A szalézi rend sajtótájékoztatón mutatta be Boldog Sándor István földi maradványai azonosításának lépéseit.
Azon a szörnyű napon, 1953. június 8-án öt embert végeztek ki, vélhetően a Fő utcai börtön udvarán. Közöttük volt a szalézi szerzetes, Sándor István.
Családja a letartóztatást követően hosszú ideig semmit sem tudott sorsáról. Csak 1955-ben kapott az édesapa értesítést arról, hogy fiát demokráciaellenes szervezkedésért kötél általi halálra ítélték, az ítéletet pedig végrehajtották.
Arról sem tájékoztatták a hozzátartozókat, hogy hol temették el, sőt erre vonatkozóan nem is maradt fönt egyértelmű följegyzés, a börtönadatok csak a kivégzés időpontját rögzítették.
Susa Éva igazságügyi főtanácsos elmondta: hosszú kutatómunka után jutottak arra, hogy Boldog Sándor István földi maradványait a Rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellája 2. sorának 37-es számú sírjában kell keresniük.
November 12-én hat ember csontjait ásták elő az 1964-ben már megbolygatott sírból, mivel annak idején az öt kivégzett személy mellé egy kórházában elhunyt rabot is eltemettek.
Hátra volt annak bizonyítása, hogy a kiásott csontok között vannak a vértanú szalézi testvér földi maradványai.
Az ehhez végzett antropológiai és genetikai vizsgálatokról Dudás Eszter igazságügyi antropológus számolt be. Sándor István a halálakor 39 éves volt, ezért kizárták azt a négy koponyát, ami fiatalabb áldozatoké volt, s a kettő közül kellett kideríteni, melyikkel egyeznek a rendelkezésre álló DNS-minták – amennyiben valóban az exhumáltak között van a szalézi szerzetes.
Mivel az egy helyre temetettek közül ő volt a legalacsonyabb termetű, így a koponyákon kívül a combcsontokat is megvizsgálták.
Az azonosításhoz Sándor István, illetve a testvére által lezárt levélborítékokat és az azokra ragasztott bélyegeket használtak. Az ezekről származó DNS-mintákkal összevetve, az Y-kromoszóma és a sejtmagi DNS-profil összehasonlító vizsgálata alapján igazolódott, hogy a vértanú maradványait találták meg, amit – mivel boldoggá avatott személyről van szó – ereklyeként tisztel az egyház.
A rendtársak már többször lemondtak volna a lehetetlennek tűnő vállalkozásról, hogy fölkutassák Sándor István ereklyéit, ha Csány Márton, a korábbi szalézi ifjúsági referens nem küzd kitartóan azért, hogy a 2013-ban történt boldoggá avatás után se adják föl a vértanú sírhelyének felkutatását.
Hátra van azonban még, hogy a Vatikán hivatalosan hitelesítse az ereklyéket és engedélyezze használatukat – mondta a sajtótájékoztatón Pierluigi Cameroni, a szalézi rend szentté és boldoggá avatási bizottságának római felelőse.
Az ereklyék hitelesítési eljárását Ábrahám Béla, a magyarországi tartomány vezetője és Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek kezdeményezi. A csontokat megfelelő módon konzerválni fogják, s az ereklyéből elsőként Boldog Sándor István szülővárosába, Szolnokra juttatnak, majd eleget tesznek a világból érkező más megkereséseknek. Mivel a Szalézi rend 134 országban jelen van, boldoggá avatott rendtársuk tisztelete hamar elterjedt.
A szalézi tartományfőnök kérdésemre, hogy mi az, amiben számára példát nyújt Boldog Sándor István, elmesélte a halálos ítélet kihirdetése előtti pillanatokat. A fiatal szerzetes ugyanis a koncepciós per végén a tárgyalóteremben alig hallható imát rebegett, ám szája mozgására felfigyelt az őr és odamordult: „minek imádkozik, úgysem segít?!” Sándor István annyit válaszolt: „egyedül Ő segíthet”.
(Fotók: szalézi rend és M.B.)
