Sokan értetlenkedve fogadták az Amoris laetitia című dokumentum lábjegyzetében megfogalmazott állítást, egyesek eretnekséget kiáltanak. Neves teológus tárja fel az igazságot.

Tomka Ferenc katolikus pap nagy idők tanúja, korunk egyik kiemelkedő hazai hittudósa. A lelkipásztorkodás szakértőjeként feltárta már műveiben az elnyomó rendszerekben hitvalló életet élők szenvedéseit és áldozatuk értékét, korszakos művet írt négy évtizede az egyházi intézményrendszer és a lélek működésének kapcsolatáról és együtthatásáról, mindeközben egy fővárosi betondzsungel szívében felépített egy közösségi modellre alapuló templomot és egyházközséget.

Ez csupán rendkívül kivonatos felsorolása Tomka Ferenc életművének, aki életében végig fiatalok, családok, közösségek sűrűjében hirdette Isten Igéjét. Ismeri és érti a szívek kérdéseit, kétségeit, írásai emiatt soha nem száraz bölcselkedések, hanem tengernyi élettapasztalattal átitatott bátorító útmutatások.

Bölcsességét igazolja, hogy amiről Ferenc pápa pár napja aggódva beszélt az olasz püspököknek, azt szinte ugyanilyen szavakkal ő már 3,5 éve megfogalmazta a SZEMléleknek adott, ide kattintva elérhető interjúban.

Ezúttal egy pápai dokumentum, A szeretet öröme (Amoris laetitia) kapcsán fogalmazott meg terjedelmes segédletet azok számára, akik a katolikus egyházzal egységben kívánják befogadni, megérteni és életre váltani Ferenc pápa iránymutatását. Érdemes a teljes írást elolvasni, átelmélkedni, ezt ide kattintva lehet megtenni. Ajánljuk továbbá Tomka Ferenc egy másik tanulmányának hozzáolvasását is, ami ide kattintva érhető el.

Az alábbiakban néhány gondolaébresztő részletet szemlézünk a május 22-én közzétett tisztázó cikkből.

Vajon a Ferenc pápát kritizálók melyik utat járják? Luther reform-kezdeményezésének első éveiben közelítőleg sem támadta úgy a pápát vagy Vatikánt, mint ma egyes hazai (és külföldi) blogok és honlapok. Közben ezeknek ilyen félrevezető címeket adnak: Péter sziklája; Hagyományhű magyar katolikusok; Jézus az emberiséghez; Józan katolikus; vagy a magát katolikusnak nevező „KatolikusVálasz”. – Ha katolikus ember ezeket olvassa, majd kérdéseket tesz fel, csak azt ajánlhatjuk neki, amit a kommunista egyházüldözés idején mondtunk azoknak, akik a rendszer sajtójának hamisításaival találkoztak, s mit ma is mondanunk kell az egyházellenes sajtó híreivel kapcsolatban: Tudnod kell, hogy ezek hivatalból hamisítanak és támadnak, ilyet tehát ne olvass. Átlagember nem tud úgy felkészülni, hogy a mindig új oldalról érkező hamisítás meg ne zavarhatná. – Olvasd inkább Ferenc pápa csodálatos írásait. Ezek nem olyan könnyűek, mint a szenzációt kereső oldalak írásai, de igazak, mélységesek, és evangéliumiak.

A változás titkát fogalmazta meg a II. Vatikáni Zsinat egy másik megállapítása is, az isteni kinyilatkoztatásról szóló konstitúcióban. Eszerint bár igaz, hogy a kinyilatkoztatás lezárult Jézusnak, illetve az apostoloknak halálával, mégis van fejlődés ennek területén is. Mivel az Egyház élete be van ágyazva az emberiség történetébe, egy új történelmi helyzet új fénnyel világíthatja meg Jézusnak (vagy egyházának) egy korábban megfogalmazott tanítását. Vagyis az Egyház „a századok folyamán az isteni igazság teljessége felé tart”: „az apostoloktól származó hagyomány a Szentlélek segítségével kibontakozik az Egyházban, és egyre teljesebb lesz az áthagyományozott tények és szavak értelmi megragadása.”

