A kijelentés pontos, de csalóka. A kaposvári püspök naponta szakít időt arra, hogy ne tüsténkedjen, ne kapkodjon, ne égesse ki magát, hanem töltődjön, pihenjen. Eltanulhatnánk tőle a semmit tevés bölcs gyakorlatát...
A SZEMléleken önálló rovatban Lélekemelő címmel gondolatait megosztó katolikus főpásztor meglepő, de talán nem is annyira különleges kijelentést tett, amelyet teljes egészében idézünk az alábbiakban, abban a reményben, hogy az év végéhez közeledve hozzásegíthet bennünket a szükséges lassításhoz, várakozni tudáshoz.
Sokan megkérdezték, hogy érzem magam püspökként. Remekül. Kérdőn néztek rám: hogy lehetséges ez? Amikor Bíró László püspökkel utoljára találkoztam, azt mondta: baj van, semmi püspök-színed nincs. Nem tudtam, milyen a püspök-szín.
Boldog pap voltam, vagyok püspökként is. Ennek egyik titka, hogy amikor bejelentettem, hogy kineveztek és felszentelnek, megkértem a volt plébániám közösségét, imádkozzanak azért, hogy boldog püspök legyek. Ha már egyszer csinálni kell, akkor legyek boldog ebben a szolgálatban. Ők ezért imádkoznak, és egész hatékonyan csinálják. A másik oka pedig, hogy semmi nem változott, feladatok és a felelősség változott, de a lényeg ugyanaz maradt: a szentségimádás, a naponkénti semmittevés (31 éve nem csinálok semmit, minden nap) továbbra is része az életemnek.
Sőt…
Varga László
