Levelet küldött az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke - egyben az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektora és a Szent Adalbert Központ vezetője - a SzemLélek blognak, amelyet az alábbiakban változtatás nélkül közlök.

A krízishelyzet

A Közel Keleten és Észak-Afrikában az utóbbi évtizedben hatalmas humanitárius katasztrófa alakult ki. Irakban 2003 óta fegyveres összecsapásokban kb. 500 000 ember vesztette életét. Szíriában 2011 óta legalább 400 000 áldozata van a háborúnak. Az Iszlám Állam által ellenőrzött területen több mint 400 templomot és 1400 mecsetet leromboltak, emberek tízezreit ölték meg a vallásuk, vagy etnikai hovatartozásuk miatt, főként keresztényeket, jazidokat, valamint alavitákat és más síitákat.

A kialakult helyzetnek, és a nyomában megindult menekültáradatnak sok oka van. Az okok nem is egészen átláthatóak a számunkra.

A krízishelyzet legfőbb oka a háború, és a háború során létrejött Iszlám Állam, amely a történelem egyik legkegyetlenebb terrorszervezete. Ehhez a folyamathoz nagyban hozzájárult a korábbi stabilnak mondható kormányok megbuktatása, melyben jelentős felelőssége van a nyugati nagyhatalmaknak is.

A bevándorlási hullám kialakulásának további okai között szerepelnek a nagyhatalmak háttértámogatásával zajló háborúk, valamint az óriási életszínvonalbeli különbségek, amelyek folytán néhány száz kilométerrel arrébb ugyanazért a munkáért egy ember a sokszorosát megkeresheti annak, amit a szülőhazájában valaha is remélhet.

Libanonban jelenleg több mint 1 millió (főként szíriai) menekült tartózkodik, Jordániában is közel 1 millió, a törökországi menekülttáborokban pedig csaknem 2 millió (főként szíriai, e mellett iraki, afgán, iráni stb.). A Földközi tengeren keresztül igen sok afrikai (főként eritreai, jemeni, líbiai, egyiptomi,algériai, mauritániai stb.) kel útra Európa felé.

„Vándor voltam, és befogadtatok” (Mt 25,35)

A világ nagyobb jólétben élő országainak nyitottságot kell mutatnia azok befogadására, akinek életét, családját, otthonát veszély fenyegeti, vagy akinek megélhetése lehetetlenné vált a saját hazájukban. A Teremtő a Földet minden ember boldogulására teremtette. Az élethez és az emberhez méltó megélhetéshez való jog előbbre való, mint a magántulajdonhoz való jog.

Nem csak az emberség és igazságosság, hanem még inkább az evangélium kötelez minket a rászorulók megsegítésére. Jézus – többek között – az irgalmas szamaritánus példáját állította elénk (Lk 10,25-37), aki nagylelkű szeretettel segítette a bajba jutott felebarátot. Ez a példabeszéd arra is figyelmezet, hogy a felebaráti szeretet kötelessége túlnyúlik az etnikai hovatartozás határain.

Jogok és kötelességek

Minden embernek joga van a személyi biztonságra, az emberhez méltó megélhetésre. Amennyiben ezeket súlyos veszély fenyegeti, választhatja az elvándorlást. Ilyen módon biztosíthatja a családja biztonságát, tisztes megélhetését.

A befogadó államoknak, elsősorban a veszélyhelyzet szomszédságában levő országoknak kötelességük az életveszélyben levő menekülteket befogadni, és kötelesek a menekültekkel emberségesen bánni. A többi ország kötelessége, hogy a közvetlenül segítőket támogassák. Segítsék elő azt, hogy a hazájuktól távol töltött idő ne vesszen el a menekültek életéből, és amint ez lehetővé válik, képesek legyenek életüket a szülőföldjükön folytatni.

Ugyanakkor – ahogyan azt Szent II. János Pál pápa tanította - „a bevándorlási hullámot a méltányosság és egyensúlyfenntartás kritériumai szerint kell szabályozni.” [1] A befogadó állam mérlegelheti azt, hogy hány olyan bevándorlót tud befogadni, akinek biztonsága és megélhetése nincs közvetlen veszélyben. Joga van arra, hogy a menedékkérőt a határainál megállítsa, és megvizsgálja a kérelmét.

A Katolikus Egyház Katekizmusa írja: „A rájuk bízott közjó érdekében a politikai hatóságok a bevándorlási jog gyakorlását különböző jogi feltételeknek vethetik alá, nevezetesen a bevándorlók kötelességeit illetően a befogadó ország vonatkozásában. A bevándorló tartsa hálásan tiszteletben a fogadó ország anyagi és szellemi javait, engedelmeskedjék törvényeinek és járuljon hozzá a terhek viseléséhez.” (KEK 2241) [2]

Az okok kezelése

Elengedhetetlen a béke megteremtése a Közel Keleten, a terrorista szervezetek lefegyverzése. Az Egyház Társadalmi Tanításának Kompendiuma leszögezi, hogy „a nemzetközi közösségé, mint egészé annak erkölcsi felelőssége, hogy bármely csoport érdekében beavatkozzon, amelynek az élete veszélyben van, vagy amelynek jogai alapvető területen sérülnek. Jogszerű, sőt ajánlott, hogy az agresszor lefegyverzéséért konkrét kezdeményezésekkel szálljanak síkra”. (506. 514) [3]

