Néha onnan érkezik a segítség, ahonnan kevéssé számítunk rá.
Bár viszonylag fiatalnak érzem magam, azok a fránya kilók már egy ideje jelzik, hogy ha nem kezdek velük valamit, addig sokasodnak, míg rossz vége lesz a dolognak. Elhatároztam hát, hogy az eddigi alkalmi testmozgást rendszeres edzőtermi tevékenységgel egészítem ki, ahogy teszi ezt megannyi felebarátom szerte a nagyvilágban. Remélem, még nem ébredtem későn, de jobb bármikor elkezdeni, mint mindenféle kifogásokkal halogatni az első lépés megtételét.
Persze, nem az a célom, hogy kigyúrt izompacsirta váljon belőlem, csupán testem karbantartása a szándékom. Emiatt nem is könnyű megbarátkoznom azzal a jelenséggel, amellyel minden eddigi edzőteremben kénytelen voltam szembesülni. A nem csupán hangos, de egy bizonyos kör kivételével a többség részéről aligha kedvelt, inkább elviselt folyamatos tuc-tuc egyfajta nehezítő körülmény a szimplán edzeni vágyók számára. Jó páran fejhallgatóval védekeznek a zaj ellen, saját zenéjükkel elnyomva a hangfalakból áradó ritmikus "motivációt".
Ez csupán az egyik "rásegítés" a zsírégetéshez, merthogy az edzőtermek fenntartói úgy gondolják, vizuális lehengerlés is elkél a kilókkal való küzdelemhez. A bátorító feliratok némelyike még akár frappánsnak is nevezhető, de a hústoronnyá gyúrt testépítkezési vállalkozók képei, sőt, videói talán nem csupán számomra tűnnek kontraproduktívnak.
Így jártam... A koncentrálást nehezítő elemek talán abban is segítenek, hogy fejlesszem a befelé figyelés képességét, ha már nem futja otthoni edzőgépekre.
Ebbe a sajátos küzdelmembe hozott új színt egyik edzőtársam, akin nemrég megakadt a tekintetem. A hölgy ugyanis kerekesszékben ülve emelgette pár méterre tőlem a súlyokat.
Mozgáskorlátozottként edzőteremben? Na, ne már! Illetve... Miért ne? Folyamatosan cikáztak a kérdések, gondolatok a fejemben, míg végül arra jutottam, hogy egy kicsit szégyellni illene magam.
Míg én annyi kifogást vagyok képes támasztani egy egyszerű munka elvégzéséhez készülődve, még egy edzőteremben is egyből kiszúrom a zavaró körülményeket, s el nem eresztem a velük való foglalkozást, itt van egy hölgy, aki némileg több kihívással kénytelen szembesülni az életében, mint a hozzám hasonló átlagpolgárok többsége.
Mégis itt van, sőt, megtudtam, rendszeres látogató, jó ideje emeli, nyomja a súlyokat. Ez a látvány, ez az elszántság belém égett, s azt hiszem, hatékony motivációs segédletet kaptam saját ilyen és olyan küzdelmeim folytatásához.
Amikor pedig illusztrációt kerestem ehhez a cikkhez, meglepődve láttam, hogy mennyire nem magányos harcos ez az edzőtárs. Jöjjön hát egy kis válogatás a világhálón fellelhető fotókból, hátha másnak is erőt adnak ezek a lelkileg is erős emberek!
Gégény István
(A cikkben szereplő valamennyi fotó illusztráció.)
