A miniszterelnöki biztos a keresztény ember közéleti felelősségéről nyilatkozott.

A Magyar Idők jelentetett meg interjút az egykori emberminiszterrel, amelynek teljes szövege ide kattintva olvasható. Az alábbiakban néhány részletet idézünk Balog Zoltán válaszaiból.

A nagy ünnepek előtti időszak mindig lehetőség arra, hogy felmérjük az életünket; nemcsak az adott év teljesítményét, hanem azt is, milyen állapotban vagyunk, ami viszont egy mélyebbre irányuló kérdés. Nemcsak mentálisan, egészségileg lehet önvizsgálatot tartani, hanem azt is megkérdezhetjük, hogy az életünk minősége milyen. Minden nagy keresztény ünnep abban nyújt segítséget, hogy az életünk olyanná váljon, amilyennek a Teremtő elképzelte, és annak egyre inkább megfeleljünk.

A keresztény embernek közéleti felelőssége van, így a lelkipásztornak is. Más kérdés, hogy ez nem egy pártpolitikai küldetés, én sem vagyok egyetlen pártnak sem a tagja. A krisztusi üzenet túlmutat az egyénen, kihat a közösségre, s azon is túlra. A gyülekezetnek küldetése és felelőssége van nemcsak a saját tagságáért, hanem a körülötte lévő világért is.

Egyre inkább azt látom feladatomnak, hogy azok az üzenetek, amelyek a politikában is megjelentek, azoknak a fundamentuma megerősödjön, ezeket meg tudjuk fogalmazni a 21. század nyelvén. Például amikor a kereszténydemokrácia megújításáról beszélünk, ebben én keresem azokat a keresztény gondolkodókat, akik olyan módon tudják megfogalmazni a kereszténydemokrácia, a közéleti felelősség lényegét, ahogyan arra a politikusok nem képesek. Ez ugyanis alapvetően az írástudók diskurzusából születik.

Egy kereszténydemokrata tudja, hogy nem embereket utasítunk el, hanem egy olyan világfolyamatot, amely a mi életünket teszi tönkre, ha nem figyelünk. „Szeresd felebarátodat”, de védd meg a közösségedet, azt a világot, amelyet rád bízott a Jóisten, a családodat, a nemzetedet, a hazádat! Fontos felelősségünk van az üldözött keresztények megsegítésében is. A mi kormányunk ebben igyekszik élen járni.

A leköszönt kulturális kormányzásnak címzett bírálatok szerintem rossz címre mennek. Ezen túl pedig kizárólag az anyagi támogatásokat számolgatni, nos, szerintem ez is rossz megközelítés. Az igazi kultúrharc szellemi téren mozog. Művek küzdenek művekkel, művek támogatják meg egymást. Ez az igazán fontos, nem az, hogy mire adtunk ötmillió forintot. Nem volna szabad abba a hibába esni, hogy az alapján nézzük a művészetet, hogy az alkotó kormánypárti vagy kormányellenes. Hibának tartom, hogy úgy közelítsük meg a kultúrát, hogy jobboldali vagy baloldali, konzervatív vagy liberális. Vannak gyenge minőségű és zseniális alkotások itt is, ott is.

Egy kicsit meg is döbbentem azon, hogy egy katolikus püspök ezt megtette [levelet írt a tüntetőknek]. Ráadásul azoknak írt egy úgymond bátorító levelet, akik engedték, hogy Jézusról olyanokat mondjanak, ami nem tűr nyomdafestéket. A keresztényekről úgy nyilatkoznak ezeken a tüntetéseken, hogy az sért minden hívő embert. Azokról, akik az ország karácsonyfáját fel akarták gyújtani, azt állítani, hogy békések… nos, mindenképpen elgondolkodtató. Vajon ki mondta ennek a püspöknek, hogy tiszta szándékú emberek ezek? Egyházi emberként ez súlyos arány- és szereptévesztés. Bízom benne, hogy Magyarországon van egy olyan többség, amely azt mondja, hogy ezeket az embereket nem akarják látni a hatalom közelében. Még akkor sem, ha vannak a tüntetők között jó szándékú, megtévesztett emberek. Most a lényeg mégiscsak az, hogy a karácsony békéjében mindenki részesülhet.

(Forrás és fotó: magyaridok.hu)