Nemzeti ünnepünk alkalmából a Magyar Érdemrend középkeresztjével díjazták Henri Boulad jezsuita szerzetest.
Boulad atya, ön tart ugyan egy előadást a jezsuiták Párbeszéd Házában, de ezúttal nem ezért utazott hazánkba…
Valóban, az ünnep alkalmából kitüntetést adományoztak nekem, nem is értem, miért. Nem tettem olyan nagy dolgot Magyarországért, amivel ezt kiérdemeltem volna. Arra gondolok, hogy azért kaptam, mert támogatom abban a törekvésében, hogy megőrizze a saját keresztény identitását Európán belül. Úgy látom, hogy a tagállamokat meg akarják fosztani az örökségüktől, hagyományaiktól valami olyan nyitottság nevében, ami végül is beolvaszt minket.
Szent István, akit ünnepeltünk, arra int, hogy mindenkit be kell fogadnunk, személyválogatás nélkül. Ön pedig a karitász igazgatójaként mindig is a rászorulókért tevékenykedett. Mi az álláspontja az érkezők befogadását illetően?
Azt mondom, be kell fogadnunk, aki kopog az ajtónkon, és a legmelegebb fogadtatást kell neki nyújtanunk. De a tények azt mutatják, hogy az ellenőrizetlen bevándorlás Európába inkább megszállásnak tűnik, és az európai kontinens destabilizációjára irányul, amelyik apránként kezdi elveszíteni az identitását és a gyökereit. Befogadás igen, idegenek igen, de a világ minden nyomorúságát Európa nem tudja magába fogadni. Ha egy húsz személyes csónakba be akarunk fogadni kétszáz főt, mindannyian odavesznek. Szent Ágoston azt mondta, hogy primum veritas, deinde caritas. Ez azt jelenti, hogy a bevándorlás kérdését realista módon kell megközelíteni.
A problémát helyben kell megoldani, nem idehozni. A déli földrészt kell fejleszteni, hogy ne legyen szükségük arra, hogy északra induljanak. Helyben kell olyan körülményeket teremteni, hogy boldogok lehessenek a saját földjükön.
Hiszen aki Európába jön, nem lesz boldog itt. Lehet, hogy lesz élelmük, ruházatuk és lakhatásuk, de gyökértelenek lesznek. Nagy hiba és hamis keresztény szeretet az, ha arra buzdítjuk az embereket, hogy hagyják el a szülőföldjüket. Sajnos azt látom, hogy Ferenc pápa túlzott módon hangsúlyozza a vendégfogadás kötelességét, vallásos húrokat pengetve, pedig ez a hozzáállás igen veszélyes.
Mit mondana a fiataloknak?
Légy először is önmagad! Tudd, hogy mit akarsz az élettől. Ahhoz, hogy ezt megtudd, keresned kell! A magam részéről hozzátennék a tízparancsolathoz egy tizenegyediket: keress, gondolkodj, cselekedj, alkoss! Isten parancsolatai a sínek, az ószövetségi népnek szüksége volt sínre. Az Újszövetségben nincsenek sínek: a szabályokat helyett ott van a Szentlélek! Nem a törvény alatt vagyunk, ahogy Szent Pál mondja. A törvény a szívünkben van. Már nem külső parancsnak engedelmeskedünk, hanem a saját belső meggyőződésünknek, a lelkiismeretünknek. Sokan ezt nem értik. Van, aki azt mondja: én haladó vagyok, valaki más: én pedig konzervatív. Hagyjanak békén engem ezekkel a kategóriákkal!
Nem haladónak vagy konzervatívnak kell lenni, hanem igaznak! Se jobboldalinak, se baloldalinak, hanem igaznak. Keressétek az igazságot!
Milyennek találta az augusztus huszadikai ünnepséget, a körmenetet, a tűzijátékot?
Csodálatos volt! Tudni kell ünnepelni, az embernek szüksége van erre. Ünnepelni kell az életet, a társadalmat, a múltunkat! Nagy öröm volt bennem. Olyan népet láttam, amelyik hisz Istenben, tudja, mit akar, hisz a jövőjében és nem mond le a múltjáról. A jövő a múlt folyománya. Minél mélyebbre ásol, annál magasabbra jutsz!
Tudom, hogy Boulad atyának még legalább húsz évre való terve van…
Nem húsz évre, hanem harminckét évre! Jövő héten leszek nyolcvannyolc éves. Az Isten értésemre adta, hogy olyan hosszú életű leszek, mint Mózes.
De nem az a fontos, hogy tudjam, mennyi időm van hátra, hanem hogy tudjam, mit akarok kezdeni az életemmel, mik a terveim. Nekem hihetetlen nagy ambícióim vannak!
Az első, hogy megváltoztassam a világot. A második, hogy megváltoztassam az egyházat. A harmadik, hogy megváltoztassam az iszlámot. A negyedik, hogy megváltoztassam Egyiptomot és Európát. És végül, hogy megváltoztassam saját magamat! Amekkorák a terveim, annyira fogok magam is növekedni. Nem merünk bátrak lenni, pedig az Úr azt mondja, nézz a távolba! És higgy, higgy, mert a hit hegyeket mozgat! Engem a terveim visznek előre, és hiszem, hogy a Szentlélek inspirál.
Beszélgetőtárs: Madocsai Bea
