Bátor konferenciát rendeztek a jezsuiták: a tanácskozás során a szegregátumokban megjelenő új pszichoaktív szerhasználat jelenségével foglalkoztak.
A konferencia szervezésében megjelenik az a felelősség, amely kialakult olyan egyházi szereplőkben, akik rendszeresen jelen vannak a mindentől elzárt, mélyszegény gettókban. A konferencia fővédnöke, Székely János püspök, a Boldog Ceferino Roma Misszió vezetője volt.
– Észak-kelet Magyarország most segítségért kiállt, cigány testvéreink bajban vannak, nyomoruk, fájdalmuk kimondhatatlan. Ezt a kiáltást az érző szívnek meg kellene hallania – mondta a püspök.
Elmesélte, hogy Kanadában egyszer részt vett egy papszentelésen, és ott hasonló dolgokat meséltek a még megmaradt indiánokról, akik rezervátumokban élnek. Az indián fiatalok egy nagy része alkoholista, kábítószerfüggő, teljesen céltalanul, a társadalom peremére szorulva él.
Székely János kanadai példája azért is figyelemre méltó, mert az elkülönítés teljes kudarcát illusztrálja. Az elkülönítés ugyanis – akár lakóhelyi, akár iskolai – a semmibe vezető út. Azt, hogy Magyarország milyen elképesztő lemaradásban van, mi sem illusztrálja jobban, mint például az, hogy a magyar kormány hisz az „elkülönítve, de egyenlően” doktrínában. Ezt a téves hitet több egyház is osztja.
Az elkülönítés ugyanis szükségszerűen hátrányt okoz, még ha „szeretetteljesen” különítik is el a roma gyereket.
Székely János nem fukarkodott az erős történetekkel, példázatokkal, amelyekkel a szegregátumokban élő romák kétségbeejtő helyzetére kívánta felhívni a figyelmet.
Ha nem tanuljuk meg egymást segítve, egymást tiszteletben tartva testvérként építeni ezt a közös hazát, akkor nemzetünk számára nem képzelhető el szép jövő.
Mintha nemzetünk teljesen elhagyta volna a kelet-magyarországi régiót, mintha itt hagynánk az itt élőket elképesztő nyomorban, teljesen kilátástalanságban, ócska iskolákban, munkalehetőség híján tengődve. Építjük azt a hangulatot, amelyben teljesen jogos lesz az a kérés, hogy elszakadunk-e ettől a hazától. Mintha mi építenénk ezt az újabb Trianont. Erre a területre, Észak-Kelet Magyarországra minden felelős kormánynak óriási energiát, rengeteg pénzt, sok figyelmet kellene koncentrálnia – fejtette ki.
Székely püspök felszólalása után a konferencia szakmai felelőse, Topolánszky Ákos beszélt. A Budapesti Református Cigány Szakkollégium lelkésze, korábbi kábítószerügyi helyettes államtitkár elmondta: hat éve hívta el őt egy cigány vezető Somogyba, megmutatni neki a valóságot.
– Azóta vált személyes missziómmá, hogy megpróbáljuk felhívni a figyelmet erre a jelenségre. Azóta járok miniszterekhez, államtitkárokhoz, s e konferencia is igazi, testvéri együttműködésnek köszönhető. Jó lelkek mozogtak ebben a történetben, amelyet a rossz lelkek sem tudtak elrontani – fűzte hozzá.
A konferencia szervezésekor, mint mondta, az az elv vezérelte, hogy megpróbálja létrehozni a megbékélés, a feltárás és a megoldáskeresés hármasát. – Ezzel a témával kicsit Jézus lábaihoz is telepszünk – mondta.
A konferenciáról bővebben ide kattintva olvashat.
(Forrás és kép: 168óra)