Akik a Ferenc pápa elleni támadásokról hallanak, azt is tudniuk kell, hogy ezek az irányzatok a zsinat óta minden pápát támadtak. Súlyos vádakkal illeték Szent XXIII. János pápát a zsinat összehívása majd az első dokumentumok megszületése után; majd Boldog VI. Pált, Szent II. János-Pál és XVI. Benedek pápákat is. Mindnyájukról elmondták, hogy „megtagadja a hitet” vagy, hogy ő az ”antikrisztus”.

A vádak a két szinódus egész anyagát összefoglaló hatalmas témakört átölelő pápai buzdítás egyetlen lábjegyzetére koncentrálnak, és sok ember, a média hatására csak e lábjegyzettel kapcsolatos kérdésekről tud. De miről is szól az Amoris Laetitia szinódusi buzdítás? Az AL a családdal foglalkozó 2014-as rendkívüli és 2015-ös rendes püspöki szinódus anyagát foglalja össze, folyamatosan idézve a szinódus záróokmányát, melyet a püspökök állítottak össze, s minden pontját a jelenlevőknek legalább kétharmada megszavazott. Emellett sokat idézi Szent II. János Pál és Benedek pápák írásait, s a világegyház egyes püspöki karainak nyilatkozatait is. Mindezeket Ferenc pápa mélyen evangéliumi, „jó-pásztori” szavai, magyarázatai teszik teljessé.

Az egész Amoris Laetitia a házasság felbonthatatlanságának jézusi tanítását hirdeti. Arról sincs szó, hogy az újraházasodottak megkülönböztetés nélkül áldozáshoz járulhatnak. A pápa egyedi esetekről beszél, és felelős lelkipásztori mérlegelésre, megkülönböztetésre hív. Összefoglalva: az AL-nak nem fő témája az újraházasodottak lelki gondozása, de a szinódus majd a pápai döntés mégis jelentős újdonságot hozott e téren.

Giuseppe Antonio Scotti prelátus, a Ratzinger Alapítvány elnöke a lemondott pápa születésnapja kapcsán így fogalmazott: „Az AL buzdításban Ferenc pápa átveszi, amit XVI. Benedek tanított: vagyis hogy Isten nem tökéletlenségeink ellenére szeret minket, hanem ugyanúgy szereti korlátainkat, sebezhetőségünket is.” Ferenc pápa a hagyomány ilyen hátterében hozta meg a korunkban új, és vitákat kiváltó döntését. – Ebben segítségére lehetett, hogy tudta, az áldozáshoz engedést (a püspökkel való egyetértés és komoly lelkipásztori mérlegelés feltételével) a szinódusi résztvevők többsége helyeselte (104 igen, 74 nem), még ha számuk nem is érte el a közös szinódusi döntéshez megállapított kétharmadot.

Többen felvetik, hogy az újraházasodottak áldozáshoz engedése botrány okoz, mert ezzel megsértjük a házasság felbonthatatlanságának tudatát. – Ennek elkerülése érdekében az AL hangsúlyozottan arra hív, hogy az újraházasodott szentséghez engedése esetén, illetve általában a témáról szólva, bölcsen és megfelelő megkülönböztetéssel kell beszélni, hogy miközben kiderül Isten irgalmassága, semmiképp ne sérüljön a házasság felbonthatatlanságának jézusi meghívása (Vö. 308).

A hivatalos irányelvek megjelenéséig is a lelkipásztor egyik kötelessége tehát, hogy hívja meg az együttélőket a testi kapcsolat abbahagyására, elmagyarázva, hogy ez egymással való kapcsolatuk elmélyítését hivatott szolgálni, valamint azt, hogy templomi házasságot köthessenek. Ezt országszerte több lelkipásztor gyakorolja már, de még mindig túl kevesen.

(Képek forrása: corrierealtomilanese.com, SZEMlélek archívum)