Nem csillapodnak a viták, a családtagok lelki békéje sem állt helyre.
Kilenc nappal azután, hogy abbahagyták a mesterséges táplálását és hidratálását, Reimsben meghalt Vincent Lambert egykori pszichiátriai ápoló, egy tizenegy éves lány édesapja.
Hat éve tartotta lázban a francia közvéleményt Vincent Lambert esete, amelyről a SZEMlélek is beszámolt. Akkor kezdődött ugyanis a pereskedésig fajuló családi, majd társadalmi vita arról, életben kell-e, szabad-e tartani mesterségesen valakit, aki vegetatív állapotba került.
A szomorú történet 2008-ban kezdődött, amikor két hónappal kislánya megszületése után motorbalesetet szenvedett a harmincas évei elején járó Vincent Lambert. Az ütközés következtében olyan súlyosan megsérült, hogy a mély mesterséges kómát követően bár kinyitotta a szemét, csak „minimális tudatú” állapotban volt, ahogy az orvosai fogalmaztak.
Néhány évig különféle terápiát, stimuláló gyógytornát alkalmaztak, hiába. Négy évnyi igyekezet után megállapították, hogy az állapota nem javult, nem tudnak rajta segíteni. 2013-ban merült föl először, hogy „hagyják őt elmenni”, ezt kérte a felesége is, aki szerint Vincent – bár írásban nem nyilatkozott erről – maga sem szerette volna, hogy mesterségesen életben tartsák. Az orvosokkal egyetértve az asszony a Leonetti-törvényre is hivatkozott, aminek értelmében abba lehet hagyni az orvosi kezelést akkor, ha az semmit nem változtat a beteg állapotán.
II. János Pál pápa az Evangelium Vitae enciklikában leszögezi, hogy az eutanáziától különbözik az a döntés, amellyel valaki elutasítja az úgynevezett „túlbuzgó gyógyítást”, azaz olyan orvosi beavatkozásokat, amik nem felelnek meg a beteg állapotának, akár mert nincsenek arányban a várható eredménnyel, akár mert túlságosan nagy terhet jelentenek a betegnek és családjának. Ezekben a helyzetekben, amikor közeli és elháríthatatlan halál várható, tudatosan el lehet utasítani olyan beavatkozásokat, amik csak egy pislákoló és kínos élet megnyújtását hoznák, anélkül azonban, hogy megszakítanák az ilyen állapotban normálisnak tekintett eljárásokat.
Vincent szülei azonban arról az oldalról közelítették meg a kérdést, hogy a fogyatékos embernek is joga van az élethez, ezért valahányszor megszületett a határozat a mesterséges életben tartás leállításáról, fellebbeztek. A közvélemény igen megoszlott: voltak, akik kiálltak a szülők törekvése mellett az élet védelmében, mások a feleséggel értettek egyet abban, hogy hagyni kellene békében elmenni a vegetatív állapotú férfit.
Éber kómából volt már, aki hosszú évek, sőt évtizedek után is magához tért, ilyen esetről oldalunkon is olvashattak. A francia médiában idézett orvosi megnyilatkozások Lambert-rel kapcsolatban nem beszélnek éber kómáról, de agyhalálról sem, hanem visszafordíthatatlan agykárosodásról.
Érthető hát, hogy miért volt az életben tartást támogatók és a meghalni engedők táborának is számos érve, hiszen hogy ebben az állapotban a beteg teljesen öntudatlan-e, érzékel-e valamit a külvilágból, azt senki nem tudja bizonyosan állítani. Az orvosok szerint nem érzett semmit, így éhséget és szomjúságot sem, amikor végül is a bírósági döntés alapján megszüntették a táplálását és hidratálását. Néhány nappal a halál beállta előtt a Vincent szenvedése miatt aggódókat dr Devalos azzal nyugtatta, hogy szomjúságot csak az érez, aki tudatánál van.
Ferenc pápa Twitter üzenetben reagált a halálhírre: Az Atyaisten fogadja karjaiba Vincent Lambert-t!
Ne építsünk olyan civilizációt, amelyik megsemmisíti azokat, akikről úgy ítéli, hogy az életük nem méltó arra, hogy megéljék. Minden életnek mindig van értéke.
A Pápai Életvédő Akadémia szerint
Vincent Lambert halála és története az emberiség kudarca.
Az elhunyt férfi testét Reimsből Párizsba szállították mielőbbi boncolás céljából. Nagy kérdés, hogy annyi évnyi csatározás ellenére a temetés után az özvegy és Vincent szülei között létrejön-e a majd a megbékélés.
(Forrás: liternaut.com, lemonde.fr; fotó: midilibre.fr, DDM)
