Molnár-Gál Béla a kazincbarcikai Don Bosco Iskola igazgatója. Rengeteg nehéz sorsú embert felkarolt, akik szerint Isten küldte nekik "Béla atyát".

A férfi egyik fő célja a hátrányos helyzetű diákok felzárkóztatása, hogy szakmát adjon a kezükbe, és megértesse velük, hogy lehetőleg akkor vállaljanak gyereket, amikor megteremtették a szükséges egzisztenciát. Mindezt nem büntetéssel, hanem szeretettel rávezetve próbálja elérni. Emellett több mint tíz éve egy borsodi faluban, Balajton felkarolt egy cigány közösséget és újranyitotta a bezárt templomot. A kallódó gyerekek azóta iskolába járnak, jelentősen csökkent a bűnözés és a konfliktusok száma. Kijárta, hogy több mint tizenöt családhoz bekössék a vizet, és fürdőszobákat alakítsanak ki – írja felemelő, alapos beszámolójában az Index, amit érdemes teljes egészében elolvasni. Ezt ide kattintva lehet megtenni, alább kedvcsinálóként néhány részletet szemlézünk a cikkből.

Molnár-Gál Bélának hittantanár és nevelőtanár a végzettsége, 2009-től diakónusként tevékenykedik Balajton. A helyiek is tudják, hogy Béla atya nem pap, mégis ők már csak így emlegetik, magukra pedig nem mint romákra, hanem mint cigányokra hivatkoznak. Nem tudatosan kezdett el foglalkozni velük, inkább csak belecsöppent a mostani munkájába – húsz éve nevetett volna, ha valaki azt mondja neki, hogy diakónus lesz.

Egy többszintes épületben általában fent szoktam keresni az igazgatói irodát, ő viszont lehozta onnan, hogy központi helyen legyen, közel a tanárokhoz, diákokhoz. A gyerekek folyamatosan jönnek be Béla bához: ez nem egy tipikus igazgató-diák kapcsolat, tisztelik őt, de tudnak hülyéskedni, együtt focizni is vele.

Az ötszáz fős faluban körülbelül ötvenen rendszeresen járnak liturgiára, további ötven pedig néha. Molnár-Gál Béla nemcsak egy templomot, hanem közösségi helyet is teremtett. A templom melletti udvaron a falu lakói gyakran összegyűlnek, közösen főznek, zenélnek és táncolnak, továbbá megbeszélik az aktuális dolgokat az atyával. Együtt járnak zarándoklatokra is. Az eleven és bensőséges hangulatú közösség a kívülálló számára is vonzó.

A családokkal kiszámoltatta, havonta mekkora összeg megy el cigarettára. Ez az egyik módszere: nem azt mondja, hogy szokjatok le, hanem próbálja felnyitni a szemüket. Az egyik asszony a faluban meghökkenve mesélte, hogy egyes családok 30-60 ezer forintot is elköltenek havonta cigarettára.

A helyiek azt mesélték, hogy azelőtt nem volt ilyen szoros összetartás a faluban, rengeteg viszály, sőt verekedések is voltak, ma már az ivászat is kevesebb,a „kamatos pénzek” is megszűntek. Jobban felismerik ezeket a bűnöket, amelyek korábban a mindennapok részei voltak.

(Forrás és fotó: Index)