem azt így nem lehet megkapni. Aminek örülök, az a baráti köröm, ami onnan maradt meg. Itt az edzésen inkább kocsikról beszélgetünk, meg hogy mi mennyibe kerül. Velük azért a hit is a témák között van. Egy egyházi iskolában nagy az ember elvárása is, ezért könnyebb csalódni. De a hitben szerintem nem az iskolában erősödik meg, az belülről jön.   

- Szoktál imádkozni?

- De nem azt kérem, hogy nyerjek, hanem hogy úgy tudjak odaállni, hogy mindent ki tudjak hozni magamból. Régebben jobban érdekeltek az eredmények. Most inkább ezt kérem: Ne maradjon bennem semmi. Teljes felkészültséggel jelen tudjak lenni.

- Ez is egy szép bibliai kép: Mindenemet odaadom… Mire számítasz most?

- Itt tömegrajt van, nagyobb a kontakt az emberek között. Lehet vizezni, tehát a másik oldalvizén menni. Van forduló is, lökdösődés, sajnos van minden! Igen, tényleg jó a kép: mindenemet odatenni!  Reálisan nézve a harmadik hely lenne esélyes. De ez a táv olyan, hogy bármi megtörténhet!

 (Fotó: MTI)