Stephen Hawking szerint nincs Isten. De akkor mi van?
SZEMlélek 2018. október 17.

Stephen Hawking szerint nincs Isten. De akkor mi van?

A hit kérdéseire a hit válaszai érvényesek, amint a fizika kérdéseire is a fizika válaszai. A kettő összekeverése egyik számára sem előnyös.

stephen_hawking-630x338-630x338.jpg

Stephen Hawking idén márciusban hunyt el, halála után megjelent kötetének bemutatóján egy videóüzenetet játszottak le, melyben a nagy tudós a kíváncsiságot ajánlja az emberiség figyelmébe. Boldogan említi, hogy részt vehetett abban a mélyre ható felismerési folyamatban, amellyel a tudomány, a fizika az emberi létezés megértését végezte. Ne add föl, ismétli. Akkor sem, ha nagy nehézségek között kell gondolkodni és kutatni. Ne a lábad elé nézz, hanem föl a csillagokra.

Hawking szinte egész életét egy rettenetes betegség rabjaként élte le, amely szinte minden mozgását meggátolta. A technika segítségével mégis képes volt meghatározó felismerésekre jutni az elméleti fizika területén és kommunikálni. Élete utolsó könyvecskéjét a “nagy kérdéseknek” szentelte. A fizikus mint egy filozófus vagy próféta összegzi, hogy mit gondol azokról a problémákról, melyek ma az emberiséget leginkább foglalkoztatják, vagy inkább fenyegetik. Vajon eljutunk-e az univerzum távoli bolygóira, s el lehet-e, el kell-e hagyni a Földet, amit az emberiség részben tönkre tett, s amelyen túlnépesedett? Vajon az ember biológiai meghatározottságát mennyire képes áthidalni és felülírni a mesterséges intelligencia? Vajon akár a közeli jövőben egyre jobban bízhatunk majd a kiszámítható robotokban, amelyek sokkal többre képesek, mint a humán egyedek?

Hawking nem dogmákat válaszol e kérdéseire, hanem dilemmákat, s a jelenlegi természettudományos tudás legmagasán megfogalmazható valószínűségeket. Az egyik állítása így szól: “Nincs Isten. Senki sem irányítja az univerzumot.” Talán pontosabb lenne úgy visszaadni tételét, hogy Isten nem-létezése ugyan nem bizonyítható, ám az univerzum természettudományos megértéséhez nincs szükség Istenre. Ebben az értelemben Hawking, a fizikus, olyan állítást tesz, amellyel hívők, hitetlenek és ateisták közösen egyetérthetnek. Akár úgy is mondhatnánk, a professzor úr által előtárt igazolásokat ennek fényében kell jól megtanulni.

Hézagpótló Isten nincsen - állítja a teológia és állítják a hívők. A Biblia és a szentek Istene ugyanis nem arra való, hogy az emberi hiányosságokat kipótolja. Nem meghosszabbított bot, nem pótlólagos izomköteg és nem is bank, amely a hiányzó összegeket hirtelen kipótolja. Amit a vallás Istenről állít, az mindezek mögött vagy alatt, akár fölött van. Nem a tények világában, hanem a miértekében. Nem az a kérdés, hogyan keletkezett az univerzum, hogy ősrobbanás volt-e, és mikor, hogyan. Az a kérdés, hogy miért létezik, s miért inkább nem. Hogy nekünk, bármely kor emberének, mi dolga van ebben a világban, s hogyan kell és szabad használnia és őriznie ezt a világot.

A hit kérdéseire a hit válaszai érvényesek, amint a fizika kérdéseire is a fizika válaszai. A kettő összekeverése egyik számára sem előnyös. Az egyik fizikus mélyen istenhívő, a másik mélyen ateista. Hawking meggyőződéses ateista volt, s elsősorban azért, mert féltette a tudományt a vallástól. Méghozzá attól a vallástól, amely a tudomány helyett akar hinni. S ebben Hawking jelentős próféta a mai kor számára, amelyben a tudomány hitelét tudománytalan babonák tömkelege veszélyezteti. A kutatásra, kritikus módszertanra, mindig vitatható elméletekre épített ismeretszerzés helyébe kétes guruk badarságai lépnek. Vallási vezetők képzelik, hogy kiválasztottságuk komplex tudományos kérdések eldöntésére is feljogosítják őket. Mindeközben olyan istenre hivatkoznak, amely remélhetjük, nem létezik, amely instant válaszaival fölöslegessé akarná tenni a kíváncsiságot, a keresés és kutatást. S amely kiismerhető és felhasználható lenne az egyéni és intézményi presztízs alátámasztására.

mta.jpgHawking a tudomány szabadsága és illetékessége védelmében volt ateista, ami fontos felhívás a ma embere számára. S miközben a tudományt nagyra értékeli, egyben magáról a tudományról is kérdéseket kell megfogalmaznia. Olyanokat, amelyekre éppen tudományos okokból magának a tudománynak nincs és nem is lehet válasza. Nem azért, mert kevés, hanem mert nem minden.

Máté-Tóth András

süti beállítások módosítása