Jean Vanier: Az élet nemcsak az ég felé, hanem a föld felé is irányul
Madocsai Bea 2019. május 08.

Jean Vanier: Az élet nemcsak az ég felé, hanem a föld felé is irányul

Lélekemelő életművet hagyott ránk örökségül a május 7-én elhunyt közösségalapító.

jean_vanier.jpg

Jean hosszú és rendkívül termékeny élet után hagyott itt bennünket – írta közleményében Stephan Posner és Stacy Cates-Carney, a Nemzetközi Bárka két felelőse. – A trosly-i közössége, az egész Bárka, a Hit és Fény, számos más mozgalom és emberek ezrei táplálkoztak szavaiból és üzeneteiből.

Jean Vanier 1964-ben alapította az értelmi sérülteket befogadó Bárkát, majd 1971-ben a Hit és Fény mozgalmat, továbbá számos más szervezet létrehozásának inspirálója volt. A békéért munkálkodott, szüntelenül tanúságot tett arról, mekkora gazdagságot jelent, ha megosztjuk a gyengébbekkel az életünket és testvéri kapcsolatban vagyunk velük. Vissza akarta adni az értelmi fogyatékos személyek és a társadalomban elfoglalt helyük méltóságát – írták a közösség felelősei.

Negyven éven keresztül világ minden táján előadásokat tartott (hazánkban is többször járt), mintegy negyven műve jelent meg, amiben a Bárkában szerzett tapasztalatairól tesz tanúságot. Hangsúlyozta, hogy a fogyatékos emberek legfőbb küldetése, hogy hozzájáruljanak az emberibb társadalom építéséhez.

Ha magunknál gyöngébb személyhez közeledünk, fölfedezzük, mit jelent: „ember” – ismételgette.

Remek szónok volt, ezt a képességét, valamint egyházi, világi, szakmai és politikai körökben elismert intelligenciáját és lelkiségét a legtörékenyebbek szolgálatába állította.

Milyen út vezetett odáig, hogy a fogyatékos emberek szolgálatának szentelje az életét?

Kanadai diplomata fiaként 1928. szepbember 10-én születik Genfben. Tizenhárom éves, amikor a második világháború idején az Egyesült Királyság haditengerészeti középiskolájába íratják.

Mély nyomot hagy benne, hogy 1945-ben, amikor édesapja franciaroszági nagykövet, édesanyja pedig a Vöröskereszt megbízottja, ő is részt vesz a Párizsban a koncentrációs táborok túlélőinek fogadásában. Jean huszonkét évesen kilép a tengerészet kötelékéből, hogy „Jézust kövesse és a béke munkálója legyen”. 1962-ben filozófiából doktorál és tanítani kezd. Ám két évvel később rádöbben, milyen méltatlan körülmények között élnek a fogyatékos emberek a pszichiátriai intézetekben.

A hatalmas szenvedés olyan világa tárult föl előttem, amiről sejtelmem sem volt. A haditengerészetnél a hatékonyság, az értelmiségi körökben a tanulmányok foglaltak le. Itt pedig a rászorulók olyan világával szembesültem, ami megrázó volt.

Miután felismerte a fogyatékos emberek mélységes szenvedését és vágyukat a valódi emberi kapcsolatok után, valamint hogy mennyire örülnek, ha másokkal együtt lehetnek, Jean Vanier 1964 augusztusában befogad két értelmi sérült férfit, Raphaëlt és Philippe-et Trosly-Breuil-i házába, amit elnevezett Bárkának, utalva Noé bárkájára.
Egymást segítő, testvéri barátságban zajló mindennapok következnek. S példáját egyre többen követik.

Egyre szaporodnak a sérült személyek és egészséges barátaik közös életterét jelentő „otthonok” Franciaországban és szerte a világban: Kanadában, Indiában, Elefántcsontparton, Haitiben, Ausztráliában – hogy csak az első tíz év Bárka közösségeit említsük.

Szeretni valakit nem azt jelenti, hogy pusztán megteszünk érte valamit… Szeretni valakit, az bebizonyítani neki, hogy szép, értékes és fontos; megérteni őt, megérteni a kiáltását és mindazt, amit a testével kifejez. (Jean Vanier)

1971–ben Jean találkozik a francia Marie–Hélene Mathieu gyógypedagógussal, és  válaszként az értelmi fogyatékos gyermekek és szüleik szorongására és magányára Lourdes–ban létrehozzák a Hit és Fényt. Ez a mozgalom a világon mindenütt katolikus alapú, ökumenikus szellemű közösségeket hívott életre, ahol havi találkozásaik során a sérültek, családtagjaik és barátaik egymást támogatják, gazdagítják. (Magyarországon három régióban tizenkilenc Hit és Fény közösség működik.)

Tíz évvel később Jean Vanier átadja a Bárka irányításának felelősségét és továbbra is az elsőként megalapított közösségben él Trosly-ban. Attól fogva annak szenteli az életét, hogy a béke munkálója legyen és tanúságot tegyen a „legegyszerűbbekkel” való testvériségről.

Jean Vanier különböző elismerésekben részesült: Kanada Rend, Québec Nemzeti Rend, Francia Köztársaság Becsületrendje, Pacem in Terris-díj, Templeton-díj.
Mára a Bárka olyan nemzetközi szervezet, mely 38 országban 154 közösséget számlál, s mintegy tízezer tagja van.

Szeptember 10-én töltötte be a 90. évét. Akkor tíz „életszabályt” fogalmazott meg.

Az első öt így szól:
1. Fogadd el a tested realitását!
2. Beszélj az érzelmeidről és a nehézségeidről!
3. Ne félj a sikertelenségtől!
4. Fordíts időt arra, hogy a körülötted lévőktől megkérdezd: hogy vagy?!
5. Ne nézd folyton a telefonodat! Légy jelen!

A többi magyar felirattal is megtekinthető itt alább.

2017-ben infarktust kapott. Lábadozása kapcsán a The Tablet internetes oldalon elmondta:

Radikális változás ez, mely arra hív, hogy ebben az időszakban nagyon csendes életet éljek – olyan életet, melynek során megtanulok együtt élni saját gyengeségeimmel és törékenységemmel, és így »kisebbedem«.

Kénytelen volt lemondani minden előadását, lelkigyakorlatát, hogy – elmondása szerint – komoly és vicces szövegek olvasásával, sétával, a madarak énekének hallgatásával teljenek majd a napjai, és megtapasztalja a sómentes ételek fogyasztásának „örömét”.

Nem az a legfontosabb, hogy tegyünk valamit a szegény és szenvedő emberekért, hanem hogy kapcsolatba lépjünk velük, együtt legyünk velük és segítsük őket, hogy önbizalomra találjanak és fölismerjék saját adományaikat. (Jean Vanier)

Rákos betegségének súlyosbodása miatt néhány hete már kórházban ápolták, s május 7-re virradó éjjel néhány hozzá közel álló személy jelenlétében átadta lelkét Teremtőjének.

Ez az élet nemcsak az ég felé irányul, hanem a föld felé is, ahol annyi öröm és csodálatos dolog van  – mondta Jean Vanier.

Ferenc pápa, értesülve Jean Vanier elhunytáról, üzenetében így fogalmazott: imádkozik érte és a Bárka közösségért – tájékoztatott Alessandro Gisotti, a szentszéki sajtóközpont megbízott igazgatója.

(Forrás: larche.org; fotó: mercatornet.com)

süti beállítások módosítása