Június első vasárnapja van, pedagógusnap, és megint nem leszek népszerű.
Mert szólhatna ez a cikk arról, hogy az egyik legszebb hivatás az övék, óvodapedagógusoké, tanítóké, tanároké, szólhatna arról, hogy mennyi mindent köszönhetünk nekik, de nem erről fog szólni.
Ünnepelniük kéne, ünnepelnünk kéne őket, de az ünnepeltek valahogy nincsenek ünnepi hangulatban...
Pénteken az iskola kapuján a legtöbb pedagógus virágcsokorral kezében lépett ki, de volt, aki csak az év végi dolgozatokat cipelte haza.
Volt, akit reggel, a tanterembe lépve az osztályába járó gyerekek sorfala fogadott, és mindegyikőjüktől kapott egy-egy szál rózsát, de volt olyan angoltanár is, aki a szülői értekezlet után visszahallotta az egyik anyukától, hogy a pedagógusnap említésére az osztálypénzt kezelő anyuka "ló...t a tanároknak!" mondattal lezártnak nyilvánította a kérdést. Végül talán ő kapta a legtöbb virágot: a többi szülő és a gyerekek dafke köszöntötték őt.
Az a tanítónő viszont csak a dolgozatokat vitte haza hétvégére javítani, aki pénteken délután is színházba ment az osztályával - az óráival ugyan délben végzett, de az előadásról visszatérve 5 óra után még az iskolában várta, hogy jöjjenek a szülők a gyerekekért.
Ő rózsát nem kapott - be kellett érnie a miniszter köszöntőjével és az államtitkár számaival...
A miniszteri szép szavaknak még örülni is tudott volna, ha a mai magyar valósággal bármilyen párhuzam fellelhető lett volna bennük, az államtitkár "számai" azonban végképp kiakasztották.
Felmerült benne, hogy bizonyos családokban talán úgy szokás a gyereket is köszönteni, hogy eltartásának költségeit emlegeti és saját érdemeit szajkózza a szülő, de amikor a köszöntésnek szánt önfényezésbe hangulatkeltő hazugság is keveredett, akkor rájött, hogy ez megint nem róla szól, ez ezen a napon sem róla szól, és köszöni szépen, de ezt inkább nem is kéri.
De akkor ki köszöntse pedagógusnapon a pedagógusokat?
A rendőrnapon ki ünnepli a rendőröket?
A gyorshajtó?
A köztisztviselők és kormánytisztviselők napján ki köszönti a köz- és kormánytisztviselőket?
Az ügyfél?
És az egészségügy napján, Semmelweis-napon az egészségügyi dolgozókat?
A beteg?
Nem! Nem a gyorshajtó, nem az ügyfél, és nem is a beteg - mindannyiukat a "fenntartójuk" köszönti, és nem csak szép szavakkal, és nem csak a kitüntetetteket: a rendőrök birtokba veszik a Városligetet, a köz- és kormánytisztviselők, valamint az egészségügyben dolgozók munkaszüneti napot kapnak.
A pedagógusnap hivatalosan mindig vasárnap, mintha családi ünnep lenne, de mintha a pedagógusok köszöntését, ünneplését is finoman és elegánsan átengedte volna a "fenntartó" a családoknak...
Pedig pedagógusnapon nem a családoknak kellene köszöntenie őket, nem a szülőktől és a gyerekektől kellene virágot kapniuk! A munkaköri kötelességen túli mosolyok, ölelések, vigasztalások és színházlátogatások megköszönésére ott az évzáró!
A pedagógusnapnak a szakma, a pedagógushivatás és a pedagógustársadalom megbecsüléséről kellene szólnia, miniszteri és államtitkári ajakról egyaránt. Nem múltba révedő kusza gondolatokra, féligazságokat és nettó hazugságokat tartalmazó, az ünnepeltek ellen provokáló propagandabeszédekre lenne szükség, hanem biztató, erőt adó, tiszteletet sugárzó szavak kellenek.
Az oktatáspolitikával foglalkozóknak is észre kellene venniük végre, hogy a pedagógus ugyan normális fizetésre vágyik, de ha a fizetés lenne számára az elsődleges, akkor már rég nem lenne a pályán. A hazavittnek hazudott, valójában bruttó 203 ezer forintot kereső, egyetemi végzettséggel rendelkező pályakezdő tanár, és a 27-29 éve tanító, bruttó 301 455 forintot kereső tanító is mosolygósabban, magabiztosabban állna ki tanítványai elé, ha maga mögött bizalmat, tiszteletet, megbecsülést érezne.
Ezzel szemben a bizalom, a tisztelet és a megbecsülés, amit a gyerekek egyszerűen csak szeretetnek mondanak, sokkal erőteljesebben nyilvánul meg a pedagógusban az embert is látó szülők részéről - ezért ment haza legtöbbjük pénteken a gyerekektől kapott virággal a kezében.
