Még az egyházi fenntartású intézmények is. A MEKDSZ rendezvényén jártunk.
Kevés olyan szervezet létezik Magyarországon, amelyet még az előző rendszerben alapítottak, s mind a mai napig aktívan működik. A Magyar Evangéliumi Keresztény Diákszövetség 29 éves fennállása nem csupán önmagában amolyan sajátos istenérv, hanem azért is, mert nincs semmilyen hivatalos egyházi intézmény, amely fenntartaná őket. A kezdeti évek adományai után jó ideje személyes támogatások biztosítják a szervezet működését, így az alkalmazottak tevékenységét is.
Épp ebből fakadóan tartottak június 8-án támogató estet – évente köszönetet mondanak ilyen formában is azoknak, akik fontosnak tartják a szolgálatukat.
– Minden egyetem missziós terület. Ez alól nem kivételek az egyházi fenntartású intézmények sem, hiszen attól, hogy egy egyetem katolikus, vagy református, az oda járó hallgatók még nem feltétlenül elkötelezett hívők – nyilatkozta a rendezvény helyszínén a SZEMléleknek Bayer Áron, a MEKDSZ vezető képviselője. Elmondása szerint az évtizedeken át vidéki helyszíneken is aktív ifjúsági szervezet az utóbbi években erősen főváros-centrikussá vált, így a jövőben ismét nagy hangsúlyt kívánnak fektetni a regionalitásra, a különböző egyetemi városok fiataljainak elérésére.
A közel három évtizedes szervezet megőrizte legnagyobb erényét: mindig képesek voltak megújulni, fiatalnak maradni. Ma is, mint kezdetben, diákok közvetítik diákokhoz Isten üzenetét.
– Remélem, a nevünkben szereplő "evangéliumi" jelző elég egyetemes ahhoz, hogy bármely keresztény közénk tartozónak érezhesse magát – válaszolja Bayer Áron arra a kérdésre, vajon kötődnek-e bármely felekezethez.
Miközben beszélgetünk, a hátunk mögött már "hangol" a Bolyki Brothers, az ő hangszermentes koncertjük nyitja ugyanis a támogatói estet. – Ott voltunk minden MEKDSZ táborban, sőt, egy kicsit idősebbek is vagyunk, hiszen az együttesünk elmúlt 30 éves – utal az összefüggésekre az egyik Bolyki "fiú" (mind családapák hosszú évek óta, a gyermekeik is szép sorban felnőnek). Naná, hogy megénekeltetik a közönséget, a nyulacskás átiratokkal való mókázás sem maradhat ki a repertoárból!
Sok évtizednyi hűség, lelki erőforrás, küldetéstudat koncentrálódik a teremben, ahol ott vannak a régi, az új és a talán leendő, ma még totyogó MEKDSZ-tagok.
Jó lenne eltanulni tőlük ezt a megújulási képességet.
Gégény István