A Családok IX. Világtalálkozója pasztorális része pénteken befejeződött Dublinban. Szombaton a Családok Fesztiválja következik, majd vasárnap a záró szentmise teszi fel a koronát a hatnapos rendezvényre. Az ír fővárosban óriási a készültség, hamarosan megérkezik Ferenc pápa.
Elég sokat kell taxiznunk, így bőven adódik lehetőség a sofőrökkel beszélgetni. Egyikük műszerfalán már beszálláskor felfedeztem egy képet Pio atyáról. Ő aztán szabályos idegenvezetést tartott nekünk. Élmény volt hallgatni, szinte ittuk a szavait. Egy másik taxisofőr láthatóan kevéssé jött izgalomba a Dublinba látogató családok ezreitől, leginkább a szerinte magas szervezési költségek miatt morgott. Viszont belőle sem hiányzott a jó szándék, ellátott minket tanácsokkal: hol lehet péntek este legurítani egy korsó sört úgy, hogy az a pénztárcánkat sem terheli meg.
De maradjunk még a nap elején! Robert Barron Los Angeles-i segédpüspök előadását választottuk a bőséges délelőtti kínálatból. Tömve volt a nagyterem, még a plafonról is lógtak, több mint négyezren akartuk meghallgatni a népszerű amerikai lelkipásztor gondolatait. Ferenc pápa Amoris laetitia (A szeretet öröme) című enciklikájának hetedik, illetve nyolcadik fejezete került előtérbe. Barron püspök érzékletes példán keresztül magyarázta az erényes élet fontosságát. A legnépszerűbb amerikai sportot, a baseballt vette alapul. Lehet-e úgy profi baseball játékossá válni, hogy közben szabadon kezeled a játék szabályait és fittyet hánysz a folyamatos gyakorlásra? Nyilvánvalóan nem. Itt következett a párhuzam az erényekre alapuló élettel, mely oly nagy hangsúlyt kap az Amoris laetitia-ban. Ha már gyerekkortól nem gyakoroljuk az erényeket a családban, miért gondoljuk, hogy felnőttkorban olyan könnyen meg tudjuk őket valósítani a társadalomban? S hogy miért fontos a gyakorlás? Mert csak így lehetséges elérni, hogy elsajátítsuk, belsővé tegyük az erényeket. Láttunk már olyan profi baseball játékost, aki karrierje zenitjén is a szabályokra koncentrál? Egyet sem. A játék öröméért csinálják, amit a folyamatos gyakorlás és a szabályok ismerete révén érnek el. Fordítsuk át mindezt a szentté válásra, és máris láthatjuk életünk célját! Barron előadásában ezen kívül szó volt a példaértékű családi életről, a Szentlélek munkáján alapuló "önmegvalósításról" és a technológiai vívmányok árnyoldalairól is.
Ezen a ponton azért teszek kitérőt, mert az előadások, műhelymunkák tematikáit látva az internet világa és az ezzel járó komoly veszélyek kiemelt hangsúlyt kaptak a találkozón. Vendégünk volt az a Mary Aiken cyberpszichológus, aki a többi között az amerikai kormányzati szerveknek, valamint a népszerű NCIS tévésorozatnak ad/adott tanácsokat a virtuális térhez kapcsolódó pszichés betegségekről és magatartásformákról. A neves szakember nem titkoltan kormányzati beavatkozást sürgetne a technikai vívmányok területén, például üdvözölte, hogy Franciaországban a gyerekek nem vihetik be magukkal a mobiltelefonjaikat a tanóráikra. Döbbenetes adatokat közölt azzal kapcsolatban, milyen mértékű a pornográfia, a drogcsempészet és a bűnszövetkezetek térnyerése az interneten.
