Steve Biro: Láss úgy, mint a gyermek!
SZEMlélek 2019. június 23.

Steve Biro: Láss úgy, mint a gyermek!

Világsiker lett a magyar fotós csodaképe, "A sas leszállása".

sas_1.jpg

A természetfotózást profi szinten űző amatőr, a Kanadában élő Steve Biro maga sem nagyon hitte, mekkora világsikert arat a fenti felvételével. A Bruce nevű sas két szárnya egyszerre érinti a víz felszínét, közben teljes a szimmetria. Tökéletes. 

A természefotókat szenvedéllyel készítő magyar származású férfi a posztja szerint el van ragadtatva, hogy ennyit jelent a világnak ez a fénykép. Másnap már a BBC is lecsapott rá, mondván ilyen fotót az életében egyszer készít az ember. Hazánkban is fölfigyeltek a fotósra, a promotions.hu készített interjút vele, amit alább közlünk.

– Édesapámat is Istvánnak hívták, egy nagy család legkisebb gyermekeként jött Kanadába 1956-ban.Új-Fundlandon át végül Ontarióba, Windsorba vezetett az útja. Nagyon keményen dolgozott, két fia és két lánya született, ő sajnos már nincs közöttünk. Én már Windsorban születtem, tizenkét évig az építőiparban dolgoztam, míg most a Ford Motornál gépeket javítok a szülővárosomban. Csupán néhány szót beszélek magyarul, úgyhogy tanulnom kell, mielőtt eljövök Magyarországra.

sas_fotos.jpg

– Honnan jött a természetfotózás?
– Engem az utazás és a túrázás inspirált arra, hogy fotózni kezdjek. Tíz éve vágtam bele, elkezdtem megosztani a képeket a közösségi médiában, és nagyon jó visszajelzéseket kaptam, ezért egyre komolyabban vettem ezt a hobbimat. És egyre inkább beletanultam.

– És ez már sokkal több is, mint hobbi…
– A fotózással élvezem igazán a természetet, és így megoszthatom másokkal is az élményeimet, olyanokkal, akiknek nem láthatják, amit én látok, a jó szerencsémnek köszönhetően. Csodálatos érzés, ha elmondja valaki, mekkora örömöt tudott neki szerezni egy-egy képem, milyen mélyen megérintette őt, micsoda emlékeket idézett fel benne.

Mindent megteszek a jövőben is, hogy a világ csodáit másokkal is megosszam, ez elképesztően nagy érzés.

– Hogyan válik mesterré valaki a vadonban?
– Ahhoz, hogy jó természetfotóssá válj, el kell merülnöd a természetben, akár otthon vagy, akár távol.

És mindig egy gyermek szemével nézz szét, hogy megláss valami újat, valami csodaszépet. Szentelj sok időd a képeidnek, és tegyél meg mindent, hogy a legjobb szituációkba kerülj.

– Vagy éppen maradj ott, ahol vagy, ameddig csak bírsz…
– Nem ritkán öt órát vagy még többet töltök ugyanazon az egy helyen, akkor is, ha fagypont alatt van a hőmérséklet. Ilyenkor csak ülök és figyelem a természetet, de időnként azért megnézem a telefonomat a hírek vagy a közösségi oldalak kedvéért. De megvagyok akkor is, ha csak ücsörgök nyugodtan, és nem zavar semmi.

sas_fotosaval_2.jpg

– De veszélyes is lehet a fotózás ezen a szinten. Kellett már menekülnöd?
– Gyakran kerültem veszélyes helyzetbe vadállatok közelében, vagy sziklák peremén, egy-egy jó fotóért. Nagyon meleg helyzet volt, amikor Izlandon a semmiből megjelent egy alattomos hullám.
Azt hittem, biztonságos helyen vagyok, leguggoltam egy beállításhoz, amikor észrevettem, hogy az emberek futni kezdenek. Arra fordultam: szemmagasságban jött felém egy hullám. Felkaptam a felszerelésemet, és felugrottam, de a combomnál megcsapott a jéghideg víz, keményen meg kellett küzdenem vele, úgy húzott befelé. Sokan eltűntek a vízben, én hál’istennek megúsztam azzal, hogy átáztam. Nem tudom, mi történt volna velem, ha nem látom meg a hullámot, amikor felém tartott.

– Van példaképed? 
– Alighanem Ansel Adamst kell első helyen említenem, káprázatos a munkája, és mindig nagyszerű elképzelései vannak arról, hogy mit is akar alkotni.

– Neked mi volt az elképzelésed, mielőtt a fehérfejű rétisast így lefotóztad? Kerested a szimmetriát?
– Sosem gondoltam, hogy ennyire látványos fotó is készülhet Bruce-ról, mígnem átnéztem a több száz képet. Amikor megláttam, hogy tökéletes egyensúlyban egyenesen rám néz, tudtam, hogy ez valami igazán különleges. Aznap, amikor a kép készült a Kanadai Ragadozómadarak nevű természetvédelmi területen, a vízhez guggolva egy tükröződő képet szerettem volna készíteni, amint Bruce felém repül.

sas_fotosaval.jpg

Óriási érzés, hogy elképzelsz valamit, és ami kijön belőle, az tökéletes. Szerencsém, volt, hogy ekkora csoda részese lehettem. És persze kedves a szívemnek, ha ennyi embert megérint ez a fotó, édesapám hazájában is ilyen népszerű.   

– Hol és mit fotóznál a legszíveseben a jövőben?
– A kívánságlistám végtelen, annyi álmot dédelgetek. A hiúzhoz hasonló nagymacskákat fotózni a vadonban, jegesmedvéket és pingvineket a sarkvidéken, hegyeket napfelkeltekor és naplementekor.
És sok országot szívesen felkeresnék Európában: Magyarországot, Franciaországot, Skóciát vagy éppen Norvégiát. Annyi mindent érdemes látni, egy élet kevés ahhoz, amit én szeretnék.

– Mikor jössz?
– Nemsokára, ez szinte biztos. Remélhetőleg már a jövő év végén. Nagyon szeretném látni és fotózni Budapestet, a magyarországi természeti szépségekről viszont még keveset tudok. De tanulmányozom majd őket, mielőtt útnak indulok. 

(Fotó: Steve Biro, abc.net.au)

süti beállítások módosítása