Ezen a héten Varga László püspök az ítélkezésről, a természetfölötti érzékeléséről, a gyermeki hitről elmélkedett.

Szeptember 17.
Sem a nyelvre áldozás, sem a kézbe áldoztatás nem olyan fontos, mint az új teremtmény Krisztusban. Az ilyen már egyiket sem nézi le és nem is ítéli el!

Szeptember 18.
Öt érzékszervünkkel fogadjuk be a természetes valóságot. A legfontosabb "érzékszervünk" viszont a hitünk, mert csak ezzel tudjuk "érzékelni" a természetfölötti valóságot. Ma adj hálát még a mustármagnyi hitedért is!

Szeptember 19.
Indulatok, viták, előítéletek és ítélkezések a szent zene és a gitáros énekek körül. Egyik sem üdvözít, csak az, akiről szólnak! Az új teremtmény Krisztusban nem ítélkezik, hanem szívből örül a másiknak, aki Istent dicséri énekével!

Szeptember 20.
Elveszítettük érzékünket a természetfölötti iránt, így a hitünkben "fogyatékosok" lettünk. Már nem észleljük a misztériumot, a titkot. Emiatt lenézzük azokat, akik nem olyanok, mint mi és nagyon türelmetlenek vagyunk velük szemben!

 

Szeptember 21.
Tegnap még egészen biztosan tudtam kiknek szól az ének: "Homokba kell írni a bűnt..." Ma reggelre megértettem, nekem kell "elengednem minden tartozást". (Meg)Győzött a kegyelem !

Szeptember 22.
A hitet szolgálja a tudásunk, így nagyobb nála. Éppen ezért, az értelemmel kontrollált hit kevés annak, aki hitből fakadó tapasztalatra vágyik. Ez a gyermeki hit.

Szeptember 23.
A gyermeki hit nem infantilis, csak feltétel nélkül elhiszi, amit az Apja mond. Rá meri bízni magát mindenben és tudja azt is, ha szükséges, akkor az Apja csodát fog tenni.