A mai, sokak által vitatott, de sokakra hatást is gyakorló genderidológia margóján gyakran felmerül a kérdés, hogy vajon érzékelhetően elkülöníthető-e a férfi és női lélek, illetve melyek azok a sajátosságok, amelyek egyik-másik nemet jellemzik, vajon egyszerűen személyes döntés kérdése-e egy ember neme, vagy a lélek sokkal összetettebb ennél?

Tornay Krisztina boldogasszony iskolanővér, szakkollégiumi vezető, a teológiai tudományok doktora rendszeresen tart előadásokat Erdélyben a férfi és női lélek különbözőségeiről, hasonlóságairól, és most a romkat.ro oldalon is erről beszélt.

Véleménye szerint sokak számára nem világos, hogy a két nem közötti különbség nem csupán társadalmi szerep, szokások, tanulható/elvárt viselkedés következménye, illetve azé a gondolkodásé, miszerint a nemi identitással szinte szabadon bánhatunk magunkban, másokban, de felvetődik a kérdés, hogy az esetleges nemi identitásbeli zavarért szüleink, nevelőink, a társadalom mennyire hibás. A szabadságjogok tágas világában a saját nemünk eldönthetőnek tűnik, vagy sokan azt hiszik, az lenne az ideális, ha eldönthető lenne. Aki azonban mélyebben gondolkodik, tapasztal, az önmagában is, a másik nemben is átéli a különbözőséget, egyediséget, sajátos jelleget.

Tornay Krisztina szerint a tapasztalat mondatja, hogy más lélek a nő, más a férfi. Ugyanakkor azt látja, hogy kiesett az a hagyomány, amelyből megtanulhatnánk, mit jelent nőként, férfiként élni.

- A kultúra, a vallásos közösség, a hagyomány széthullott, és amit közvetítettek, elveszett. Sokszor úgy látom: kifosztva állunk, szegényen, magunkra hagyva, mintha mindenkinek egyedül kellene újra felfedezni minden alaptudást, holott nemzedékek hosszú sora áll mögöttünk, bölcsességgel, tapasztalatokkal, eligazítással” – fejti ki a Boldog Terézia Katolikus Egyetemi Szakkollégium női tudományokkal foglalkozó vezetője.

A férfi- és női lélek különbözőségeinek és hasonlóságainak tudatában a szülő és a pedagógus elkezdhet gondolkodni: mire kell odafigyelnie annak érdekében, hogy egészséges lelkivilágú gyermeket neveljen.

Mert Tornay Krisztina szerint bizony másként kell fiút, megint másként lányt terelgetni a felnőtté válás útján. Sőt, nemcsak különbözőképpen kell, de nem is lehet egyformán, ugyanis nem működik: a tapasztalat azt mutatja, hogy ha nagyon erőltetjük, elsikkad maga a személy, illetve annak nemileg meghatározott valósága.

- Teológiailag azt mondhatjuk: Isten arcából mást kapott a férfi és mást a nő, és ők együtt teszik ki Isten képét, együtt hasonlatosak hozzá. De ahogy a férfi csak a saját útján – a férfi útján – ismerheti meg Istent, a nő is csak a maga női mivoltának egyre mélyebb átélésével, reflexiójával teheti meg ugyanezt.

Ahhoz, hogy egészséges lelkivilágú gyermeket nevelhessünk, ezt az utat minden gyereket nevelőnek be kell járnia:

- Nekem magamnak, nekünk magunknak kell először számot adni saját női vagy férfi mivoltunk felelős megéléséről. Ezzel tesszük a legtöbbet a gyerekekért is – vallja a lélek kutatója.

A lányok és fiúk fejlődése döntően 11-12 éves kor körül válik külön, bár már előtte is sokban más úton járnak. Régen természetes volt, hogy ekkortól külön fiú- és lányiskolába járnak a gyerekek. Más-más kihívások elé kerülnek, amelyeket nagyon leegyszerűsítve akár így is megfogalmazhatnánk: a fiúknak az érzelmeikkel, szeretni tudásukkal, gyengeségeikkel – kiemelten a félelemmel – kell dolgozniuk, ezeket közel engedni magukhoz és megtanulni, megfogalmazni azokat, megtanulni segítséget kérni és elfogadni azt. A kislányoknak ezzel szemben maguktól inkább mások felé kell fordulniuk: a részvét, a segítőkészség, a gondoskodás, áldozatkészség útját járják. Fontos próbatételeken mennek keresztül, amelyek megtanítják őket szenvedni, küzdeni, megtapasztalják, hogy van erejük és hogy képesek kríziseken átjutni. Ez döntő tapasztalat a későbbi életfeladatokban, ezért nem jó, ha megpróbáljuk megvédeni a gyerekeket a kemény helyzetek átélésétől.

(Forrás: romkat.ro)