Vélhetően ez lesz Beer Miklós utolsó adventje megyéspüspökként, az ünnepi időszak számára temetéssel kezdődött.

Az ismert katolikus főpásztorban élénken él a remény lángja, ugyanakkor szomorúan és fájdalommal tekint vissza ez elmúlt évre. Nyugdíjas éveit nem öregotthonban, hanem plébánosként töltené. A HVG vele készült interjúja ide kattintva olvasható. Néhány részletet idézünk Miklós püspök gondolataiból.

Hogy nézek vissza az elmúlt évre? Szomorúan, fájdalommal, de reménykedve. Az első kettő azért van bennem, mert úgy látom – és most csak a mai magyar társadalomról gondolkodom –, hogy romlik a társadalmunk – hogy is mondjam – humán mutatója. Háromszor annyian élünk ma a világban, mint amikor én gyerek voltam, és ez nagy különbség, eközben évente magyarországnyi területtel nő a sivatag, fogy az ivóvíz. Ezeket nem szabadna figyelmen kívül hagyni. Vagy mondok mást: tényleg igaz, hogy Magyarország a világ 52. leggazdagabb országa? És akkor mi panaszkodunk?

Az idei adventem azzal kezdődött, hogy eltemettük a fogadott fiamat. Egy cigány srác volt, idekerült, és itt élt köztünk 10 évig. Érdekes fiú volt, tavaly, amikor leesett az első hó, a többiek szóltak, hogy már mióta vár engem. És amikor meglátott, felkiáltott: Püspök atya! Hoztam magának egy hólapátot! Ez volt az ő ajándéka. A szüleit nem ismerte, állami gondozott gyerek volt, belekerült kábítószerbe, nagy nehezen kijött, és egy buta dolog történt, kilyukadt a gyomra, későn vették észre, a műtét után két nappal meghalt. Többen összesúgtak a hátam mögött, hogy, ez a püspök hobbija, hogy itt van ez a csóringer srác, de nagyon sokan eljöttek a temetésére – a püspökök közé temettük a kriptába. Megérdemli. Valaki mondta, utólag értjük meg, hogy a Sanyi segített abban, hogy egy kicsit máshogy nézzük a világot. Tehát a személyes elköteleződés segítene a társadalom gyógyulásában.

...egy anyai ölelést csak egy anya tud adni a gyereknek. A világot ilyennek teremtette az Isten, és ez nekem nagyon fontos. Én már maradok ennél, hogy a férfiprioritású társadalmat nem tartom rossznak. Azért pedig mindig szót emelek, hogy a férfi papság szerepe erősödjön, bővüljön. Örülnék, ha ki tudnánk jönni abból a csapdából, hogy túlértékeljük a nőtlenséget a hiteles férfi magatartásnál.

Jézus Krisztus sem csak a keresztényekért halt meg, hanem a muszlimokért, sintoistákért, buddhistákért, nemhívőkért, mindenkiért. Ha ezt nem látjuk világosan, baj van velünk. Nem tudom, milyen ötletből jött létre ez az iroda [üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkárság], meg hogy mit csinálnak pontosan, de talán ez nem az állam dolga lenne. Miért csak keresztényeken akarunk segíteni? Biztos jó szándékkal jött létre, de nem tartom egy bölcs lépésnek.

...talán még nem vagyok annyira rokkant, hogy öregotthonba menjek, és azt mondtam, bevállalok egy falusi plébániát. Mindig szerettem falun élni, talán hasznomat veszik majd. Az emberi és társadalmi kapcsolataimat illetően: ezek maradnak. Naivan azt gondolom, talán több időm lesz a találkozásokra, bár sokan próbálnak eltántorítani, hogy a nyugdíjasoknak sincs olyan sok idejük. Jóleső érzés, hogy nagyon sok barátom van.

(Forrás: hvg.hu, fotó: Reviczky Zsolt)