Fabio Marchese Ragona "I nuovi cardinali di Francesco" (Ferenc pápa új bíborosai) című kötetét április 11-én mutatták be a Vatikánban, amelyben a katolikus egyházat érintő belső támadások is szóba kerülnek.
A kiadványban megjelent interjúban Becciu bíboros, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusa elmondja: a Vatileaks túlságosan fájdalmas ügy az Egyház számára ahhoz, hogy ne hozzanak intézkedéseket a jövőre nézve.
– Felteszem a kérdést, vajon nem érkezett-e el az ideje annak, hogy a Vatikánban is kidolgozzanak egy – közjegyzői hivatalokban és más hivatalos állami testületeknél már működő – rendszert arra vonatkozóan, hogy pénzbírsággal sújtsák azokat, akik megsértik a hivatali titoktartást. Elrettentő erővel bírna a félelem, hogy ha kiderül, mit tettek, a saját zsebükből kell fizetniük.
Helyettes államtitkárként nyolc éven keresztül szolgált két pápát, Benedeket és Ferencet; olyan nehéz időszakokat is átélt velük, mint Ratzinger pápa lemondása és a két Vatileaks-ügy. Az első Vatileaks-ügy különösen nehéz volt:
– Egy egész világ omlott össze, mert a bizalomra és becsületességre alapozott emberi és munkakapcsolatok egy pillanat alatt szertefoszlottak, egészen odáig, hogy az emberek gyanakodni kezdtek egymásra. Sötét napok voltak ezek – emlékezik vissza a bíboros.
– Ferenc pápa és Benedek pápa sokat szenvedtek az árulás miatt.
– Sajnos, vannak néhányan a Vatikánban dolgozók között, akik már nem érzik az összetartozás, az Egyházhoz tartozás érzését, elvesztették azt a képességet, hogy csendben szenvedjenek (ezt különösen a papoknak mondom!).
A Viganò-dosszié ügyére vonatkozó kérdésre röviden válaszolt. – Nem szeretnék a dossziéról beszélni és Viganò püspökről véleményt mondani. A pápa azt kérte, ne beszéljünk róla, és én ehhez tartom magam. Annyit azonban el kell mondani, hogy nagyon fájdalmas dolog volt.
A meleg papok kérdéséről hosszabban nyilatkozott a bíboros:
– Akinek homoszexuális hajlama van, jobb, ha nem marad a szemináriumban, nem lesz pap – mondta Ferenc pápa szavait idézve. Más a helyzet azokkal, akik homoszexuális hajlamúak, de már papok (vagy akár püspökök és bíborosok). – El kell várni tőlük, hogy betartsák papi fogadalmaikat, és ha nem képesek erre, vagy egyenesen botrányt keltenek, az Egyház java érdekében legyenek kötelesek visszavonulni, ugyanúgy, ahogyan ezt szigorúan elvárják a heteroszexuális felszenteltektől – jelenti ki Becciu.
A bíboros pozitív hangnemet is megüt a beszélgetés során: minden „szenvedést és negatívumot” át lehet alakítani „késztetéssé egy új, érdek nélküli önátadásra”.
Kifejezte aggodalmát Olaszország iránt is. – Nincs munka, nagy gazdasági recesszió veszélyének jelei mutatkoznak, a fiatalok kivándorolnak, a bevándorlókat rossz szemmel nézik és az idegengyűlölet aggasztó megnyilvánulásairól lehet hallani (ami nemrég még idegen volt az olasz kultúrában), túl sok a harag mindenütt, nincsenek magasztos ideálok, a kormány toporog, a pártok csalódást okoznak. – Nehéz a levegő – foglalja össze a bíboros.
– Megtehetik a katolikusok, hogy továbbra se legyenek jelen a politikában? Nem érkezett el az ideje annak, hogy magukra találjanak és gyümölcsözővé tegyék a gondolatoknak, értékeknek, társadalmi tanításnak azt az örökségét, ami a rendelkezésükre áll – teszi fel a fontos kérdést.
– A szuverenizmus és a nacionalizmus nem olyan szavak, amelyeket szeretünk, egy szomorú múltra emlékeztetnek, amikor a háborúkat úgy használták, mint a leggyorsabb és leghatékonyabb megoldást az államok közti nézeteltérésekre – fogalmaz a május 26-án tartandó európai uniós választások kapcsán.
Becciu érsek szomorúan állapította meg, hogy megtagadták Európa zsidó-keresztény gyökereit. Bírálja továbbá az „Európai Unió hallgatását” a világban üldözött keresztények millióiról: „hárítsák el ezeket és más akadályokat, és gyorsabban haladunk majd az alapítók által megálmodott Európa felé vezető úton.”
Az interjú teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.
(Forrás: Magyar Kurír, kép: KNA)
