89 éves korában szeptember 28-án elhunyt Kállay Emil neves piarista szerzetes, egykori tartományfőnök.
Isten veled – klasszikus köszönés, búcsúzáskor gyakran elhagyja a szánkat. Sokszor azonban közhelyesen mondjuk ki ezt a két szót, bele sem gondolva, mit üzen ez a kifejezés. Egy alkalommal hosszabb beszélgetésre fogadott Emil atya, találkozónk végén pedig ezekkel a szavakkal üzent a közösségnek, amelyet képviseltem: Isten veletek! Bátorítás, buzdítás, megerősítés – annyi minden sűrűsödött ebben a két szóban, hogy megfejteni is nehéz. Csak ő tudta így, azzal a sajátos hangsúlyozással kimondani ezt a köszöntést, hogy a lelkembe íródott, s évtizedes távolságból is itt rezonál bennem, hogy Isten TÉNYLEG velünk van.
Most, pár órával halála után annyi mindent lehetne írni róla. Hogy 71 évig élt szerzetesként, 65 évig szolgált papként a katolikus egyház közösségében, hogy mennyire odafigyelt a fiatalok nevelésére, lelki gondozására, hogy még 78 évesen is mekkora energiával vállalt részt a piaristák székelyföldi missziójában. Mindezen adatszerű emlékpillérek elolvashatók ide kattintva, a magyar piarista rendtartomány honlapján.
Bennem csak két szó visszhangzik, ahogy visszagondolok találkozásainkra, mosolygós arcára, kissé érces, mégis kedves hangjára: Isten veletek! És nem úgy folytatódik a gondolat, hogy legyen, hanem van.
Isten veled, Emil atya!
(Fotó: Thaler Tamás)
