Egyetlen önző programjáról, a reggeli úszásról nem mond le a 75 éves váci megyéspüspök. Tabukérdések meglepő válaszokkal.
Hajléktalanság, a püspöki konferencia tévedései, cigányság, politika, menekültek, abortusz és eutanázia - néhány Beer Miklós megyéspüspökkel készített interjú témáiból, amelyet a Vasárnapi Hírek oldalán olvasható teljes terjedelemben.
A hajléktalanságot nem lehet rendeletileg megoldani. Először azon kellett volna gondolkodni, ki mit tehet értük, közösség, intézmény, szervezet, egyház. Közben veszélyes dolog ez, mert ha eltűnnek a hajléktalanok az utcáról, akkor megkísérthet az a gondolat, hogy már nincs is semmi baj, nincs is semmi tennivalónk. Össztársadalmi feladat volna észrevenni, hol törik meg egy emberi sors. Ahogy a cigányság esetében, itt sem lehet számon kérni: miért nem kel föl? Azért, mert már nem tud.
Most, a futball-világbajnokság idején elgondolkozom, hogyha csak a tizedét szánnánk az időnkből a cigányainkra, mint amennyit a meccsekre szánunk, már jó lenne. Vagy ha annak a pénznek csak a töredékéről lemondanánk, amit a jóléti társadalmunk luxusából megengedünk magunknak, azzal is sokat tehetnénk értük.
A legnagyobb tragédia, amikor kimondjuk, hogy „velük úgysem lehet”. Van egy nagyszerű papunk, egykori esztergomi tanítványom, aki cigányokkal foglalkozik. Gyakran említi: ha valaki tud sérelmeket mondani, hogy hányszor csapták be és csináltak hülyét belőle, akkor ő tud. De elérte nagy türelemmel, hogy ma már nem csapják be, hanem tisztelik. Azt szokta mondani, hogy „az én cigányaim már versenyeznek, melyiknek szebb a veteményeskertje”. Így kellene gondolkodnunk.
Emlékszem, már a tizenöt éves püspöki szolgálatom elején mondtam a papoknak: szép dolog, ha nem ázik be a templom, de hol van a pingpongasztal? Érezzük az összetartozást, de a templomon kívül is törődjünk egymással!
A vallásszabadság eszménye nagy dolog. Milyen alapon mondjuk mi azt, hogy ez egy keresztény ország? (...) Ne a politikai vezetők mondják meg, mi jó nekünk, hívő embereknek. Az egyház és az állam szétválasztása fontos alapelv. Rengeteg területen együtt kell működnünk, örülünk a templomtatarozásnak, de a túlhangsúlyozott keresztény program nem jó. Már csak azért sem, mert vannak zsidó barátaim is, ők mit szólnak ehhez? A zsidó-keresztény gyökerek említése talán jobb lett volna, de akkor mit szóltak volna a muszlimok? Egy politikus szájából a keresztény szó mást jelent, mint egy hívő ember szájából, devalvál. Már gondolkoztam is, hogy kitalálom, hogy akkor én nem keresztény vagyok, hanem „názáretikövető”. Szóval, nem örülök a kereszténység kötelező védelmének.
