Van valami közös a házasságban és a papi, szerzetesi hivatásban: elköteleződés és hűség nélkül nem megy. Antal Zsolttal, az Esztergomi Szeminárium papnövendékével készült interjút ajánljuk.

Gyere, mert veled vagyok. Ott vagy otthon, ahol veled vagyok. Én pedig ott vagyok, ahol te vagy.

Ezek voltak az elhívás szavai, amelyeket egy hosszú, estébe nyúló kocsiút alkalmával Antal Zsolt meghallott, ám nem a fülével, hanem a szívével, osztotta meg a Nagykanizsa Online-on megjelent interjúban a zalaújlaki kispap. A negyedéves szeminarista sokáig nem lelte helyét a világban, de papként sem tudta elképzelni magát.

Bizonyára sokan vannak, akik még keresők, és nem mernek rálépni például erre az útra. Nekik üzenem, hogy a kérdéseikre ne akarjanak görcsösen választ kapni – várjanak hittel, türelemmel, és próbálják mindennap megélni az Úrral való kapcsolatukat. Akár úgy, hogy a napi feladatok, teendők mellett igyekeznek meglátni a szépet, a jót az emberekben és a világban.

Az Istennel való kapcsolatunkban nélkülözhetetlen a folyamatos jelenlétünk, akárcsak barátainkkal, családtagjainkkal is ápolni kell a kapcsolatot, így alakul ki az élő hit, amelynek három pillére van Antal Zsolt meglátása szerint.

- Az egyik a közösség, a barátok, amelyre, akikre azért van szükség, mert ha egyedül vagyok, a mindennapok problémái sokkal könnyebben elterelik a figyelmemet arról, ami igazán lényeges. A második az ima. Nem baj, ha valaki úgy érzi, nem tud imádkozni, azért csak próbálja meg, és ne adja fel. Az Úrnak már maga az őszinte szándék is elég. A harmadik pillér a csend. Ennek azért van jelentősége, mert az ima nem pusztán az én mondandómról szól, hanem arról is, hogy meghallgatom, mit üzen nekem az Úr.

- Átalakulóban van, ahogy az atyákra ma tekintenek az emberek, és ez sok kérdést felvet. - fogalmaz a kispap -  Meg kell találnunk az egyensúlyt a közösségen belül betöltött szerepeink között: mennyire kell barátnak lennem, mennyire vezetőnek? Hogyan viselkedjem egy imatáborban és hogyan egy beteglátogatáson? Azt hiszem, végső soron csak olyan pap tudok majd lenni, amilyen kép él bennem Istenről. A legfontosabb azonban az, hogy hitelesen és szilárdan képviseljem az egyház igazi arcát: a szeretet Istenét, akinek mindnyájan a gyermekei vagyunk.

(forrás: kanizsaujsag.hu)