Volt egyszer egy legény, aki találkozott egy leánnyal. Odalettek egymásért, s úgy gondolták, életük forrását a Nagy Tengerbe vezetik. Összeházasodtak, s mindenki nagyon boldog volt. Míg egy napon előkerült... egy zokni.

Aki lakott már együtt élő emberrel egynél több négyzetméteren és hord zoknit, az tudhatja, hogy ez a cafat lábruha és az egyéb textilkiegészítők milyen mélységekbe tudnak röpíteni egy együttélő emberpárt, bármilyen kapcsolatban is legyenek.

Mint például:

1. A zokni a szoba közepén,
2. vagy bárhol, oda nem illően,
3. bármilyen ruhadarab,
3. hajtogatás nélkül,
4. és még szennyes is!

A férfiak egy része (brit kutatók szerint ez igen nagy rész!) úgy nevelkedett, hogy nem veszi észre, ha lekerül róla egy ruhadarab. Túlfűtött szexuális vágy, lábra néző vakfolt miatt? Ki tudja, hogy bizonyos formált szövetek miként  és miért kerülnek, és hova?!

Egyedül élve ez ki sem derül, és bizony kell hozzá egy női szempár. Ami éppen mindig azt veszi észre, amit a férfiú nem is lát. 

A különös szokás gyökereinél rendszerint áll egy türelmetlen anyuka, aki anno nem akart szólni kicsiny fiának, hogyan és hova tegye le szétmászókázott gönceit, hanem hosszú éveken át mindig a helyére rakta minden apró-cseprő dolgát. Így amikor a kisfiúból erőtől duzzadó legény lesz, nagyon mélyen rögzül benne a tévhit, hogy bizony a dolgok maguktól rakódnak helyre és ha esetleg valaki pakolja őket, akkor az biztos nem ő és nagy valószínűséggel egy nő. Hiszen a nő azért (is)van... 

Nos, erről nekik (a nőknek) más a véleményük, s bizony ennek jogosan hangot is adnak.

Adott tehát a fiúcska férfitestben, aki nagyon kemény és okos, de elpakolni, mosást berakni, kiteregetni, takarítani, törölgetni, rendet rakni, mosogatni, ezekről értelmesen beszélgetni nem tud, nem akar, megsértődik, nem nyugszik. Háztartásilag életképtelen. Na, ehhez mit szóljunk? A szimpátia megvan, tetszenek egymásnak, szeretnék egymást, csak ez a csiszolódás és a vele járó munka nem akar betöltődni.

A zokniszint túllépésért kiált, s nemcsak a férfiaknál. Nem a zokni a gond és nem az, hogy valaki férfinak születik. Hisz' az ember nem genetikai fogyatékosságok miatt nem rak rendet, hanem, mert nem lett megtanítva rá. Ugyan férfiaknál gyakoribb, a hölgyeknél is lenne mit helyre igazítani.

A gyermekvédelem tele van rendetlennek mondott gyermekkel, akik mutogatnak rendetlen szüleikre, akik ugyanezt teszik s az ujjuk vége az őskorig nyúl vissza. Talán mikor Éva elvette a helyéről azt a nyamvadt gyümölcsöt, s ezzel elkövette az első Rendbontást.

Ádám pedig segítette, s azóta is nehézen pakolnak együtt, de nem adják fel. Ami ebben a csodálatos, hogy kellő figyelemmel, akarattal és alázattal igenis  a helyére kerülhet az a zokni.

S nemcsak az, hanem az egész világ.

Szőke Tibor, gyermekfelügyelő