A lovagkereszttel kitüntetett kormánybarát publicista ismét elemében volt, hazai katolikus egyházi vezetők nem terveznek reagálni.
– Csak a szokásos – mondhatnánk, hiszen a mocskos kijelentései nélkül talán észre sem lenne vehető a jelenlegi kormányzat által nagyra tartott, kitüntetett személy, aki ismét tett róla, hogy észrevegyük. Egy interneten is közzétett televíziós műsorban az általa "argentin libsi" jelzővel illetett katolikus egyházfő tevékenységének értékelése volt terítéken, ahol saját szavai szerint "hűvös és mértéktartó módon" fogalmazott. Ez az ő értelmezésében olyasmiket jelent, hogy "hülye és ostoba politikai vélemény", amit Ferenc képvisel, aki "kretén módon" ismételgeti "kretén brüsszeli politikusok kretén mondatait", de a koronát a címbeli megfogalmazással tette fel mértéktartó kifejezésmódjára.
Nem kérdés, hogy sokan vannak idehaza, akik hasonló módon gondolkodnak, s kétségkívül újszerű módon kommunikál elődjéhez képest a jelenlegi katolikus egyházfő – akit Bayer Zsolt természetesen eltávolíttatna, ahogy szerinte az elődjét is "lemondatták". Nem minden alapot nélkülöznek tehát a szabadszájú újságíró által felvetett gondolatok, érdemes róluk párbeszédet folytatni, hangosan gondolkodni, válaszokat keresni. Amit nemhogy nem érdemes, de egyenesen megengedhetetlen, az a stílus, amivel kapcsolatban a Fidesz pártjához tartozó egyik szóvivő a sok közül így reagált korábban: "őt így szeretjük". Holott amolyan nemzeti minimumnak kellene lennie egy magát a kereszténységgel, keresztény értékekkel összefüggésbe hozó országvezetésnek, hogy ez igenis megengedhetetlen.
Mindezt pedig nem onnan tudjuk, hogy a Magyar Katolikus Egyház valamilyen formában tiltakozását fejezte ki a legfőbb elöljáró nyilvános sértegetése miatt. Nem. Egy hírportál, a 24.hu hívta fel a figyelmet a gyalázatos kijelentésekre, sőt, több "katolikus egyházi hivatal képviselőjénél" is érdeklődtek, tesznek-e lépéseket az eset kapcsán. Nem tudjuk, kik az illetők, de azt igen, hogy semmilyen reakciót nem terveznek.
A SZEMléleknek adott interjúban Bíró László püspök idén tavasszal az erre vonatkozó kérdésre – Nem kéne bátrabban kiállni a saját pápánk mellett, nem fáj Önnek püspökként ez a tendencia? – így reagált:
– Persze, hogy fáj. Butaságnak tartom. Nem szabad soha senkit egyoldalúan idézni. Nyilván mindenkinek vannak nem pontos megfogalmazásai. De nem jó minden butaságra reagálni, mert bármibe bele lehet kötni, és ha nem nyitott szívvel nézi valaki az egészet, akkor csak a támadási felületet növeljük. Nem érdemes sokat beszélni. Ha nem nyitott valaki, akkor úgyis negatívan tekint a válaszra. Bízom a pápában és a környezetében dolgozó embereknek, akik segítenek neki. Biztos vagyok benne, hogy többet lát a világból, mint azok, akik élesen kritizálják.
Elfogadva egyházi vezetőink saját döntését az ügy kapcsán, a SZEMlélek nem kívánja szó nélkül hagyni a pápa lemarházását. Főleg azért, mert ez a történet nem Bayer Zsoltról szól, hanem arról a rendszerről, amibe ilyesmi belefér, következmények nélkül maradhat. Nem először, hanem rendszeresen.
Nincsenek illúzióim arra vonatkozóan, hogy lesznek, akik úgy értelmezik ezt a cikket, mintha szerintem mindenben egyet kéne érteni a pápával. Pedig nem így gondolom, ezt már megírtam korábban. A bevándorlási hullám kapcsán tett kijelentései nem tévedhetetlenek, ahogy nem is kötelező erejűek. Iránymutatások, amelyek lehetőséget adnak pártpolitikai szempontok mellett más értékek tiszteletben tartására is. Szabad velük vitatkozni, teljesen érthető az esetleges egyet nem értés. Ami nem megengedhető, az e cikkben fentebb szerepel.
A téma kapcsán javaslom a Székely János püspök által a SZEMléleknek megküldött írás újraolvasását, ami jogok és kötelességek higgadt, evangéliumi szellemű összefoglalásával segíti a közös gondolkodást, a lehetséges cselekvés útjait is felvázolva.
Gégény István
