Isten veled, Máté testvér!

Két napja írtam le ezt a két szót – Isten veled –, s máris újra aktuális a búcsúüzenet. Ezúttal Barna Máté, a domonkosok korábbi magyarországi tartományfőnöke adta át lelkét teremtőjének. "Átadtam én azt már korábban", tenné hozzá a maga utánozhatatlan hanghordozásával a derűs lelkipásztor, aki 2016 őszén terjedelmes interjúban ecsetelte, miért szabad nevetni a templomban. Merthogy miért ne szabadna... Az immár megismételhetetlen beszélgetés ide kattintva olvasható a SZEMléleken.

Idén áprilisban, az országgyűlési választások előtti napokban ismét megnyilatkozott Máté testvér, aki egy párt által összeállított "beszervezési" listán szerepelt, félreismerhetetlenül. Magára is ismert a domonkos szerzetes, de ismét sajátos lazaságával nyugtázta, hogy "nem mennek velem semmire".

Ekkor már tudtam, hogy súlyos beteg. Azt viszont nem sejtettem, mennyi ideig maradhat még közöttünk, ezért minden kiszámíthatósága ellenére megdöbbentett a hír, hogy 2018. október 1-jén hajnalban hosszan tartó, fájdalmas betegség után elhunyt.

Bár több nevetős prédikációt nem tart már, azért talán zárszóként hozzátenne valami ilyesmit: "olyan könnyen nem szabadultok tőlem". Temperamentuma, mélyből fakadó, kedves kacagása, elkötelezett hite, inspiratív személyisége itt marad velünk, tovább él és "üzemel" az általa inspiráltakban. Ha magával vitt volna mindent, keveset értek volna tanúságtételnek is beillő prédikációi. De ő nem tartott meg magának semmit, hanem szétosztotta, amit ajándékba kapott.

(Kép forrása: domonkosok.hu)