Legyen tested. Menj ki a strandra. Avagy fontos a tudatos életmódra törekedni, de nagy baj, ha állandó bűntudatba hagyjuk kergetni magunkat.

Hemzsegnek körülöttünk a kihívások, kiváltképp nyáron. Kiváltképp, ha nő vagy, nem könnyű ezeket nem magadra venni. Hagyd el a komfort-zónád, ne egyél ezt, ne viselj azt! Ha nem kezded el még ma, egy lusta dög vagy, aztán ne csodálkozz, ha rosszul érzed magad majd a strandon! Neked mi a kifogásod mára? Velem legalábbis napi szinten jönnek szembe ilyen posztok és hirdetések.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az egészséges élet, a mozgás milyen fontos. Igyekszem is odafigyelni rá, hogy a gyerekeim ne hülyeséget hülyeséggel egyenek és ne bámulják egész nap a kütyüket. Nagy híve vagyok annak, hogy figyeljünk oda jobban magunkra és környezetünkre, ezért ezeket a kihívásokat, kampányokat a „kihívó” részéről hasznosnak is tartom. Ebben a cikkben inkább abban szeretnék segíteni, hogyan kerülhető el az, hogy mindezek nyomasztóvá váljanak.

Persze, az is érdekes kérdés, hogy miért jönnek szembe velem ezek a hirdetések, mikor nem keresem őket, nemhogy a testmozgással kapcsolatosakat, de még recepteket se annyira. Elég érzékeny a családi egyensúly ahhoz – a laktózérzékenységemmel és azzal, hogy mindenkinek más alapjáraton a preferenciája –, hogy a jól bejáratott menüket nagyon megpiszkáljam. Egész más az érdeklődési köröm, a szépségipar csak néhány alapruhadarab beszerzéséig érdekel, amikben időnként, ha kell, megjelenhetek. Úgy tűnik mégis, hogy az algoritmusok számára elég az a tudás rólam, amennyit megadtam nekik: a nemem, az életkorom és hogy van két gyerekem. Ennyi elég ahhoz, hogy potenciális célcsoportja legyek ezeknek a hirdetéseknek.

De a kisgyerekes (az enyémek 2 és 5 évesek) nyárhoz, a vízparthoz és a játszótérhez mégis milyen kinézet kell? Praktikus táska, amibe minden motyó belefér, és persze, kellene az a beach body is, miért is ne kellene, de nem fogom a kalóriákat számolgatni emiatt. Nem fogom nem megenni azt a lángost. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne mozognék. Ne mennék el úszni egyedül, amikor tudok. De csak ritkán tudok. Ne sétálnánk nagyokat. Ne vennénk elő időnként a tornamatracot, amin a lányom mutathatja a család többi tagjának a gyakorlatokat. (El lehet képzelni, milyen intenzitású „edzések” ezek.) Hogy ne táncolnánk időnként klassz zenékre, ha úgy tartja kedvünk. De végigcsinálnék-e egy online edzésprogramot? Eljárnék-e rendszeresen konditerembe, jógázni, futni, pilatesezni, spinningelni vagy bármilyen most menő tevékenységet végezni? (Én ezeknél maradtam le, nem tudom, mi mást csinálnak a fitt nők manapság.) Nem.

Megpróbáltam? Igen. Jobb lett tőle? Nem igazán, csak még inkább nyomasztott a tudat, hogy gyenge vagyok, mások is meg tudják csinálni két-három-négy-x gyerek mellett, én miért nem, és ez többet ártott, mint használt az önértékelésemnek.

És hogy mi segített? A tudat, hogy a mozgás és az egész fitt-kultusz nem arról szól, hogy nézek ki, hanem hogy hogy érzem magam. Amikor már nagyon fáj a derekam, kicsit rendszeresebben úszom. Mozogni mozgok eleget úgyis, két gyerek és munkám mellett általában kiakad a lépésszámláló a telefonomon a nap végére. Lenne honnan leadni, lenne hova izmosodni. Hónapok óta gondolkodom rajta, hogy beszerzek két kis súlyzót. Előbb-utóbb odáig is eljutok majd, ha eljön az ideje. Vagy ha véget ér a szünet. És emiatt, hogy nem teszek meg „mindent”, „ma”, nyilván bosszantanak is ezek a hirdetések. Bosszanthatnának.

Sportban, tesi órán mindig én voltam a béna, a gyenge. De voltam várandós, megszültem és szoptattam majdnem kétéves koráig két gyereket. Elviselem a testem ezzel járó változásait. Hogy sose lesz már olyan lapos hasam. A mozgás célja, egyébként, nem is ez kellene, hogy legyen. Hanem az, hogy bírjam szusszal az életet, és hogy ne érjen véget idejekorán. Bírjak játszani a gyerekekkel (hogy az mennyi kalóriát éget el!) és fel bírjam nevelni őket. Hogy örömet okozzon a testi lét, ne csak szenvedést.

A mozgás célja nem az, hogy tökéletes legyek. Úgyse lehetek az, bármennyit sportolok.

Teljesen megértem, ha valaki a sportolásból merít erőt. Mindemellett lehetséges, hogy más emberek viszont más tevékenységekre szeretnék felhasználni szűkös én-idejüket, mert abból jobban tudnak töltekezni. Én például most abból, hogy megírtam ezt a cikket.