Kalandregénybe illő életútja után a Békés megyei községbe hazatérve él Charles Dickens ükunokájának felesége.

Jeanne-Maria Wenckheim Dickens 1944-ben családjával egy szekéren menekült el az oroszok elől a Békés megyei Doboz községből. Sokszor otthonukban Steib János plébános tartott hittanórákat, az ott hallottakra alapozta hitét a ma 82 évesen is aktív misszionárius.

 Az első Isten, aztán a családom, majd az emberek, akik körülöttem élnek, és segítem őket. De segíteni is okosan kell, mert ha csak úgy ad az ember, akkor itt állnak sorban, és rosszat teszek velük, mint egy gazdag szülő, aki elkényezteti a gyerekeit. A gyerekek miért akarnának dolgozni, ha úgyis mindent megkapnak a szüleiktől?

Ebben a házban minden, amit lát, Istené, én csak kölcsönkaptam tőle. Ha meghalok, mindenem itt marad. Ha most megint jönne valaki, aki mindent elvesz, engem már nem tud bántani.

Nekem nagyon fontos, hogy nem ragaszkodom semmihez. Persze, szükséges a pénz, segíteni sem tudnék, ha nem lenne, de nem az a legfontosabb. Minden, amim van, Istené, a pénz is az övé. A pénz felelősség, jól kell bánni vele. Hit nélkül nem is lennék itt.

A teljes cikk az evangelikus.hu oldalon olvasható.