Néhány éve ültettünk otthon egy diófát.

Nagyszerű, könnyen törhető dió. Ha két szemet összeszorítunk, már roppan is a héja. Ez egy magától kelt fa volt, rossz helyen nőtt, és gondoltuk, hátha megmarad, akkor árnyas kertet ad, ha nem is nekünk, majd a gyerekeinknek. Egy fiú segített akkor nálunk, akit úgy küldtek hozzánk kicsit azzal a céllal, hogy hátha nálunk majd összeszedi magát. Elmagyaráztam neki, hogy jó mélyre ásson, vigyázzon a gyökerekre. Amennyire lehet, nagy földlabdával ültesse át. Ő azonban gondolt egyet, jól lecsapkodta a mellékgyökereket, és csak úgy bedugta a földbe. Nagyon leszidtam: Látod, ennyit ér a munkád! Hogy lehet így egy fához nyúlni? Rettenetesen mérges voltam. Még dünnyögtem is magamban, mi lesz ebben az országban, nem lehet egy embert találni, aki a kertben dolgozna, és ne tenne mindent tönkre.
A fa azon az egész nyáron egy levelet sem hozott, ami rajta volt, az is elszáradt. Azért mégis adtunk neki egy év esélyt. Már éppen ki akartuk vágni, amikor elkezdtek bújni a levelek. Nem akartam hinni a szememnek. Mégis él a kis diófa. Na, mondom, ez annak a fiúnak az élete fája. Szinte a reményt öntötte a lelkembe ez a sarjadás. Akkor talán nem lehet annyira mindent elrontani. Akkor talán még ott is van remény, ahol emberileg nincs tovább. Jó hírt mondott a fa. Ahányszor ránézek, mindig elmosolyodom.
"Ne légy bölcs saját ítéleted szerint" - ezt olvastuk a Bibliában (Péld 3,7). Az ember örökös kísértése, hogy nagyon jól összeállítja a valóság szeleteiből az általa vélt igazságot. Könnyen meg tudjuk ítélni a helyzeteket, és azt mondjuk: ez fog történni, ilyen lesz a jövő, micsoda baj fog történni, mintha mi volnánk az Isten. Valójában mi csupán a pillanatok szeleteit látjuk.De még ez a diófa is, ennek a fiúnak a silány munkája is gyümölcsöt fakasztott. Nem tudhatjuk soha, hogy miből mi sül ki.
A magunk élete felől kimondhatjuk pontosan, hogy melyik úton akarunk járni. De a másik útját soha nem láthatom ugyanígy. Hányszor van az, hogy képtelen vagyok például a hasam vágyai fölött uralkodni, de elvárom, hogy a másik az ideje fölött uralkodjon. Ismerjük a szálka és a gerenda összefüggéseit, csak alkalmazni nem tudjuk.
Az Isten képes egy rosszul átültetett diófát is életben tartani és gyümölcsöt adni neki, akkor egy emberrel mire képes? Ha erre a dióra nézek, nap mint nap elcsodálkozom, megtanított arra, hogy kerüljem a gyors ítéletet.