Ruanda 25 éve: az egységet hirdető házaspár a népirtás áldozata lett
Madocsai Bea 2019. április 07.

Ruanda 25 éve: az egységet hirdető házaspár a népirtás áldozata lett

Cyprien és Daphrose nem engedett teret szívében a gyűlöletkeltésnek.

rwanda_horror.jpg

Cyprien Rugamba ötvenkilenc éves volt, Daphrose Mukasanga pedig ötven. Azon a napon tíz gyermekük közül három nem volt otthon, amikor berontottak hozzájuk a milicisták. Mivel az előző nap kezdődött vérengzés híre eljutott hozzájuk, a család az éjszakát a garázsukból átalakított kápolnában töltötte. Velük volt egy unokatestvérük lánya, aki náluk éjszakázott, és még egy lány, aki a házban dolgozott.

Amikor a gyilkosok megérkeztek, a családanya, Daphrose könyörgött, hogy még utoljára imádkozhasson az Oltáriszentség előtt. Ekkor egy katona puskatussal megütötte és eltörte a kulcscsontját. Egy másik a szentségtartóhoz lépett, az összes szentostyát a földre szórta és lövöldözni kezdett. Majd kiterelték mindannyiukat a kertbe, két sorba állították őket, majd tüzet nyitottak. A kicsiket sem kímélték: a legkisebb négy-öt éves lehetett.

Amikor az egyik kisfiú, Cyrdar vállát lövés érte, összeesett, majd a sebéből valamennyi vért a homlokára kent és nem mozdult.

Amikor a fegyveresek elvonultak, szólt a szüleinek és testvéreinek, hogy már ők is fölkelhetnek, nincs veszély. Azt hitte, a többiek is csak tettetik, hogy meghaltak.

Szörnyű volt azzal szembesülnie, hogy csak ő élte túl a vérengzést! Később sokkos állapotban számolt be a történtekről, amihez hasonló az ezt követő száz napon keresztül elképzelhetetlenül sok házban megismétlődött.

rwanda_foto_corinne_dufka.jpg

Az 1994. április 6-tól július közepéig tartó népirtás során naponta mintegy nyolc-tízezer embert gyilkoltak meg Ruandában. Becslések szerint három hónap elteltével a halottak száma 800 000–1 000 000 között volt, így Ruanda össznépességének tíz százalékát elvesztette.

A népirtás közvetlen kirobbantója az volt, hogy lelőttek egy repülőgépet, amely Ruanda hutu származású elnökét, Juvenal Habyarimanát, illetve a szintén hutu Cyprien Ntaryamirát, Burundi elnökét szállította. Hogy kik voltak az elkövetők, arra sosem sikerült fényt deríteni.

A véres etnikai tisztogatást a többségben levő hutu milíciák a hutu többségű kormánnyal karöltve hajtották végre, a kisebbségben levő, de hagyományosan vezető szerepet betöltő tuszikkal és a mérsékelt, a népirtással egyet nem értő hutukkal szemben. A genocídium során a tuszik hetven százalékát kiirtották.

Most, 25 évvel később, amikor az egész világ megemlékezik a második világháború utáni egyik legsúlyosabb népirtás áldozatairól, nem szabad elfeledkezni a Rugamba házaspárról. Akik csak ismerték őket, nem lepődtek meg azon, hogy elöl szerepeltek azok listáján, akiktől a hatalmon lévők meg akartak szabadulni. Kik is voltak ők?

Daphrose Mukasanga hívő keresztény családból származott, míg későbbi férje, Cyprien Rugamba hagyományos törzsi vallású, animista családban nőtt föl. Harminc és huszonegy évesek voltak, amikor összeházasodtak: közös életük első tizenhét éve igen csak viharosan telt. A hűtlenkedő férj odáig is elment, hogy megrágalmazta és visszazavarta szüleihez a feleségét, majd újból magához vette. Az idők során a férfi harcos ateista lett, bántó megjegyzéseivel, erőszakos kirohanásaival sok fájdalmat okozott feleségének. 

rwanda_hp1.jpg

Az asszony sokat szenvedett, és szüntelenül imádkozott Cyprien megtéréséért. Ez 1982-ben be is következett. Néhány évvel később találkoztak a francia alapítású Emmánuel Közösséggel, amit elindítottak hazájukban, ebben a kis, közép-afrikai országban. Ez a Krisztushívők pápai jogú társulása akkor már számos helyen jelen volt, főként Európában. Cyprien nagy utat tett meg idáig.

1959-ben, amikor Ruandában megkezdődtek a társadalmi változások, és egész Afrikában a gyarmati rendszer lebomlása zajlott, az értelmiségiek megkérdőjelezték mindazt, amire tanították őket. Cyprien történelmet tanult előbb Burundiban, majd Belgiumban. Sármos férfi volt, nagyszerű táncos, a költészet rajongója, aki hamarosan ismert költővé vált hazájában. Egyik műve valószínűleg a legszebb és legromantikusabb törzsi nyelven írt vers.

