Sok dolog világossá válhat abból, amit és ahogyan egy gyermek kérdez.

Rég látott ismerősömmel futottam össze a minap Pesten a belvárosban. Fiatalon disszidált, vonzotta a nyugati élet kényelme és lehetőségei. Nem volt a kommunista rendszerrel semmi baja, huszonévesen nem érintették meg „ellenzéki eszmék”, tehát nem üldözték, ő egyszerűen többre vágyott. A rendszerváltás után – mivel csak Németországig ment – sűrűn haza tudott járni idősödő szüleihez. Most, hogy már nem élnek, férjével úgy döntött, Svédországba költöznek, ahol nyugdíjas éveikben élvezhetik majd a táj szépségét és a szintén ott letelepedő barátok közelségét. Felszámolták hát addigi otthonukat és a festői látványt nyújtó hegyoldalban megvásárolták álmaik otthonát.

Ahogy hallgattam ismerősöm országváltásának alig néhány évre visszanyúló történetét, az arcát figyeltem. Inkább feszült és nyugtalan volt, mint boldog. Pedig nincsenek anyagi gondjaik. Minden megtakarításuk ott van a bankban, keresetük a számlára érkezik. Hamarosan megtudom tőle, hogy választott hazájában gyakorlatilag megszűnt a készpénz használata.

– Nincs csúszópénz, nincs feketepiac – sorolja az előnyöket, de elárulja azt is, mennyire kiszolgáltatottnak érzi magát, amikor arra gondol, nem csak rajta múlik, hozzáfér-e a pénzéhez.

Elmesélte, nemrég svéd ismerőseik jártak náluk vendégségben. A fiatal pár 4 éves gyereke egyszer csak föltette a kérdést: te férfi, vagy nő vagy? Ismerősömet, aki mindig csinosan, nőiesen öltözködik és igen szép dekoltázzsal rendelkezik, meglepte a kérdés. – Nézz rám, látod, nő vagyok – felelte döbbenten. – Azt látom, de belül minek érzed magad – hangzott a kisgyerek következő kérdése.

Ismerősöm elújságolta azt is, nagy változást hozott életében a megtérése. Gyerekkorában vallásosan nevelték ugyan, de valahogy az évtizedek hétköznapjai során minden más fontosabbá vált. Aztán sok olyan esemény történt, ami visszavezette őt Istenhez, ezúttal azonban már a vele való személyes, mély kapcsolathoz.

– Csakhogy – meséli – Svédországban öt éves kor alatti gyerekeknek tilos vallásról beszélni. Nem szabad őket "befolyásolni". Akár ki is emelhetik a gyerekeket a családból. Egyáltalán nem bánom, hogy még nincs unokám. Ilyen körülmények között… – sóhajt nagyot.

Aztán ismét visszatér a csodálatos, erdőszéli házukhoz, a szép nagy kerthez, ahol azonban a veteményt lelegelték az őzek. De semmi baj, ezt hamarosan megoldják: a férje már leverte a kerítés oszlopait.

(A cikk képei csak illusztrációk. Forrás: pixabay)