Számos különleges helyen étkezhetünk világszerte, de aki ide betér, igazán egyedi hozzávalót is kap a menüből rendelhető finomságok mellé.
Kellemes hangulatú étterem, makulátlanul tiszta abrosz, damaszt szalvéta, kis virágdíszítés, többnyelvű étlap – ilyen ezrével található szerte a világban.
Hogy itt különböző országból származó nők szolgálnak föl, szülőföldjük afrikai vagy távol keleti jellegzetes viseletében? Manapság ebben sincs semmi különös.
Brünnben, ahol vendéglátóink vacsorára hívtak, nemcsak a francia konyha különlegességeiből válogathatunk, de a helyi, cseh (bocsánat, morva) konyha tipikus ételeiből is – megszokott dolog, hogy helyi és külföldi ételeket kínálnak, mondhatják olvasóink.
Hogy ez nem egészen ugyanolyan vendéglő, mint bármelyik másik, azt belépéskor mégis sejtheti a vendég, mivel az előtérben bájos nőalak szobra áll: Máriáé, aki mintha két kezéből akarná itatni az érkezőt. Nos, ez nem véletlen, hiszen az étteremlánc nevének jelentése ’élő víz’.
Pontosan este nyolckor derül ki azonban, hogy különleges helyen étkezünk. Az asztalunkhoz odalép a kedves mosolyú felszolgáló, mindenkinek kioszt egy kis lapot, amin egy francia és egy cseh nyelvű Ave Maria ének szövege olvasható. – Bátran kapcsolódjunk be, ha van kedvünk – biztat, és már megy is, hogy az étteremben ma este szolgálatban lévő három társával együtt a fehér Mária-szobor felé forduljon, és rövid imát mondjon azért, hogy minden ember eltaláljon az Élő Víz forrásához, Jézushoz, és felismerje Isten szeretetét. Ezután következik a két ének.
Óvatosan átpillantok a szomszédos asztalokhoz: túl nagy meglepettséget nem tapasztalok. Mindenki abbahagyja az evést. Valószínűleg az idősebb pár mellettünk és a néhány fiatalból álló társaság tagjai kicsit arrébb tudják, hova jöttek. S lám, a refrénbe egyre többen kapcsolódnak be.
Miféle pincérnők szakítják félbe a felszolgálást, állítják meg a vendégek beszélgetését, hívják imára az ismeretleneket?
A Szeplőtelen Szűz Misszionárius Munkásnői ők, a Donum Dei apostoli élet társaságának tagjai. Legegyszerűbben úgy mondhatnánk: apácák. Ezek a szerzetesnők azt tartják hivatásuknak, hogy hallhatóvá tegyék Jézus szólítását, „adj innom”, továbbá hogy a ma emberét elvezessék az Élő Víz Forrásához, ami Jézus Szívéből fakad: „Ha ismernéd Isten ajándékát…”
Céljuk, hogy a modern világ szellemi sivatagában megismétlődjék Krisztus és a szamáriai asszony találkozása Jákob kútjánál, és hogy az embereknek ne csak finom ételeket szolgáljanak föl, hanem az Élő Vízre is felhívják a figyelmüket.
A szervezetet Marcel Roussel-Galle atya alapította, aki már tizenkilenc éves korában, szeminaristaként meghallotta XI. Piusz pápa kijelentését: az Egyház elvesztette a munkásosztályt. Püspöke engedélyével különösen is a lakótelepek, külterületek munkásainak pasztorálása felé fordul. Missziós lendületéhez fiatal lányok is csatlakoznak, akikből 1950-ben közösséget alapít Travailleuses Missionnaires de l'Immaculée (A Szeplőtelen Szűz Misszionárius Munkásnői) néven.
Az evangéliumi tanácsok szerint élő, nemzetközi női közösség tagjai a küldetésüket a kétkezi munkájukkal, apostolkodásukkal és egész életük odaadásával valósítják meg, hogy az Élet Vizének Forrásához vezessék a lelkeket.
Ez a kétkezi munka esetünkben a főzés, a vendégek kiszolgálása, olyan étterem működtetése, ami missziós célt szolgál.
Első vendéglőjüket Toulonban nyitották meg 1960-ban, majd ugyanabban az évben Banneux-ben. A franciaországi étterem ugyan kilenc évre rá, a belgiumi pedig huszonhét év elteltével bezárt, sőt a Vietnamban elindított vendéglő is csak 1975-ig működött, de így is tizenegy helyen várják a vendégeket a világ minden táján: Argentinában, Burkina Fasoban (két helyen is), Új-Kaledóniában, Peruban, a Fülöp-szigeteken, Mexikóban, Franciaországban Marseille-ben… A római vendéglőjük épp idén ünnepli megnyitásának ötvenedik évfordulóját, és idén jubilál az 1989-ben új helyiségben átadott touloni éttermük is.
A Brünn-i a legújabb missziós vendéglőjük, itt 2002 óta várják az éhes és a nővérek meggyőződése szerint Isten szeretetére szomjas vendégeiket.
Marcel atya a munkásokon kívül sürgetőnek érezte az anyák evangelizációját is, hiszen ők a család szíve. Arra gondolt, hogy legkönnyebben más édesanyák, „missziós anyák” érhetik el őket. Ezért létrejött a Donum Dei világi társult tagokból álló ága.
Mivel Marcel Roussel-Galle 1910-ben született, jövőre hármas jubileumot ülnek a szerzetesnők: az alapító születésének 110., a kongregáció alapításának 70. és az első éttermük megnyitásának 60. évfordulóját.
(Madocsai Bea; Fotó: donumdei és docplayar.fr)