Jelenleg a világban bárki választhat magának egy követendő példát, kiválaszthatja a nemét, színét, vallását, fizikumát, túlzás nélkül akár még a szeme színét is. Hihetetlen sok megmondó emberünk lett, akik ontják magukból  a jobbnál jobb életrecepteket.

A sikerük kulcsa mások sikeréhsége lett. Akinek alacsony az önértékelése, annak már az nagy siker, ha valaki felé fordítja a tekintetét. Mutatványosok lettünk és a Kék Cirkusz állandóan nyitva áll.

A folyamatos fellépés biztosított. Bárki lehet erőművész, kötél-, has-, rúdtáncos, okostojás, bohóc, artista, humorista, szuperoptimista, menő szövegmondó, fejszámoló, trükkmester. A mutatványt csak be kell gyakorolni.

Gondolkodj pozitívan, s a világ fényre derül. A pluszfejűek körében elterjedt az a megállapítás, hogy a szegényeknek a gondolkodásával van a baj. Azért szegények, mert úgy gondolkodnak.

Való igaz, ha az ember alacsonyabb státuszú családba születik, ahol javak leginkább nincsenek, akkor a gondolkodásmódja beszűkülhet. Pontosabban egy rakás dolog nem áll a rendelkezésére, ami mások számára természetes. Már a fogantatásakor mélyen mínuszból indul és ha keservesen eljut a nulláig, akkor sem veregetik meg a vállát.

Mégis, hogyan gondolkodna máshogy? A több földrészen, nyomorban élők milliárdjainak vajon tényleg az a baja, hogy nem úgy gondolkodnak, mint a javakban dúskáló, öltönyös vetítőemberek? Vagy azért gondolkodnak máshogy, mert néhány ember úgy gondolja a bőség csak úgy elérhető, ha másokat szükségben tartanak?

A pozitív gondolkodás kifejezés mára elérte a negatív kicsengést. Ugyanazért, amiért a vallások nagy része. Az erőszakos hívek miatt, akik úgy gondolják, hogy a „tudomatutit”  vírusukkal büntetlenül fertőzhetik a környezetüket. Akiknek lehetetlen elmondani bármit, mert nem meghallgatni akarnak, hanem adni egy tanácsot, amit ők is kaptak.

Ha az ember sokat olvas pozitív gondolatokat, elmélkedéseket, abban a hitben élhet, hogy sokat tesz magáért. Az egész könnyen átcsaphat egy önnarkózisba, amihez állandóan új adagot kell belőni és ugyanazt a dolgot kell ezerféleképpen elolvasni, hogy biztosítsa az érzést, amit a tetteknek kellene.

Ahogy a legtöbb üzlet, a pozitív gondolkodást hirdetők is az emberi lustaságra építenek. Az emberek bizonyos dolgokat nem akarnak végiggondolni. Ahhoz ugyanis, hogy ez menjen, kell egy kis csend és befelé figyelés, ami nagy erőfeszítést igényel. Sokkal egyszerűbb fizetni egy kicsit és hallgatni valakit. Könnyebb bölcs oldalakat lájkolgatva nassolgatni és közben bólogatni, hogy hú ez mekkora bölcsesség, de nagyon igaza van ennek. Az előadók részéről nincs is ezzel gond, hiszen remekül lehet ezzel keresni, mesés vagyonokat gyűjtögetnek a gondolat-dílerek. Önmagában ez sem baj, hiszen ők teszik a tőlük telhető legjobbat és ezért pénzt is kérnek és miért ne. Valamiből élni kell és azt másból könnyebb.

Véleményt fogalmazni is munka, szükségünk van rá, mert ez kijelöli határainkat, megmutatja a világban lévő helyünket mások számára: itt vagyok, én ezt így gondolom, ha akarsz: tarts velem. Ha nem, akkor bátran menj tovább. Könnyebb mást követni, mint a saját következtetéseinket levonni.

Nem mindenkinek adatik egyformán annyi önmagára fordítható idő s olyan inspiráló ember a környezetében, aki feltámasztja benne ezt az igényt és segíti az önismeretben. Minél jobban átvilágítja az ember magát, annál nagyobb esélye van feltárni sötét kis titkait, ehhez azonban befelé kell fordulnia s az összes lelki csótányát (rossz szokását) ki kell pusztítania magából.

Aki szegénységben, nyomorban született, valóban nem gondolkodik „jól”. Nehéz is lenne, ha nincsen másik tapasztalata s a leggyakrabban csak lelkes erőszakosok próbálnak kérdezés nélkül segíteni rajta.

Nem lehet megemelni valakit lasszóval, ha valóban segíteni akarunk és kért is minket, akkor oda kell menni hozzá. Végig kell hallgatni, meg kell érteni. Akkor fog elindulni és máshogy gondolkodni, ha látja, hogy van miért, van kiért. Ha érzi, hogy itt valaki szeretni akarja.

Vádolni a szegényeket saját lelki szegénységünk bizonyítványa és ezért sokkal felelősebbek vagyunk, mint ők, akik „nem jól gondolkodnak”.

Hálás lehet az, akinek megadatott mind az idő, mind az energia, amivel jóra fordíthatja önmagát, s ha elindult ezen az úton, emberbaráti kötelessége másoknak is biztosítani ezt, lehetőségeihez mérten.

„…Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” /Lukács 12;48/

Nincs olyan sikerpróféta, aki ne beszélne az evangéliumok valamely tanításáról saját szájíze szerint, csak a Forrást ritkán említik meg. A világ legpozitívabb gondolkodója, akinél nem lehet többet ígérni és adni, Jézus Krisztus.

Mégis, sokszor úgy állítják be, mint valami lábjegyzetet. A turbózott egojú embereknek fáj, hogy nincs a világon új bölcsesség, nem is lesz és nem tudnak semmi újat kitalálni.Évezredek óta megvan minden recept, legfeljebb ahhoz van jogunk, hogy megfőzzük és megkínáljunk vele másokat is.

Ehhez kell egy kis alázat, s az sem baj, ha van belőle bőven.

Kép:pixabay/Alexis