Elengedhetetlen egy igazságosabb gazdasági rendszer kiépítése. A világ magántulajdon-vagyona igen kevesek kezében koncentrálódott, e miatt a haszon is kevesekhez érkezik. Mindez mostanra rendkívül igazságtalanná és sokszor működésképtelenné tette a világgazdaságot. A II. Vatikáni Zsinat szólított fel arra minden jóakaratú embert, hogy „az igazságosság és a méltányosság igényeit követve határozottan arra kell törekedni, hogy – a személyek jogainak és minden nép sajátos jellegének tiszteletben tartásával – mielőbb szűnjenek meg a jelenlegi és gyakran csak tovább mélyülő, egyéni és társadalmi megkülönböztetéssel is együttjáró gazdasági egyenlőtlenségek.” (GS 66) Ferenc pápa újra és újra hangsúlyozza: „Ez a gazdaság öl!” Népeket nyomorít meg, családokat tesz földönfutóvá. Égetően fontos volna egy gyökeresen új gazdasági rendszer felépítése, amelynek működési elvei, értékrendje, szabályai lehetővé teszik, hogy a magántulajdonban lévő vagyonok ne növekedjenek korlátlan mértékben.

Elengedhetetlen a gazdasági, szakmai és kereskedelmi segítség nyújtása a Föld szegényebb országainak, hogy így a lakóiknak helyben emberhez méltó megélhetést tudjanak biztosítani. A lakóhelyükről elűzöttek legfőbb érdeke az, hogy saját hazájukba visszatérhessenek, a saját kultúrájukban, szülőföldjükön biztonságban élhessenek és boldogulhassanak. [4]

A lehetséges cselekvés útjai

A keresztény ember a jelenlegi sokszor tragikus és drámai helyzettel szembesülve mindenekelőtt Istenhez fordul. Bátorítunk arra minden hívő embert és közösséget, hogy imádságban forduljon a Teremtő Istenhez a menekültekért, a békéért, nyitott szívért, az igazságosság és a szeretet ajándékáért.

A bevándorlók érkezése azt a kérdést is felveti, hogy létezik-e még az az Európa, amely képes lenne bárkit is integrálni, amely tudná, hogy milyen értékekhez, életszemlélethez szeretné integrálni az érkezőket. Európa mára sok szempontból elveszítette identitását, értékeit. A bevándorlási hullám felszólít minket arra, hogy hitünket, értékeinket újra megtaláljuk. Semmire sincs nagyobb szüksége Európának, mint lelki megújulásra, az éltető gyökerekhez való visszatalálásra, hitének és értékeinek újrafelfedezésére és megélésére. Az élő keresztény hit pedig azt is kell, hogy jelentse, hogy krisztusi szeretettel fordulunk a bajba jutottak felé. Ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor máris elveszítettük a kereszténységünket. Nem lesz örömteli egy olyan kontinensen élni, amely elutasítja a szegényt, a rászorulót.

A konkrét jelen helyzetben égetően szükséges a Közel Keleten levő menekülttáborok anyagi támogatása, és annak elősegítése, hogy minél több menekült visszatérhessen otthonába, és ott biztonságban élhessen.

Elengedhetetlenül szükséges lenne annak a lehetővé tétele, hogy a menekültek közvetlenül a közel keleti és afrikai menekülttáborokban adhassák be a kérelmeiket, és pozitív elbírálás esetén onnan közvetlenül szállítsák őket az egyes befogadó országokba.

A segítségnyújtás formáit keresve ugyancsak követhetjük az irgalmas szamaritánus példáját. Ő, miután megtette, amit ott és akkor tehetett, pénzt adott a fogadósnak, hogy tegye meg a továbbiakat. Helyesen tesszük ezért, ha segítő felajánlásainkkal a hivatásos állami és egyházi humanitárius és egészségügyi szervezetek tevékenységét támogatjuk. Különösen hasznos a Közel Kelet üldözött közösségeinek, és a hazájukból elmenekülteknek eljuttatott támogatás.

Fontos információkkal, orvosi segítséggel, jogi tanácsokkal, élelemmel stb. segíteni a hozzánk fordulókat. Fontos a hazai menekülttáborokban élők felé szolidaritásunk és szeretetünk kifejezése, számukra a segítségünk felajánlása.

Köszönet mindazoknak, akik ezt eddig is megtették. Köszönet azoknak, akik megnyitották otthonukat és szívüket a bajbajutottak előtt. Köszönet azoknak, akik imáikban kérik az igazságosság és a szeretet ajándékát valamennyiünk számára. Köszönet azoknak, akik a nehéz helyzetben is módot találnak a cselekvő szeretet gyakorlására.

Székely János
esztergom-budapesti segédpüspök

* * *

Hivatkozások:

[1] II. János Pál pápa, Üzenet a Béke Világnapjára (2001, 13; AAS 93 (2001) 241.
[2] A Katolikus Egyház Katekizmusa, 2241.
[3] Az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa, Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma, 506. 514; II. János Pál, Üzenet a Béke világnapjára 2000, 11 in AAS 92 (2000) 363.
[4] Vö. GS 66; II. János Pál pápa, Üzenet a Béke Világnapjára 1993, 3; AAS 85 (1993) 431-433; Az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa, Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma, 298.