Vendégkommentárok a „C“, illetve „K“ betűről a közép-európai menekültkérdés kapcsán.
– Hol marad a „C“ betű – teszi fel a kérdést a 83 éves katolikus publicista, a CDU volt parlamenti politikusa, Nobert Blüm a Süddeutsche Zeitungba írt vendégkommenterárjában. Mennyire keresztény a CDU, de főként a CSU az úgynevezett menekültkérdés németországi, illetve európai megoldását illetően? Részint ugyanebben összefüggésben említette egyébként nemrég ezen a blogon Beer Miklós püspök, hogy ha Magyarországból „keresztény országot” akarnak csinálni, akkor ő inkább názáretikövetőnek nevezi magát.
Hogy mi ragadtatta a cserkész- és szakszervezeti háttérrel rendelkező, saját meghatározása szerint baloldali konzervatív Blümöt, hogy éppen most ragadjon tollat, s egy „C” betűs pártokkal nem szimpatizáló befolyásos napilapban adjon hangot nemtetszésének, csak sejthető. Egyrészt június 1-jén életbe lépett a bajor államiság keresztény jellegének kihangsúlyozását célzó törvény, mely szerint állami középületek bejáratánál feszületet kell elhelyezni – erről szintén olvashattunk a Szemlélek felületén. Másrészt két héttel korábban született egy olyan törvény, amely számos területen már akkor is feljogosítja a rendőrséget a polgári szabadságjogokba való beavatkozásra, ha az intézkedő szerv szerint „fenyegető veszélynek” csupán a gyanúja merül fel.
Az utóbbi néhány hétben több egyházi kötődésű személy lépett ki több évtizedes tagság után demonstratívan a CSU-ból. Horst Seehofer szövetségi belügyminiszter azon „poénkodása”, mely szerint nagyon örül, hogy 69. születésnapján 69 embert toloncoltak vissza Afganisztánba, nem csupán rosszul sült el, miután kitudódott, hogy egyikük öngyilkosságot követett el, hanem általános felháborodást keltett. Egyes politikai körök szerint Horst Seehofer „elvesztette a tisztességét”. A vélhetően fiatalabb utca embere pedig krétával az aszfaltra írt #seehoferabschieben (#kitoloncolniseehofert) hashtaggel reagált.
Blüm vendégkommentárját – melyet Hermann Josef Eckl regensburgi egyetemi lelkész a Facebookon ezzel az idézettel továbbított: „Az első világ tönkretette a harmadikat, és csodálkozik, hogy a tönkretettek útra kelnek tönkretevőikhez” – azzal kezdi, hogy nem egyedül a nyugat felelős azért, hogy ezrével érkeznek a menekültek Afrikából a Földközi-tengeren át Európába. Mégis a volt gyarmatosítók kezdték ezeknek az országoknak és népeknek a kirablását, tőlük pedig utódaik, immár a helybeli elit mindent eltanult. Gátlástalanul tömik a zsebüket, miközben milliók élnek nyomorban, vagy menekülni kényszerülnek. Agrárkonszernek fél Európányi területet vásároltak fel a fekete kontinensen, a mezőgazdasági termékek a nemzetközi részvénypiacra kerülnek, míg a Nestlé és a Danon édesvízi lelőhelyek felvásárlásával biztosítja be monopóliumát a helyi lakosság kárára, újfent élőhelyük elhagyására kényszerítve ezreket.
Azok, akik gumicsónakokban szállnak tengerre, nem azért kockáztatják az életüket, mert európai jómódban akarnak élni, hanem gyakran az éhhalál elől menekülnek. Míg a megvesztegetett elit Afrikában él, addig a megvesztegetőik nyugaton. A kizsákmányolók jó nevű multinacionális cégek menedzserei, akiknek a fizetéséből egész falvak megélhetési problémáit meg lehetne oldani. Ezek után akiben csak egy szikrányi jó érzés van, nem beszélhet úgy a menekültekről, ahogy mostanában a németországi nagykoalícióban történik.
Blüm saját pártja, a CDU születésére emlékezik. A második világháború után, amikor alig volt élelem, sok millió katona nem tért vissza a frontról és több mint tizenkétmillió menekült, valamint hazájából elüldözött ember érkezett az országba, akkor jött létre a CDU, keresztény értékek utáni „honvágytól hajtva”. Majd 2015-ös élményéről beszél, amikor Bajorország az irgalmas vendégszeretet szimbóluma lett számára. Egy néppárt Blüm szerint nem egyenlő egy olyan „gyűjtőmozgalommal”, melynek legfőbb célja, hogy minél nagyobb tömegeket állítson maga mögé. Egy párt nevében lévő „C” betű által pedig nem lehet jogot formálni bizonyos választók szavazataira – ennek a betűnek egy párt keresztény értékek iránti elkötelezettségét kell jelentenie.
– Mit is mondhatnak ennek az idős CDU-politikusnak az intő gondolatai a SZEMlélek blog jobbára Magyarországon élő olvasóinak – teszem fel most már én magam a kérdést, aki hosszabb ideje Bajorországban élek, így csak szűrőn keresztül érnek el a magyarországi hírek. Vitathatatlan, hogy kifejezetten az elmúlt egy-két évben több párhuzam is felfedezhető a magyar és a bajor politikai élet alakulása között. Talán emiatt sem tévedtem sokat éppen ennek a publicisztikának a kiválasztásával.
Izgalmasabbnak tűnik számomra az a kérdés, amely a regensburgi egyetemi lelkész által kiemelt idézet kapcsán merülhet fel: az rendben van, hogy Németország az első világban van, de hol van Magyarország? A másodikban? Milyen tapasztalatokat szereztek a volt keleti blokk országai a 20. században, legfőképp a szocializmusban, majd az azután következő neoliberális kapitalizmus ottani első évtizedeiben, amelyek inkább a harmadik világ fentebb említett tapasztalataival köthetők össze? Mit mondhatunk ezeknek az országoknak az elitjeiről? Vannak-e ebben a kérdésben hasonlóságok a harmadik világgal, illetve a harmadik és az első világ kapcsolatával? Hol lehet erről értesülni, ki gondolkodik el ilyen kérdéseken – akár keresztény körökben? És persze azon is, hogy mindennek milyen hatása lehet arra, hogyan látják vagy nem látják Magyarország egyes társadalmi rétegeiben a menekültkérdés okait, és amit ugyanannyira vagy talán még fontosabbnak tartok, a saját szerepüket annak megoldásban? Mit tesz a média és mit tehetnének bizonyos orgánumok, mint például a SZEMlélek blog?
Erőteljesebb módon van jelen ebben a kérdésben is a harmadik világból ismert áldozatszerep érzése, vagy esetleg felmerül már a fogyasztói társadalom különböző mértékben aktív tagjaként a részfelelősség kérdése is? Hányan állnak meg csak egy pillanatra Magyarországon is, mielőtt valamely Nestlé vagy Danon terméket tesznek a bevásárlókosarukba?
Ezeket a kérdéseket nem egészen költőieknek szántam ebben a vendégkommentárban, amelyben egy másik, bajorországi vendégkommentárról gondolkodtam el.
Bitter Ákos
a szerző a Regensburgi Egyetem tudományos munkatársa, 15 éve Bajorországban él
(Nyitókép: Markus Söder tartományi miniszterelnök keresztet helyez el egy állami hivatal bejáratánál)