Közben karrierje felfelé ívelt: a Nemzeti Tudományos Kutatóintézet igazgatójának nevezték ki Butare városban, és ez tovább mélyítette szenvedélyét a ruandai kultúra iránt. Valósággal szívta magába a tudást. A hagyományos kultúra megihlette. Nagyon mély, szinte enciklopédikus tudással rendelkezett. Egyéb eredményei mellett megalapította a ruandai táncok intézetét, mert azokban hazája néphagyományának fő értékét látta.

rwanda_neptanc.jpg

Az Amasimbi n'Amakombe Táncintézettel Cyprien az egész világon ismertté tette a ruandai kultúrát. Rugamba olyan ember volt, aki szerette a hazáját; büszke volt arra, hogy ruandai, és meg akarta osztani a fiatalokkal ezt az örökséget. Egyike volt azoknak, akik megélték az átmenet időszakát. Ő még találkozott a gyarmatosítás előtti Ruanda utolsó felügyelőivel, és tanúja volt országa felszabadulásának.

Csakhogy az 1980-as évek végén Ruandában kiéleződtek a politikai feszültségek, Cyprien elveszítette rangos állását, és a család Kigaliba költözött. Ebben a fájdalmas időszakban érte az a spirituális élmény ami a megtéréséhez vezetett és ahhoz, hogy a bonyolult politikai helyzet ellenére megalapították a ruandai Emmánuel Közösséget. Itt, csakúgy mint a tánccsoportokban vagy később az utcagyerekek számára létrehozott befogadó központban tudatosan küzdött az etnikai alapú megkülönböztetés ellen.

„Amikor a fiatalok csatlakoznak, egy csoportba kerülnek mind: a hutuk, tuszik és tvák. Olyan jól kiegészítik egymást. A különbségek helyett arra figyeljünk, miben egészítjük ki egymást.” – ez volt a felfogása. 

Hogy a család megélhessen, Daphrose üzletet nyitott a piacon. Itt történt, hogy a hajléktalan gyerekek krumplit loptak tőle. Mosdatlan kisgyerekek voltak, akiket bántalmaztak és bűnözőnek tekintettek. Ő azonban aggódott értük és elbeszélgetett velük. Látta, hogy értelmes gyerekek, akik segítségre szorulnak.

Férjével közösen kezdetben húszezer ruandai frankot áldoztak arra, hogy megteremtsék a gyerekek számára a lehetőséget, hogy legyen hol tisztálkodniuk és kimoshassák a ruháikat. Daphrose igyekezett megértetni velük, hogy ők sem kevesebbek, mint a többi gyerek.

rwanda_gyerekek.jpg

A Rugamba házaspár halála után röviddel hivatalosan is elinduló központ az ő nevüket viseli és az általuk meghatározott szellemben máig 1500 gyereket fogadott be. Aki ide az utcáról bekerülnek, újra a társadalom tagjává válnak, és néha a családjukhoz is visszatérnek.

1990 és 1994 között az országban a növekvő feszültség egyre elviselhetetlenebbé vált. Az érzékeny lelkű költő, dalszerző Cyprien nem hitt az etnikai és politikai határokban, és tovább harcolt az egységért az Örömhír-ihletette dalain keresztül. Hangja egyre jobban zavart egyeseket. Mindig is tisztában volt a veszéllyel, ami az országot fenyegette, de pozitívan próbált hozzáállni. Igyekezett minél több embert megtéríteni a szeretet üzenetével. Az utolsó dalainak visszatérő témája a szeretet volt.

rwanda_hp2.jpg

Cyprien és Daphrose az egység jelképévé vált. Mindig azt mondták a közösségük tagjainak:

nem vagytok hutuk, tuszik vagy tvák. Testvérek vagytok. Nem tartoztok semmilyen párthoz, egyedül Jézus pártjához.

Amikor kezdetét vette a Ruandát káoszba taszító szörnyű népirtás, Cyprien, Daphrose és gyermekeik az első áldozatok között voltak. A hónapokig tartó vérontásban az ottani Emmánuel Közösség tagjainak egyharmadát megölték.

A túlélők hitének és kitartásának köszönhetően a ruandai közösség tovább él és dolgozik az egység szolgálatában, a ruandaiak megbékítéséért és gyógyulásáért. Cyprient és Daphrose-t 2015-ben az Egyház az „Isten szolgáinak” sorába emelte, és folyamatban van boldoggá avatásuk.

rwnda_menekultek.jpg Ruandai hutuk menekülttábora 1994-ben, akik Zairéba (ma: Kongó) menekültek a tuszik bosszúja elől. /AFP

Bár negyed századdal ezelőtt, a távoli Afrikában történt eseményekre emlékezünk, napjainkban és a kontinensünkön sem nehezebb egymás ellen hangolni a népcsoportokat, bizalmatlanságot szítani: a Rugamba házaspár példaképként állhat előttünk, hogyan lehet felülemelkedni a zsigeri indulatokon és nem engedni teret szívünkben a gyűlöletkeltésnek.

(forrás: Communauté de l'Emmanuel;  nyitókép:Therwandan; fotók: Corinne Dufka; Pascal Guyot/AFP, Emmánuel Közösség)

süti beállítások módosítása