Kedves történet egy idősödő hölgyről, aki lemezgyűjteményét kedvencei hazájában véli jó helyen.

Zsolt egy nemzetközi baráti társaságban találkozik Janával Brünnben. Angolul próbálnak szót érteni, de inkább csak kézzel-lábbal, mert bár mindketten ahhoz a generációhoz tartoznak, amelyik még kötelezően gyúrta az oroszt, esélytelennek látják, hogy emlékezetük süllyesztőjéből bármit is felszínre tudjanak hozni. Nincs egy éve, hogy Jana megözvegyült. Még mindig bepárásodik a szeme, amikor férjéről beszél. Huszonévesen együtt lázadtak és együtt keresték az igazságot, Istent, önmagukat. Szenvedélyes rajongói lettek magyar együtteseknek. „Gyongyhaju lani” – villantja kislányos mosolyát Jana.

Némelyik rockbandának minden, számukra elérhető fellépésére szereztek jegyet Csehszlovákiában, utaztak utánuk szerte az NDK-ba, Lengyelországba, persze Magyarországra is. Eltelt negyven év, de a morva özvegy (nem cseh – pontosítja Jana) hajdani hévvel magyaráz, remélve, hogy Zsolt pontosan érti, ha a mondatait nem is, de a feltörő emlékeit igen. Rég volt: időközben Frantisek oldalán megtalálta a derűjét, a belső békét, Istent, a család melegét. Mostanában mindent át kell rendeznie a lelkében, a nagyszülőség élményén már nincs kivel osztoznia. Rengeteg lemeze van: vinyl-korong is (így fogalmaz) és CD is.

Szinte könyörög: „odaadnám neked”. Nincs szíve kidobni de sosem fogja már meghallgatni – fejti meg Zsolt a félig jelbeszédet. Janáéknál a lemezjátszó régóta nem működik, ki tudja, megvan-e még, férje halála óta a CD-ket is csak ide-oda rakosgatja. „Vidd haza magaddal!” – Zsolt bólint, és Jana lelkesen telefonál felnőtt lányának: hónapok óta nyomasztotta a lemezek ügye, s lám van itt egy magyar férfi, aki elfogadja féltve őrzött kincseit. Anezka hamarosan érkezik két nagy szatyorral, egyikben édesanyja nagylemezei, legalább negyven, másikban kétszer annyi CD. „Hadd jussanak vissza, Magyarországra, hogy otthon lehessenek” – fogalmazza meg nyomatékosan a szándékát Jana, és felszabadult sóhajjal int Zsolt kocsija után. Lassan minden a helyére kerül…