Néhány napja a Papp László Aréna adott otthont a Champions of Illusion, azaz az Illúzió bajnokai című előadásnak, amelyen a világ legjobb illuzionistái voltak a főszereplők.

A magyar Hajnóczy Soma mellett holland, spanyol, japán és dél-koreai művészek léptek fel az eseményen. A show műsorvezetőjeként volt szerencsém egy kicsit belelátni abba, hogy miből lesz a mágia.

A bűvészet – illúzió, mágia, varázslat – világa maga a mese. Az álmok és a csodák megvalósulása, életre kelése. Ki ne próbálkozott volna már életében egy bűvésztrükkel? S van-e olyan, akinek nézőként ne csillogott volna a szeme a megvalósult csoda láttán?

Ha azonban hátulról tekint minderre az ember, ha látja azt is, ami addig történik, amíg fel nem megy a függöny, akkor azt látja, hogy a csodához, a varázslathoz rengeteg munkára van szükség. Sokkal többre, mint gondolnánk., Rengeteg ötlet, precíz tervezés, eszközök fejlesztése és elkészítése, kitartó, csak a hivatásos zenészekéhez hasonlítható mennyiségű gyakorlás, az előadás során pedig tökéletesen összehangolt mozdulatok, precíz csapatmunka és rengeteg fegyelem szükséges.

Gondoltam, hogy ez így van, de a próba és a három előadás résztvevőjeként mégis meglepett, lenyűgözött az a profizmus, fegyelem és alázat, ami ezeket az illuzionistákat jellemezte. A könnyedség látszatát csak rengeteg munkával lehet megteremteni.

Az illúzió a képzeletünkben, a gyermeki énünkben születik meg. A mágiát hazavisszük, az újra lehulló függöny mögött pedig ott marad a jól végzett munka és a tehetség öröme. Ne ringassuk magunkat abba az illúzióba, hogy ez nem így van! A saját tevékenységünket is csak így lehet csodává nemesíteni. Mert a csoda valójában az, ami a sikerhez vezető úton történik velünk.

Gundel Takács Gábor

(Illusztráció forrása: a rendezvény közösségi oldala)