Te beengednél a családodba két idegent öt napra és egy kamerás stábot, hogy levideózza ezt a kalandot?

Arra vállalkozott a csornai Premontrei Apátság, hogy két hátrányos helyzetű fiatalt, Zsoltot és Tamarát befogadták maguk közé néhány napra, a Shoeshine csapata pedig kamerákkal dokumentálta az eseményeket, így született meg a „Szerzetesnek álltam” című film.

– Főhőseink nem vallásos, teljesen hétköznapi, kortárs ifjak. Zsolti Újpest-drukker, ami a szívén, az a száján, és retteg a zárt helyiségektől. Tamara egy csendes és kedves lány (ő látható a nyitóképen, a rendező és a gyártásvezető között), aki egy hajón él és a mindennapokban futárként dolgozik, mellette tanul – derül ki az ismertetőből.

A filmben bepillantást nyerhetünk a szerzetesi közösség hétköznapjaiba; reggeli zsolozsmázás, közös étkezések, esküvők celebrálása, ház körüli teendők elvégzése... És azt is láthatjuk, hogy Zsolti és Tami, a két nem vallásos fiatal hogyan próbálja felvenni az Apátság életritmusát.

Megható és vicces jeleneteknek lehetünk a szemtanúi; szórakoztató epizód például, mikor az apát megtanítja Zsoltit – aki igencsak ódzkodik a feladattól –, hogyan kell egy csirkét lefejezni.

Érdekesség, hogy a beköltözés előtt nem tudták a szerzetesek, milyen környezetből jönnek a fiatalok. A filmvetítés utáni beszélgetés során a premontreiek úgy nyilatkoztak; örülnek, hogy igent mondtak a projektre. Egyrészt, mert megismerkedtek két fiatallal (és őszintén remélik, hogy sikerült valamit elindítani bennük), illetve a Shoeshine stábjával is baráti kapcsolatot épütettek ki. Másrészt pedig

a szerzetesek maguk is tudják, hogy az egyház sokszor zárt intézményként viselkedik – ezzel a filmmel azonban kicsit kinyílt ez a világ, „rés keletkezett a pajzson”, a legjobb értelemben véve.

Öröm a civilek számára is, hogy beleláthatnak a szerzetesi életbe. Öröm, hogy vannak olyan papok és szerzetesek, akik képesek nyitni.

Huszár Domi rendező szerint két nagy kihívás lépett fel a projekt során. Egyrészt találni kellett egy olyan szerzetesrendet, amely nyitott arra, hogy két fiatal beköltözzön hozzájuk, és ezt lefilmezzék. Másrészt a fiatalokkal való közös munka sem volt mindig zökkenőmentes. Eredetileg négy emberrel tervezték a forgatást, de ketten visszaléptek, a forgatás előtt egy héttel. A valódi kihívás a két miliő összehozása volt. Zsolti például a forgatás ideje alatt mindenképpen haza akart ugrani egy házibuli erejéig – a stáb eleget is tett e kérésnek, de a buli elhúzódott, így a tervezettnél egy nappal később tudtak csak visszaindulni Csornára.

Az egyórás filmben nem történik hatalmas pálfordulás egyik szereplő életében sem. És pont ettől lesz hiteles.

A fiatalok a maguk egyszerűségében és őszinteségében válaszolnak a kérdésekre, vesznek részt a szerzetesek életében. A készítőknek nem az volt a célja, hogy Tamara és Zsolt mindenképpen megérkezzen A-ból B-be, azaz, hogy bár nem hívőként érkeztek meg Csornára, de hithű katolikusként távozzanak onnan. A Shoeshine csapatát egyszerűen a kíváncsiság vezérelte. Bazsik Ádám producer és Major Péter gyártásvezető szerint sokat tanultak az emberi gyengeségekről, erősségekről. Mindenki érezte a forgatás végén, hogy ez a projekt többről szólt, mint egy munka elvégzése – a film készítése közösséggé kovácsolta a csapatot.

A sajátos alkotás rávilágít arra, hogy keresztényként sokszor első ránézésre elutasítunk olyan embereket, akik más közösségből, más kultúrából érkeztek.

A „Szerzetesnek álltam” azonban arra tanít minket, hogy merjünk nyitni, építsünk hidakat egymás között.

Ne ítéljünk első ránézésre, hanem adjunk lehetőséget arra, hogy valóban megismerjük a másikat. S ha már megismertük, ne azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összeköt.

– Ne utasítsuk el rögtön a bazdmegokat, a különböző kultúrákat, viselkedéseket – fogalmaztak a készítők. – Isten ugyanis mindenhol jelen van.

Fekete Ágnes

(Fotók: Orbán Gellért/Shoeshine.hu)