Az új pannonhalmi főapát szerepet vállalt egy szavazásra buzdító kampányban, elkötelezett híve Ferenc pápának, szerinte pappá lehetne szentelni az erre alkalmas nős férfiakat.

Akár olvasta Cirill főapát a benedikálását követő fogadás során felvetett gondolatok alapján írt cikkünket, akár nem, a HVG munkatársának adott interjúja tovább erősíti a mások által is felvetett gondolatot a papság megújítására – avagy "visszaformálására" – vonatkozóan. Az interjúban sok más érdekes kijelentés is szerepel: ide kattintva olvasható a teljes szöveg, az alábbiakban néhány mondatot idézünk a főapát válaszaiból.

Nem szeretném megmondani senkinek, hogy kire szavazzon, ezt tapintatlanságnak is tartanák az emberek. (...) amikor én először szavaztam, akkor egyetlen párt volt, és az országgyűlési képviselők kinyomtatott listája szerepelt a papíron, amelyet egyszerűen csak be kellett dobnunk az urnába. A választásra jogosultak több mint 90 százaléka mégis részt vett ezen a színjátékon. Most sokkal nagyobb a tét, így is sokkal kevesebben mennek el.

Nagyon nehéz nekem azt hallgatni vagy olvasni, amikor valaki politikai indíttatásból ilyeneket mond [hogy Ferenc pápa demens vénember lenne], vagy pszichés terheket hordozó, unatkozó emberek a netes fórumokon agresszíven nyilvánulnak meg. Elkötelezett híve vagyok Ferenc pápának, méghozzá elsősorban amiatt, hogy az egyházon belül a megújulás híve. Bízom abban, hogy még a harmadik utódja is ilyen szemlélettel irányítja majd az egyházat, a frissességnek pedig átütő ereje lesz.

A mi szerzetesi életünkben a közösség megóv az elmagányosodás veszélyétől. De én örülnék neki, ha nem lenne kötelező a cölibátus, ha az ősi gyakorlathoz térne vissza az egyház. Jó megoldás lenne, ha pappá lehetne szentelni az úgynevezett Viri Probatikat, a kipróbált embereket, vagyis akik már bizonyítottak nősen is.

A benedikálás után a beszédemben is elmondtam, hogy egy Németországban élő idős szerzetes barátom azt írta nekem: „Jó, ha tudod: egy apát ne legyen túl jámbor, ne legyen túl okos és ne legyen túl egészséges!” Én visszaírtam neki: „Figyelj ide, a rendtársaim ezt biztosan tudták, amikor engem megválasztottak, sőt még eggyel megtoldották: ne legyen túl fiatal!” Megkérdezte, hogy erre miért van szükség, én pedig azt mondtam neki: azért, hogy együtt tudjon érezni a többiekkel! Az élet szerintem nem egyszemélyes feladat, hanem többszereplős történet. Ha valaki úgy áll hozzá, hogy minden szempontból ő a legjobb, akkor nem tudja megérteni, bátorítani a többieket.

Az Irgalmasság éve volt, és amikor hazafelé utaztam, a rádióban éppen Ferenc pápa kérését tolmácsolták: minden keresztény ember válasszon magának valamit az irgalmasság cselekedetei közül és arra fordítson időt. Úgy éreztem, ez nekem szól, úgyhogy azóta is elmegyek Baracskára [a börtönbe] havonta egyszer misézni és beszélgetni.

Az egyháznak nem csak a saját tagjai iránt van küldetése. Amikor XXIII. János pápa zsinatot akart összehívni, az öreg bíborosok elképedtek. Erre ő odatotyogott az ablakhoz, és közölte: „elhasználtuk a levegőt, frisset kell beengedni.” Nyitnunk kell nekünk is, gettószellemű gondolkodásra vallana, ha azt mondanánk, hogy csak mi, Istenben igazán hívők tartozunk össze.

(Forrás és fotó: hvg.hu/Reviczky Zsolt, RTL Klub)