Ez bennünk, hallgatókban felvetett egy másik lényeges kérdést. A Katolikus Egyház, vagy egyáltalán a keresztény egyházak hol vannak ebben a cybertérben? Kommunikálunk a fiatalok felé? Jelen vagyunk a világhálón? Nyújtunk válaszokat feltett kérdéseikre? Tartalomgenerálók vagyunk, vagy csak sopánkodunk az elszemélytelenedés miatt? Óriási a felelősségünk, mondtuk ki a fórum résztvevőivel. Ugyanezt állapítottuk meg a talán legkellemetlenebb témát érintő műhelybeszélgetés, a kiskorúak szexuális bántalmazása esetében is. Nagyon erős pillanat volt olyan emberek beszámolóit hallgatni, akik erőszak vagy visszaélés áldozatai lettek. Hosszú évek után is szomorúság, harag, keserűség hallatszódott ki szavaikból. A legtöbben teljesen eltávolodtak az egyháztól. Biztató volt azonban, hogy elindult egy közös útkeresés, ami a visszaélési és bántalmazási ügyek felgöngyölítése mellett már a megelőzésre is tud koncentrálni. Szó volt még a válásokról és a családon belüli erőszakról is.
Egy ebéd előtti kerekasztal-beszélgetésen pedig egymás mellett ült egy családanya, akinek a kilencvenes években megölték a vőlegényét, egy menekült, aki árvaként bolyongott és harcolt az afrikai dzsungelben, majd egy keresztény iskolába került, ahol megtért és életét Istennek ajánlotta, valamint egy amerikai szenátor, aki a közel-keleti béketárgyalások egyik kulcsfigurája volt az elmúlt évtizedben. Mindannyian arról beszéltek, mit jelentett nekik Isten felfedezése az életükben, különösen a családi életben. Megdöbbentő és hiteles tanúságtételüket állva tapsolta meg a hallgatóság.
Ezernyi gondolattal a fejemben indultam neki az ebédnek, amikor elkapott egy helybéli, régebb óta fiatal apáca. Egy imádságot adott a kezembe. Beszélgetni kezdtünk. Amikor megtudta, hogy honnan jöttem, szinte a nyakamba borult. "Tudod, mennyit imádkoztunk értetek a kommunizmus idején? Nagy szenvedés volt nektek az az időszak, mi közben imáinkban hordoztunk benneteket!" Elcsodálkoztam ezen. Vajon én mennyire nyitom meg a szívem más népek, családok szenvedéseire, mennyire hordozom őket imáimban? Lelkiismeret-vizsgálatra indított ez a kedves hölgy.
Az ebéd után pihenés következett, majd a nap fénypontja, a szentmise, melyen végre együtt láthattuk a találkozóra összegyűlt közel negyvenezer embert. A nap hátralévő részében a magyar csapattal tartottunk értékelést, beszámoltunk a mögöttünk álló napok lelki élményeiről, tanulságairól és örömeiről. Most pedig már alig várjuk, hogy elkezdődjön a Családok Fesztiválja, ahova végre megérkezik Ferenc pápa és fellép Andrea Bocelli világhírű tenorista is. – Nagy megtiszteltetés számomra, hogy részt vehetek egy ilyen nemes kezdeményezésben, ugyanakkor kiváltság is, hogy Ferenc pápa előtt énekelhetek – nyilatkozta néhány napja a Vatikáni Rádiónak Andrea Bocelli. – Ez egy lehetőség számomra, hogy üzenettel lépjek fel, ám ennek az üzenetnek igaznak kell lennie. Tehát jól fel kell készülnöm, mint mindig, valamint a lehető legjobbat szeretném nyújtani. Remélem, minden rendben megy majd, és a családok szép zenei élménnyel térhetnek haza. Ha a művész önmaga legjavát adja, a közönség általában szeretetével és hálájával válaszol. Őszintén remélem, hogy megkapom ezt. Mindaz, amit jó szándékkal teszünk, segíthet és valóban segít is, így például az is, ha valaki énekel – fogalmazott Bocelli.
Mi magunk is reméljük, hogy sikerül Ferenc pápát és Andrea Bocellit bevonnunk abba a szeretet-légkörbe, ami az elmúlt napokban kialakult közöttünk itt az ír fővárosban. A Családok IX. Világtalálkozója a célegyenesbe ért. Milyen nagy öröm tudni, hogy hétfőn több ezer család indul el innen Dublinból, hogy lelki munícióval felvértezve folytassa az evangélium életre váltását a társadalomban!
Gőbel Ágoston
